NEHAZUGGY

Nem elég kizsigerelni az országot, meg is kell alázni az alattvalókat

Molnár Bálint | Október 3, Péntek | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 104,569 forint, még hiányzik 2,895,431 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tehát lényegében az történt, hogy őfelsége megint vereséggel felérő győzelmet aratott ~~Brüsszelben~~ a koppenhágai informális EU-csúcson az ~~ellenség~~ a szövetségesei fölött, azaz minden asztalon lévő kérdésben egyedül és alulmaradt. Akkor is, ha ezúttal nem ment ki a klotyóra kávézni, mint macskát szarni, nem is tehette, hiszen a mondvacsinált háborús veszélyhelyzetben elvileg sorra kerülő jövő áprilisi választás előtt rohadtul nem adhatja fel a blokkolás, a keresztbe fekvés lehetőségét Ukrajna EU-csatlakozásának ügyében, hiszen az évtizedes hatalommánia és korrupció révén olyan helyzetbe lavírozta magát, hogy sokadik vérhazug nemzeti konzultáció ide vagy oda, szerintem nincs ennél erősebb politikai fegyvere. Nincs nagy, hihető sztori, narratíva, amit ugyanolyan hatékonysággal el lehetne mesélni, mint korábban bármit, repülőrajt nincs, meghátrálást, önreflexiót, azaz gyengeséget viszont nem mutathat.

De ez huszadrangú kérdés ahhoz képest, hogy milyen állapotban van az általa vezetett ország, amelynek a legkisebb gondja is nagyobb Ukrajnánál (akár tud róla az Orbán-harcosok zöme, akár nem), inkább beszéljünk a fontos dolgokról, amelyekről kínos vergődései közepette nagy erőkkel igyekszik elterelni a figyelmet azzal, hogy egyre kevésbé lehet megkülönböztetni egy végtelenül kínos influenszertől, aki igazából nem érti, egyenesen utálja a digitális világot, de meggyőzték róla, hogy tolja csak, mert jó lesz. Mielőtt a Trollbán keltette szekunder szégyentől elhomályosodik a fejünk is nemcsak a látásunk, szóljunk pár szót azokról a húsba vágó kérdésekről, amelyekben szintén kivétel nélkül alulmaradt csak úgy, mint Európa leigázásában és Brüsszel elfoglalásában, ezért nyilvánvalóan az az érdeke, hogy megint a háború fenyegető veszélyétől fossa össze magát a populáció, mint 2022 tavaszán, amikor az volt az óbégatás tárgya, hogy Márki-Zay Péter az ukrán fronton akarja feláldozni a fiainkat, de ő nem engedi, nem hagyja. Azt mondjuk pont nem értem, hogy miért nemzeti érdekünk nekünk például a lefoglalt orosz vagyon védelme, vagy hogy a retekben fog kimaradni Magyarország a háborúból, ha a Fidesz aláírásokat gyűjt, hogy mimagyarok márpedig ki akarunk maradni a háborúból, és hány aláírás tudja garantálni, hogy biztosan kimaradunk belőle? Egyáltalán a teljhatalomban pöffeszkedve aláírásokat gyűjteni? Pedig igazán érthetném is, elég csak ránézni apuka félkész mezőgazdasági kastélyuradalmára, amit – olybá tűnik, nagyon is meg is lepődtünk – a közpénzből zsírosra hizlalt Forbes-listás gázszerelő nevére íratott lóvéból húztak fel.

Bár tudatosan óvakodom attól, hogy mások helyett megsértődjek azon, hogy mennyire hülyének nézi őket Luxuspusztaverszáj uralkodója, azért évek óta képes vagyok megdöbbenni ama egyszerű tényen, hogy a törvényesen lopó tolvajok és tolVEJek fejedelme valahogy mindig a legnehezebb helyzetben lévő, legkiszolgáltatottabb, leginkább rászoruló rétegeknek röhög bele a legnagyobb cinizmussal az arcukba. Putyin vagy Trumpot, Erdogant vagy Hszi elvtársat soha nem röhögte még pofán, alázatosan feszengve, gazsulál és bokázik a színük előtt, kizárólag a nála gyengébbekkel arcoskodik, akik az esetek döntő többségében a saját polgárai. Vagy a világát nem tudó Soros György. Ketrecharcos, na. Vagy azért teszi ezt, mert úgyse számít a szavazatuk, mert úgyse szavaznak, tehát politikailag számára haszontalanok, nem érdemes lehajolni se hozzájuk, vagy éppen ellenkezőleg: mert tömegesen szavaznak rá és a pártjára, ami ezekben a digitális blöfföktől és kiskakasok kukorékolásától hangos időkben rendkívül fontos, nem lenne baj, ha így is maradna. Jó, persze annyira azért mégsem vérzivatarosak ezek az idők, annyira nem szorul a hurok a közpénzből megmilliárdosodott, a közpénzből lett magánvagyonukat, mindenféle magántőkealapokban rejtegető papíron közszolgák, hogy a valódi problémákat kíséreljék meg megoldani, helyette azt csinálják, amit a MÁV: mivel 15 év kétharmados kormányzás után rohad az egész vasúti hálózat, indítsunk hát milliárdos kommunikációs hadjáratot a „negatív közhangulat” ellensúlyozására. Az udvari plakátos megoldja: propagandával javít a közérzeten, ha már az állam képtelen ellátni a feladatait.

Szóval arról akartam elsődlegesen megemlékezni, hogy két napja, október elsején, mielőtt elrongyolt volna Dániába győzni, Orbán király az idősek világnapjára időzítve szólt az érintettekhez: egy, a közösségi oldalán közzétett propagandavideóban írta alá a nyugdíjKORREKCIÓS rendeletet úgy, hogy a szűk másfél perces produkcióban kiegészítés meg korrekció helyett következetesen nyugdíjemelésről lamentált. Jó hírként, sikerként, hatalmas kormányzati jótéteményként jelentette be azt, amit ma Magyarországon a törvény rögzít: hogy a kormánynak kutyakötelessége az előzetesen ~~szándékosan~~ alábecsült, ámde rendre magasabb éves inflációhoz igazítani a nyugdíjakat. Tehát a törvény szerint minden év januárjában az adott évre becsült inflációval megegyező mértékben kell emelnie a kormánynak a nyugdíjakat. Mivel az infláció valós, 4,8%-os mértéke idén természetesen meghaladja az előzetes, 3,2%-os becslést, ezért a kormánynak a saját törvénye szerint 1,6%-os kiegészítést, azaz nyudíjkorrekciót kell fizetnie. Hogy ez mennyire igazságos, abba belemenni sem érdemes, a lényeg, hogy az elvtársak ragaszkodnak az inflációkövető szemkiszúráshoz, ahogyan az egykulcsos adójuk méltányosságáról is meg vannak győződve. Ezért nem vitáznak, hanem hazudnak a progresszív adózásról. Tehát Orbán Viktor azt hazudta az idősek világnapjának tiszteletére a nyugdíjas választóinak, hogy azért kapják ezt az összeget (átlagban 51 ezer forint), mert pontos elszámolás, hosszú barátság, de ne feledje, nagyon nagy dolog ez ám, mert

Európában mindenhol spórolnak, ha fizetni kell, szívják a fogukat, mert elküldték a pénzüket Ukrajnába, ha Ukrajnában van a pénzed, akkor nem tudsz nyugdíjat emelni, nem tudsz segíteni a családoknak meg a fiataloknak sem,

ő viszont nem hagyta, nem engedte, hogy a magyarok pénze Ukrajnába menjen, ezért van pénz családtámogatásra, a fiatalok lakásprogramjára, és arra, hogy a nyugdíjasok megkapják azt, ami jár. Arcpirító, szégyenteljes ez akkor is, ha minden idők legkorruptabb szélhámos-miniszterelnökének testhezálló feladat sötétben tartott gombaként kezelni a saját választóit, majd felháborodni a diagnózison és megsértődni a kizsigereltek helyett és nevében. Szóval még egyszer: a 10-15-20 milliárdos hatvanpusztai dácsa örököse, akinek természetesen az ölébe fog hullani a tehetséges édes jó apja félkész mezőgazdasági üzeme és még örökösödési adót sem kell utána fizetnie, a saját teljesítményeként, nagyvonalúságaként, ajándékaként, jótéteményeként, becsületességének bizonyítékaként árulja a nyugdíjemelésnek hazudott nyugdíjkorrekciót, amelynek kifizetése nem választás vagy jófejség kérdése, hanem az ő és kormánya törvényi kötelezettsége, de még azt is van pofája belecsűrni a parasztvakító monológjába, hogy kizárólag azért van módja erre az ajándékosztogatásra, mert nem hagyta, hogy a magyarok pénzét Ukrajnába küldjék.

Kedves nyugdíjasok! Lehet kezet csókolni a szterelnökúrnak, aki már megint kegyet gyakorolt, és betartja a hatályos törvényt, pedig meg is hághatná. Nem elég kifosztani az országot, meg is kell alázni az alattvalókat. Hónapokon keresztül gátlástalanul használják az egyik legkiszolgáltatottabb réteg, a lecsúszó, elszegényedő nyugdíjas társadalom úgymond kölcsönvett pénzét, majd amikor megkésve méltóztatnak visszaadni, ami jár, akkor még hálásnak is kell lenni. Szándékosan minden évben alátervezik az inflációt, használják ezt a – jelen esetben átlagban fejenként 51 ezer forintnyi – összeget, és minden évben eljátsszák, hogy vagy ők, vagy a háború és a biztos éhenfagyás. Be lehet állni a sorba aláírni a fecnit Brüsszel háborús tervei ellen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!