NEHAZUGGY

A történelemhamisítás soha nem érhet véget. Zászló, zászló, fehér zászló

Amilyen a gazda, olyan a szolgája – tartja az ősi moszkovita közmondás, és hát a NER táplálékláncára vetve egy megvető pillantást, nagyjából ezt látjuk, ahogy fentről lefelé haladunk minden szinten. Sőt, lentről felfelé is ugyanez a helyzet. Logikus, nincs mögötte semmi bonyolult: amilyen becsületes a horda vezére, olyan becsületesek a miniszterei, és így tovább. Hasonlóképpen, amilyen képességes Szijjártó Péter, pontosan ugyanolyan képességes a helyettese is. Aki nagyjából ugyanannyira fajsúlyos, ezért aztán gyakran megnyilvánuló szereplője a NER-nek, mint mondjuk Semjén Zsolt (semennyire), akinek az erkölcsi iránytűje természetesen a gazdájáéval rokon, és csak azért nem ajánlanom senkinek, hogy Magyar Levente parlamenti államtitkár és külügyminiszter-helyettes párizsi kalandjait és ámokfutását valamiféle terelési hadműveletnek gondolják a Zsoltbácsi-gate-ről, mert nem az.

Vagyis ebben az esetben, ebben a témakörben, amiről szó lesz, jó okunk van azt gondolni, hogy egyáltalán nem azért találnak ki újabb és újabba, a valóságtól minden egyes elemében elrugaszkodott súlyos hazugságokat, mert így szeretnék a kínos témákról elterelni a figyelmet, hanem azért, mert ezt mostanra alighanem így is gondolják. Vagy ha nem is így gondolják, vagy a tápláléklánc nem minden szintjén gondolják így, kénytelenek beleállni és így gondolni. Van ebben is több mint tíz évnyi kemény munkájuk, mint oly sok minden másban, a gyermekvédelmi rendszer teljes padlóra küldését, azaz a saját magáról gondoskodó magyar állam gondjaira bízott kiszolgáltatott gyerekek elárulását külön is beleértve, és hát ez is egy olyan dolog, amiből nem lehet óvatosan, fokozatosan kihátrálni, revideálni, belátni a stratégiai tévedéseket, ezért nyomni kell a gázpedált és egyre emelni a tétet. Ez egy olyan műfaj, amiben már nem elég csak a tegnapi napot, vagy a múlt hetet széthazudni a mai nap megnyerése érdekében, hanem a magyar történelmet is tokkal és vonóval együtt ki kell hajítani a picsába, mostantól minden másképp volt jeligére.

Mivel a Szijjártó helyettesének száján Párizsban kiugrált eszelős disznóságokat szeretném alább megénekelni, a téma adja magát: a moszkovita irányba elhajlott, a saját maga által korábban felépített 56-os szabadságharcosok örökösei narratívát mára porig leromboló állampárt káderének újabb történelemhamisító interpretációval kellett előállnia, pedig a néhány rajongóján kívül a kutya nem vette volna észre, hogy a Fidesz propaganda szerint migránsgettóvá züllött Franciaországban kirándult. De Magyar Levente mégiscsak Szijjártó alászolgája, ahogyan mindannyian Orbán alászolgái, úgyhogy még véletlenül se valami komoly, megsüvegelendő teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet, hanem. Hanem azzal, hogy Európa vezető politikatudományi egyeteme, a Sciences Po diákjaival találkozott, ahol saját bevallása szerint Magyarország külpolitikai stratégiájáról beszélgettek az átalakuló világrendben, ami arról marad emlékezetes, hogy az Ukrajnával és Horvátországgal szimultán arcoskodó, az Ukrajnában Magyarország irányából észlelt katonai drónokról szóló ukrán értesülést az Origo, illetve elsődlegesen a Kreml propagandájából tagadó főnöke csak ránézésre kulturált helyettese odáig ragadtatta magát, hogy valami olyasmiről delirált, miszerint

a trianoni béke az akkori magyar vezetés részről gyakorlatilag egy stratégiai áldozat volt a béke érdekében. 

Az is soha el nem évülő bűn és lemoshatatlan szégyen, hogy egy korrupt párt egy megtámadott, magyarok lakta ország elleni alávaló uszítástól remél szavazatokat, mert ugye a kormányzati teljesítményétől nem igazán remélhet semmit, de hogy Trianont félremagyarázva, a félremagyarázott Trianonból és az első világháborúban elvesztett magyar területekből vezesse le, hogy Ukrajnának hogyan kéne békét kötnie. Hát azt úgy, hogy mivel Magyarország az első világháború végén a vesztes oldalon volt (hogy miképpen került oda, azt nem részletezte a költő), ezért két lehetősége volt: vagy felveszi a fegyvert és kollektív öngyilkosságot követ el (???), vagy megállapodik a béke feltételeiről, még ha ez az ország területének kétharmadának elvesztésével is jár. Az akkori kormány pedig meghozta az egyetlen észszerű, de tragikus döntést, hogy legalább az ország egyharmadát megtartja, nem áldozza fel az egészet.

„Fájdalmas volt? Persze, hogy fájdalmas volt. Most Ukrajnának a területei egy ötödét kéne feladnia. Nem akarom megmondani, hogy mit csináljon Ukrajna, csak azt mondom, hogy a mi tapasztalataink alapján a béke néha fájdalmas. A kérdés az, hogy mi a fontosabb az ország életképességének a megőrzése, vagy ragaszkodni néhány ezer négyzetkilométerhez”.

Hát ja, Orbán Bazsi se akarta megmondani Ukrajnának, hogy mit csináljon, de azért megmondta. Hogy ha 1956-ban véletlenül ő és a főnöke lettek volna kormányon, tuti nem csinálták volna azt, amit Zelenszkij elnök csinál 2022 februárjának vége óta, zászló, zászló, fehér zászló. Úgy tűnik, Magyar Levente Szijjártó-cselédnek ugyanaz volt a történelemtanára, mint a miniszterelnök politikai igazgatójának, ő is ugyanazt a recsegő, hamisan vernyákoló lemezt játssza végtelenítve, mint az egész Moszkva-barát Orbán-kormány, amelyik valahogy soha nem Trumppal szemben ülve csapkodja az asztalt, hogy „béke kell bármi áron” (!), mert minden nap, amikor a háború folytatódik, nő az eszkaláció és a háború kiszélesedésének kockázata. Nem Moszkvában verik a nyálukat, nem Washingtonban panaszkodnak, hogy a háború rossz, a béke jó, hanem tét nélkül okítják a világot, és hányják telibe a történelmi tényeket, bazmeg.

Hát nem azt mondta még a minap az egyélőisten valamelyik orosz olaj és gáz nélkül mindmeghalunk típusú hazudozásában, hogy azért nem lehet leválni az orosz energia csecséről, mert nekünk nincs tengerünk, hát hiszen ELVETTÉK? Erre most mit beszél ez a nyomorult a szájával? Hogy a korabeli derék államvezetés önként ODAADTA az ország kétharmadát, vigyék, csak legyen béke, mert a kollektív öngyilkosság rossz, az ország életképességének megőrzése jó, mit szarjuk össze magunkat néhány ezer négyzetkilométer miatt? Magyar Levente ezek szerint azt állítja, hogy helyes volt, hogy több millió magyar rekedt a határon túlra, mert már faszok voltunk akkor is? Ja nem, azt nem mondta, hogy faszok voltunk már akkor is, de valójában ez a helyzet: Magyarországot a vesztesek oldalán érte a háború vége, miközben az agresszor oldalán állt végig a háborúban (igaz, most is ott áll), következésképpen büntetés gyanánt történt a területcsonkítás, és rohadtul nem azért, mert az akkori államvezetés bölcs volt és mérlegelt a lehetőségek között. Nem volt választás, azért hívják békeDIKTÁTUMNAK a trianonit. A jelen esetben nem ez a helyzet: Ukrajna nem háborúzott, hanem egy nagyhatalom önös érdekből, imperialista, területszerzési ambícióból megtámadta, miközben neki esze ágában nem volt fegyvert fogni. Ez a nagyon apró különbség Magyarország I. világháborús szerepvállalása és Oroszország 21. századi katonai hadművelete között. Hogy a múlt század elején mimagyarok háborús agresszorként álltak a vesztesek oldalán, most viszont az ukránok nem támadtak meg senkit. És miután teljesen rosszul ítéltük meg a helyzetünket, és az eredetileg elképzelthez képest a hímtag rosszabbik oldalára kerültünk, a világon semmit nem is tanultunk belőle, Magyar Levente és bandája biztosan semmit nem tanult belőle, most is ugyanazt csinálják, mint az eleik az elveszített első világháborúban.

De ha már a miniszterhelyettes elvtárs eme új fénytörésbe helyezte Trianont, remélem, hogy ezzel a lendülettel akkor annak a politikai haszonszerzési seggfájásnak, amivel Nagy-Magyarországot siratják, Nagy-Magyarország térképek előtt adják elő a fantomfájdalmaikat, Nagy-Magyarország sálakkal közlekednek fel és alá, mostantól vége van: Németh Szilárdtól Lázár Jánoson keresztül Orbán Viktorig eltüntetik a büdös picsába ezeket a kiegészítőket és többé senkire nem kiabálják rá, hogy nem is magyar, ha nem fáj neki Trianon. Hát hiszen önként mondtunk le a béke kedvéért az ország kétharmadáról. Remélem, a határon túli nemzettestvéreknek is elmagyarázzák, hogy igazán nem nagy ár ez a néhány ezer négyzetkilométer, miután azt már lenyomták a torkukon, hogy Ukrajna egyötöde is egy olyan ár, amit a magyar kormány boldogan hajlandó kifizetni azért, hogy béke legyen. Nem, nem, soha, mi? Nélküled, mi? És ezek után kételkedni kellene abban, hogy a moszkovita propagandát szavaló, Putyin érdekeit lépten és nyomon kiszolgáló magyar kormánynak semmi köze az Ukrajnában megjelent drónokhoz? Ezek után vádolnak magyarellenességgel mindenkit, aki ezt szóvá teszi? Miután a rongyosra fanatizált és radikalizált híveik szeme láttára hamisítják meg 1956 után Trianont is. Hogy az nem is egy diktátum volt, hanem bölcs áldozat a békéért. Mi akartuk, hogy így legyen. Hát valahogy csak vége lesz ennek a rengeteg nyomorúsággal és nemzeti szégyenekkel kitapétázott tizenhat évnyi rémálomnak, mert amit ezek művelnek, az most már tényleg elviselhetetlen. A kollektív öngyilkosság meg valóban nem megoldás semmire.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább