NEHAZUGGY

A szimpátia nem követelhető ki

Lázár Gergő | Szeptember 16, Kedd | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 771,555 forint, még hiányzik 2,228,445 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Eküszöm ez lesz az utolsó olyan cikk – legalábbis az én billentyűzetemből -, amely valamilyen formán, de Charlie Kirkről szól, hiszen már én is úgy vagyok vele, hogy lassan unalmas lehet az olvasók számára. Utolsóként viszont kénytelen vagyok megemlékezni arról, hogy mennyire érdekes hellyé vált a világ, hiszen most éppen azt kérik számon a társadalom bizonyos rétegein, hogy miért nem emlékeznek meg Charlie Kirkről? Miért nincsenek ledöbbenve, miért nem szomorúak? Miért nem viselkednek úgy, mint annak idején George Floyd meggyilkolása kapcsán? Miért nem indult szolidaritási hullám világszerte? Már odáig jutottunk, hogy felmerült a kérdés, hogy az Emmy gálán miért nem elékeztek meg Charlie Kikről és miért szólalhattak fel Donald Trump, vagy épp az ICE ellen egyesek? A helyzet úgy van, hogy szimpátiát nem lehet követelni, az emberek vagy érzik azt, vagy nem. Kétségem sincs afelől, hogy az emberek többsége – oldaltól függetlenül – sajnálja a Charlie Kirk gyermekeit és feleségét, valamint nem ért egyet semmiféle gyilkossággal. Más dolog viszont az, amikor valakiről kvázi megemlékezést követelnek.

Ez véleményem szerint senkitől sem követelhető meg. Egyetlen lehet vele érteni, vagy egyet nem érteni, de azt kikövetelni egészen egyszerűen senkinek sincs joga. De már a Grammy gálán az is hír volt, hogy Sideny Sweeney azért nem vegyült el a ála utáni partin az emberekkel, mert ő nyíltan felvállalta, hogy republikánus. Persze, mindenki bojkottál itt mindenkit kérem szépen, semmi más magyarázat nem lehet ezekre a dolgokra. Kicsit úgy érzem, hogy érdemes lenne, ha egyesek magukba szálnának és felfognák, hogy mi, miért történik a világban. Arról nem is beszélve, hogy azért érdemes lenne a helyén kezelni a dolgokat, hiszen kezd egy kicsit elszabadulni egyesek fantáziája és már ott is politikai erőszakot vél felfedezni, ahol erről szó sincs. Mire gondolok? Alább bemásolnám a Látószög blog nevezetű Schmidt Mária által vezetett blog egyik legfrisebb bejegyzésének egy részletét.

Ha Charlie Kirk szélsőséges volt, akkor micsoda az, aki színpadon gyilkosságot imitál? Ha Charlie Kirk szélsőséges volt, akkor micsoda az, aki embertársai egészségét, hova tovább életét veszélyeztetve füstbombát gyújt az Országházban? Ha Charlie Kirk szélsőséges volt, akkor micsoda az, aki újságírókat vegzál? Végső soron micsoda az, aki lelőtte Charlie Kirk-öt?

Charlie Kirk gyilkosát füstbombát eregető emberekhez hasonlítani egészen nevetséges, mint ahogy az is, hogy egy dalszöveg erőszakot szülhet. Régen is voltak és ma is vannak olyan emberek, akik humorral, esetleg művészettel fejezik ki a nemtetszésüket valamiről. Ez a kifejezés pedig egyesek számára akár sértő is lehet, de a szólásszabadságot alapvetően védi a törvény. Legalábbis sok országban, ahol a demokrácia és a jogállam még létező dolgok. Annak idején sokan felháborodtak azon a rajzon, ahol is egyesek szerint Jézust figurázta ki a Népszava karikaturistája. Vallásgyűlöletről beszéltek és rögtön megfélemlítve érezték magukat, miközben erről szó sem volt. Véleményem szerint az ilyen véleménynyilvánításnak igenis helye kell hogy legyen a társadalomban, akár Mohameddel szemben – mint ahogy az megtörtént a Charlie Hebdóban – és akár Jézussal szemben is.

Azonban az, aki az ilyen véleménynyilvánításokat konkrét gyilkossággal hasonlítja össze, az véleményem szerint a tűzzel játszik, hiszen szinte hergel azok ellen, akik békés módon, noha kemény kritikát mernek megfogalmazni. Azonban ahogy véleményem szerint Charlie Kirknek is megvolt a joga ahhoz, hogy olyan véleményt formáljon, amilyet formált – noha soha nem értettem vele egyet -, de ehhez másnak is megvan a véleménye egészen addig, ameddig meg nem sérti mások jogait. Véleményem szerint egyes egyházi vezetők, vagy fontosabb figurák esetleges kifigurázása nem lehet valakinek a megsértése, legalábbis nem törvényileg. Felőlem lehet nem túl boldog miatta, de azt tűrnie kell, hiszen senki sem belőle csinált viccet azért, mert esetleg hívő. A krtika egy fontos dolog és az is, hogy el tudjuk fogadni azt, ha másoknak eltérő a véleménye. Pont ezért tartom én magam is fontosnak azt, hogy cenzúrázatlanul elmondhassuk azt. De mégegyszer elmondom, ahogy a szólásszabadságnak is vannak határai – annak ellenére, hogy egyesek vitatkoznak arról, hogy ez nem így van -, úgy a kritikának is.

Viszont aki ilyen kritikákat fogalmaz meg és ilyen véleményt képvisel, az ne lepődjön meg, hogy egy polarizált „rajongótábort” hagyott maga mögött. Egyesek szinte istenként imádták Kirköt, mások viszont haragosak voltak az igen kemény véleménye miatt. Azonban csak azért, mert szinte semmiben nem értettek vele egyet úgy vélem, hogy az emberek borzasztó nagy többsége soha még csak nem is gondolt arra, hogy valaha is erőszakot alkalmazzon vele szemben. Az értelmes emberek ugyanis nem úgy próbálnak megnyerni egy vitát, hogy elhallgattatják a másik felet. Ennek ellenére viszont jó lenne ha megértenék Charlie Kirk rajongói, hogy a szimpátiát nem lehet kikövetelni, még a halálát követően sem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!