VENDÉG

Semjén coming outja

Egy országnyi ember megdöbbenve figyelte, amint Semjén Zsolt az országgyűlés ülésén coming outolt, aminek során őszintén beismerte, hogy ő valójában miniszter. Nem hittem a fülemnek. Én speciel meg voltam róla győződve, hogy Semjén valami titkárszerűség, akinek az a különleges képessége, hogy kiválóan tud éjszakánként salátatörvényeket benyújtani. Eszembe se jutott, hogy egy KDNP nevű tömegpárt vezetőjét esetleg ennél nagyobb felelősséggel is fel kellene ruházni. Eddig a legracionálisabb magyarázatom a jelenlétével kapcsolatban az volt, hogy a miniszterelnöknek szüksége lehet valakire, aki ilyen rajongással, ilyen szerelmetesen tud ránézni. Erre most hirtelen bevallja, hogy ő miniszter. Azért ez egészen más megvilágításba helyezi Semjén szerepét mind a kormányban, mind ebben az éppen aktuális, ámbár teljesen jelentéktelen, piti ügyben, aminek kapcsán ez az egész coming out megtörtént. Szembesülve ezzel a kemény igazsággal, tulajdonképpen helyeslem, hogy kiállt magáért és kikérte magának ezt az alávaló támadást a személye ellen. Elgondolkodtam az ügy hátteréről. Vajon hányan ácsingóztak még az ő pozíciójára? Azért miniszterelnök-helyettesnek lenni elég kellemes állás lehet. Legalábbis az alapján, ami látszódik belőle, ami úgy tűnik, nem más, minthogy a hobbijainak éljen, vagyis kedvére vadászgasson, sőt ha esetleg akarna szervezni egy vadászati világkiállítást, akkor tessék nyugodtan. Hát miért ne? Ha meg úgy tartja kedve, akkor salátatörvényeket ültethet a parlamentben. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy sok rosszakarója lehet, akik elől elhappolta ezt az állást. Na ezek most biztos kárörömmel figyelik a helyzetet, és kívánják ennek a jó embernek a vesztét. Sőt, lehet, hogy ők állnak az egész provokáció mögött. Biztos ők találták ki ezt az aljas rágalmat és titokban elmondták a ballibsiknek, akik persze rögtön beleálltak. Még az is lehet, hogy ezek már titokban át is álltak a Tiszához. Ők lehetnek a szivárogtatók, az informátorok. De majd Orbán Viktor elrendezi őket. Maga az ügy feltehetően tényleg fake news. Én abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán létezik-e az a bizonyos Szőlő utca. Nos, ezek a potenciális rosszakarók lehet, hogy végig ott ültek a beszéde alatt a közvetlen környezetében. Kósa Lajos például mintha kicsit zavartan viselkedett volna. De többen is mintha némi megütközéssel figyelték volna Semjén kirohanását. Volt, aki mosolygott.

Azon is elgondolkodtam, hogy vajon tényleg, mi lehet még a dolga egy miniszterelnök-helyettesnek, mármint a fentieken kívül. Az elnevezésből adódóan, nyilván olykor helyettesítenie kell a miniszterelnököt. Nem tudom, hogy ilyen eset előfordult-e már az ismert történelem során. Ha esetleg valaki emlékszik legalább valami hasonlóra, kérem nyugodtan írja meg kommentben. Na de komolyan! Orbán Viktort helyettesíteni? Még viccnek is rossz. Mondhatni mission impossible. Szóval mégis, hogy telik egy napja Semjén Zsoltnak? Napi 12 órát sürög-forog az irodájában, jelentéseket olvas, törvénytervezeteket dolgoz ki, meetingekre rohangál, intézkedik, utasításokat oszt, stb. Vagy mi? Talán kis katalógus cédulákat ír a parlamenti felszólalásai sorvezetőjeként? Az biztos, hogy minden nap, sőt biztos naponta többször is bemegy az átvilágítóba, ahol jól átvilágítják. Gondolom, ezért lehet ő a legátvilágítottabb ember az országban. Vagy talán az egész világon. És tényleg, a felszólalása alatt valami módon ő maga is szinte világított. Még Orbán Viktor is felkapta a fejét erre a fényességre. Visszatérve Semjén munkájára, eléggé tájékozatlan vagyok, szóval csak abból tudok kiindulni, amit ő mond. Bár  ő nem igazán a munkájáról beszél, hanem sokkal inkább a csodás hőstetteiről. Megtudhattuk, hogy ő a pedofília legnagyobb ellensége, ő volt az első aki szembe mert szállni az LMBTQ-lobbival, és ő volt az, aki megvédte az egyházat a DK-tól (remélem a Vatikán kitüntette ezért). Ok, én elfogadom, el is hiszem, és a világért sem szeretnék egy ilyen helyzetben ironizálni, de erről a felsorolásról – számomra is kissé érthetetlen módon, – Sir Robin jutott az eszembe a Gyalog Galoppból. Sir Zsolt, a nem annyira bátor, mint Orbán Viktor (sőt, még annyira sem, mint Mészáros Lőrinc), aki berezelt a parlamentben, aki már megtette a megfelelő jogi lépéseket, stb.

Komolyra fordítva a szót, és kitágítva egy kicsit a képet, valami komoly zavar van a stratégiai nyugalomba süppedt, nyugodt, magabiztos erőben. A zavar elég sokféle módon jelentkezett a parlamenti ülés során. Lehet, hogy csak én néztem már rég parlamenti közvetítést, de mintha az ellenzéki képviselők is merészebbek és keményebbek lennének. A kormánypárti válaszokban természetesen ott volt a gúny, de talán visszafogottabban, ellenben egészen meghökkentő dolgokat adtak elő. Ezúttal az film jutott az eszembe, melyben Jim Carey az egyetlen, aki nem tudja, hogy egy valóságshowban él, és mindenki alkalomszerűen reklámszövegeket mond. Simicskóval indult. Egyszer csak elkezdte felmondani, a Fideszről szóló reklámszöveget, nem idézem, mindenkinek ezt tolják az arcába. De hogy a Parlamentben is? Vajon egymást győzködik? Ha az országos átlagot kivetítjük a Fideszre, ott is lehet 30% bizonytalan. Kocsis Máté is folytatta ezt metódust, de ő mintha valami atyai aggodalmat is belevitt volna, mintha a lázadó fiút próbálná türelmesen győzködni, hogy de hát nézd már meg, hát valójában tök jó dolgokat csinálok. Ez nekem egészen új. Aztán Orbán Viktor is fura volt, nagyon halovány volt és halk. Csak a végére sikerült jobban játszania, amikor is kinevette az összes kérdést, vádat, állítást, majd felmondta ő is a reklámszöveget. 

Nem tudom, megfigyelték-e már, de mintha mostanában egyre több nyelvbotlás fordulna elő. Főleg Orbánnál, de mintha a többiekre is egyre jobban kiterjedne. Orbán pont az ütősnek gondolt finálét cseszte el. Egy pillanatra kiesett a szerepéből, elfelejtette a szövegét. Úgy tűnik, nincs jó idegállapotban. A legsúlyosabb, már sokkal inkább rendszerhibát viszont Semjén Zsolt produkálta.  Ugyanis Semjén Orbán Viktor beszéde után kért szót. Gondoljunk bele! A főnök levonja a konzekvenciákat, garanciát vállal minden kormánytagra, ami a múltban mindig azt jelentette, hogy a nagyfőnök lezárta az ügyet. Utána már nem beszélhet senki. Hiszen minden el lett rendezve. Mi történhetett Semjénnel, hogy így megfeledkezik magáról, és alapvető szabályokat hág át? Ettől még Kövér László is zavarba jött. Ő is hibázott, és gyorsan rá is ébredt, de már késő volt. Felbomlott a jól bevált rend. Elindultak a káosz, a szellemi szétesés fele. Semjén ellopta a show! Úgy érzem, van mit megbeszélniük egymással. És akkor még csak a formáknál tartunk és nem a tartalomnál. Semjén kiakadása tényleg félelmetes és riasztó volt. Úgy viselkedett, mint akit sarokba szorítottak, mint akinek az élete múlik azon, hogy megfelelően megvédje magát. Pedig akár csendben is maradhatott volna. Akár mosolyoghatott is volna, vagy akár legyinthetett volna, rázhatta volna fejét hitetlenkedve, de nem. Neki meg kellett szólalnia. Hajtotta a vére. Vagy a lelkiismerete? Már Orbán beszéde alatt is látszott, ahogy formálja magában a felháborodást, magában mondogatja a szavakat. Látszik, ahogy elmerül ebben. Aztán hirtelen kizökken, és észreveszi Orbánt maga mellett, gyorsan úgy csinál, mintha ráfigyelne, majd megint magába merül, hogy aztán rögtön ki is ugorjon belőle, mert észreveszi, hogy most tapsolnia kellene. Szóval nem bírt magával. Pedig mehetett volna minden a szokott útján.

És a legbotrányosabb az egészben természetesen az, hogy az ügy valódi áldozataira egy szót sem pazaroltak. Végül is, ha ez az egész csak egy aljas rágalom és hazugság, akkor minek is. De azok a lányok, fiúk csak ott vannak valahol. Kihasználva, megalázva, minden bizonnyal súlyosan sérülve lelkileg, szellemileg és testileg. Felháborító és undort keltő az a hozzáállásuk, hogy észre sem veszik, hogy politikai kapcsolódásoktól függetlenül is mennyire tragikus ez az ügy, különösen a kegyelmi ügy tükrében. A témában megnyilatkozó fideszesek addig jutottak el, hogy a legnagyobb aljasság az az, hogy ezt rájuk akarják kenni. Már megint ők a valódi áldozatok. A család- és gyermekvédelem titánjai. És emlékszünk még a miniszterelnök másfél évvel ezelőtti elszánt fogadkozásaira, fenyegetőzéseire? A gyerekeinket minden áron megvédjük. Pedofília esetében nincs bocsánat és nincs kegyelem. Igen, az mintha pont lett volna. Hol is vannak azok a sokat emlegetett vörös vonalak? De ami még aktuálisabb kérdés, Miniszterelnök Úr: nem kellene miszlikbe vágnia most már pár embert? 

A legdurvább az, hogy ha netán tényleg konkrétan kiderül bármelyiknek is az érintettsége, feltehetően nem fogunk már nagyon meglepődni. A parlamenti produkció láttán meg pláne nem. Ha viszont tényleg csak kacsa, akkor annak nagyon jó, hiszen hihető.

Akárhogy is, már csak két szavam maradt: Szégyen, Gyalázat.

CHFScarface  

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább