VENDÉG

Belépek a Vitál Klábba

Pontosabban a „Nők a bántalmazás ellen” Digitális Polgári Körbe, amelyet Dr. Vitályos Eszter gründolt példás hirtelenséggel. (Király Nóra honanyával kar- és káröltve, mellesleg.) Van-e ki e nevet nem ismeri? Oh yeah! 2024. április 1-jei hatállyal a Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság vezetőjévé nevezték ki, de nem viccnek szánták. Egy füst alatt Ő lett a Kormányszóvivő is, ki ádázul hozza-viszi a kormányszót, mint más országházi-sárkányok a fonott kosarat piaci bevásárlásnál. A vízből is kősziklát fakasztó mosolyával minden Kormányinfón némethszilárdan ott áll – a lehetséges álválaszok rengetegében gyakorta elveszni tűnő – Gulyás Gergely mellett. Felvetődhet: kettejük közül vajh’ melyikük a Kukori, és melyikük a Kotkoda?

Biztos ugródeszka ez a pozíció, elég ha csak a Szentkirályi Alexandra néven futó lény karrierjének felfelé ívelésére gondolunk. Aki Szalay-Bobrovniczky Alexandra néven ciklusnyi ideig volt Tarlós István főpolgármester helyettese. (A Kristófnét politikai pályafutása során sosem használta, mint ahogy harmadik nevét, az Évát sem.) A hölgy Budapest humán ügyekért felelős tótumfaktuma volt, azaz a kulturális, oktatási, szociál- és ifjúságpolitikai, sport-, környezetvédelmi, turisztikai és arculati feladatokat felügyelte. Mégis, hallani sem lehetett róla, a kutya se ugratta őt akkoriban, ami azzal a névvel nem csoda. Oszt’ – mibű lesz a cserebogár! – testhezállóbb nevén lám, kivé-mivé lett napi szinten őnagysága!

De most részletesebben nem róla regélnék – „szertefuttam rózsaszedni, / rege, róka, rejtem” -, hanem játszótársáról az orosz rulettben, az Eszterről. Aki – mint népiesen mondani szokás – minden volt már a NER-ben, csak akasztott ember nem. Kicsit kutakodtam utána a neten. Se szeri, se száma a volt és meglévő megbízatásainak. Alapvetően politikus, jogász a megnevezett. A nagyját tekintve, 2012 júliusáig az Országgyűlés Hivatalában kabinettitkári feladatokat látott el, majd a Miniszterelnökségen egy éven át a Parlamenti Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárság szakmapolitikai főosztályvezetőjeként dolgozott. 2013-ban Lázár János javaslatára a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) jogi és gazdasági elnökhelyettese lett. Az intézmény megszüntetése után a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikáért felelős helyettes államtitkára lett. 2014 és 2018 között a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkáraként tevékenykedett. Volt Csák János helyettese, parlamenti államtitkára a Kulturális és Innovációs Minisztériumban. 2021. szeptemberétől a Nemzeti Múzeum főigazgatójának kinevezett L. Simon László megüresedett mandátumát tölti be az országgyűlésben. Jelenleg a Dunakanyar településeinek országgyűlési képviselője a kormánypártok színeiben. Társadalmi megbízásai között a Magyar Olimpiai Bizottságnak, egykori vívóként a Vívószövetségnek, valamint a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökségének is tagja. Pócsmegyeri lakosként életre hívta az Átölel a Pilis-Dunakanyar Szövetséget. 

2018 májusától az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára volt. Szinte senki nem tudhat nála többet az EU-s támogatások elsikkasztásáról, de Ő nemhogy tájékoztatni – hallani sem akar semmi ilyesmiről. Ennek igazolására álljon itt egy videó egy nervőz (értitek? NERvőz! Ha-ha-ha!) beszélgetéséről a tényfeltárásra szakosodott Hadházy Ákossal. A megtűrtnek sem nyilvánított független képviselő csupán azt szerette volna megtudni a szintén közpénzből fizetett legilletékesebbtől és tárgybéli főbb felelőstől, hogy a 12 milliárdos Öveges-program szervezett elcsalása miatt mennyi pénzt kellett visszafizetnünk Brüsszelnek az elmarasztaló OLAF-vizsgálat után. De aki annyit tüntizik, mint ő, jobb ha nem kíváncsi a büntik mértékére!

Micsoda életpálya, micsoda tehetség, minő performansz, Hölgyeim és Uraim! Konstansnak nem minősíthető álomkarrier, sikerek özöne, partnerszervezetek tömkelege, félfeudális viszonyok és iszonyok expanziója – épp midőn a gazdaság teljesítménye a többszörösére csökken! Épp amikor nem leszünk gyarmat, mert már rég azok vagyunk! Mindezt két gyerek mellett produkálta, miközben állítása szerint ők a legfontosabbak! Van ugyan némi ellentmondás ezen állítása és Facebook-profilja mottója között – miszerint „Magyarország az első! 🇭🇺 🇭🇺 🇭🇺”, – de nem keresem a kákán is a csomót. Ami megfér egymás mellett, az hadd szóljon!

Accountja is telhetetlen. Sosem fogom megfejteni: egyetlen bankszámla hogy bír el ennyi pozíciót, tisztséget, megbízást, jól tejelő mismásolást. Akit a hatalom füstje megcsapott, akut fejfájás gyötri, ha netán nem dől a lé minimum féltucat forrásból. A teljesítmény idővel és kormányokkal változik. Az 50 évvel ezelőtti eredményekkel nemhogy győzni, már nevezni sem lehet egy olimpián. A mostani kormányközeli teljesítményrekorderek némelyike egy szuszra elszavalja akár a Petőfi-összest. Igen, egyetlen lélegzetvétellel – nem hiába mondják rájuk, hogy „ezek mindenre képesek!”

Vitályos Eszter mélymagyarsága megkérdőjelezhetetlen. „Okos, elhivatott tapasztalt vezető” – mondatja magáról. Szakártó hurráoptimizmus és nőtagokra kalibrált, minden hájjal megkent NER-báj.  Tűnik: az egész ország puccos tyúkok reteküljében remeg, mint a kocsonya. Megtiszteltetés hogy kortársak lehetünk. Személye csecse becse: ajándék szerény életemnek. Alkata olyannyira tenyérbe mászó, hogy el vagyok ragadtatva Tőle. Valósággal káprázik a szemem, amikor tejfehér fogait rám villantja. Somogyi András humorista erről mást mond: „bárgyú, szarok-rátok mosoly és üres tekintet”. Andris! Értem én a humort, de csak a magamét szeretem. Több tiszteletet a magyaroknak, és ezen belül is a kormánymosodai fődolgozóknak!

Engem lenyűgöz ez a mostani kiállása is a bántalmazás áldozatai mellett. Lett légyen szó fizikai, lelki vagy szexuális erőszakról, Ő ott áll a gáton legott. Megírta: „a kezdeményezés egyik legfontosabb célja, hogy biztonságos és elfogadó közeget teremtsen az érintetteknek, ahol nincs ítélkezés, csak meghallgatás, támogatás és kiállás. Az újonnan alakult digitális közösség a történetmegosztás eszközével is élni kíván, hogy senki ne érezze magát egyedül ebben a helyzetben”. Hát ne szakadjon meg az ember szíve az együttérzéstől és elismeréstől?!

A gátról jut eszembe: a tavalyi árvíz óta a szívem csücske Ő. Amikor is jól megaztmondta: „Az árvíz nem játék” Mekkora felismerés! Hülyén haltunk volna meg, ha Ő ezt nem tudatja velünk, alázatos szolgáival. Amikor is magassarkúját sutba dobva autóztatta magát nagylapátostul oda, ahol a gát szakadt, és a kamerák kíváncsifáncsi kereszttüzében csak lapátolta, töltötte tele a zsákok számtalanját homokkal. Az árvízi hajas – agitprop fotói szerint – szemernyit sem lett homokos a műveletek során. A népet sújtó tragédiák nem többek, mint mézesmadzagok az élelmes politikai haszonlesőknek – mondják az alávaló progresszívek. Igaz, ami igaz: az is jól festene bármelyik tablón vagy posztban, ha nem nyúlták volna le a vízözön elleni védekezésre kapott EU-s milliárdokat.

Szívemből szóltak a kezdeményezők. „Hangot adunk a kimondhatatlannak. Teret adunk azoknak, akiket elhallgattattak. Közösséget építünk – ahol nincs ítélkezés, csak meghallgatás, támogatás és kiállás”. Sírok a gyönyörtől, de komolyan! A vak komondoroknak ezennel befellegzett. Kész, nincs immár amin átesniük a verbálisan vagy tettlegesen terrorizált nőknek. 

Egy politikus legyen férfi minden körülmények között, ne hitvány, lenge báb. Akkor is, ha nő. Eszterünknek sem véletlenül vannak maszkulin vonásai, főként amikor éppen hányja a fittyet. Isztambuli Egyezmény ratifikálása nuku, női egyenjogúság nuku, fehérnépnek a mosókonyhában a helye pipa. „Továbbra is a haza szolgálatában! ” „Az emberek között, szívvel-lélekkel!” „Hazánk bekerülhet a világ leginnovatívabb országai közé!” „A magyarok mindent meg tudnak oldani.” Nesze semmi, fogd meg jól! Ilyen veretes mondatokból lehet ám jól élni mifelénk. Még ha a mitsemmondáshoz is tehetség szükségeltetik.

A közepén állók persze tudják: nem mindenfajta bántalmazás tartozik a Kör hatáskörébe. Majd ők megmondják, ki a sértett és ki nem. A Tisza „Párt” vadiúj alelnöke, Forsthoffer Ágnes a minap rosszallólag szóvá tette: „Megérkezett számunkra is a »jutalom«„. Szerinte ugyanis egy nagy állami vállalat máris lemondta náluk a szállásfoglalását, holott a korábbi alkalmakkor maximálisan elégedettek voltak a nyújtott szolgáltatással. Tette ezt csupán 16 órával az esemény előtt, alig egy nappal az alelnök asszonynak a párt kötcsei színpadán történt beszéde után. Tudtommal a Magyar Posta rendezvényszervező cége volt konkrétan az, amelyik felsőbb nyomásra önként meggondolta magát, de psszt! Ez maradjon közöttünk! Szintén elhangzott: a TV2 stábja Balatonfüreden bóklászva olyan embereket próbál találni, akik rosszat mondanának családi vállalkozásáról. Hát kérem! Vannak tévék, amik tájékoztatnak, és vannak amelyek szájbarágnak. Semmi kivetnivaló nincs ebben. A madarak is megcsócsáljál a kaját, amit a fiókáiknak adnak. És lőn: habzik a tévém a csatorna mocskolódásaitól. Lejáratás a köbön, persze csak a miheztartás végett! Felejtős, hogy a TV2 több stábja (nyári Mokka, Hal a tortán) korábban előszeretettel vette igénybe a Hotel Margaréta szolgáltatásait. Friss hír: a  Megtámadott teljesen magától lemondott a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségében (MSZÉSZ) betöltött pozíciójáról. Tanulság: a forsthofferágnesek jól gondolják meg, hol és mit közszerepelnek. A propaganda és a hatalom politikai szerepvállaás mián megkezdte egy tisztes vállalkozás szisztematikus tönkretételét? Nos, ez aztán cakumpakk messze kívül áll a körtagok érdeklődési körén! Nem is bántalmazás a valóságnak ez a fajta átköltése, a szó klasszikus, dopemani értelmében! Sokkal inkább poézis, művészi interpretáció. „Végül is kétségtelen, hogy a „valóság” egyetlen jellemzője, hogy híján van a lényegnek. Amivel nem azt akarom mondani, hogy nincs lényege, hanem hogy híján van neki.” Ezt az utóbbi okosságot nem én, hanem Woody Allen írta. Ámbár én is tudnék ilyeneket felmutatni. Per exemplum, ez hogy hangzik? Minden valami, de valami nem minden.

Észrevetted, hogy pasi vagyok, ergo nincs keresnivalóm a női szerveződések körül? Hogy te mekkora gyökér vagy! Ad egy: Magyarország a korlátlan lehetőségek hazája, Ámerikát is lepipálva. Itt egyeseknek mindent lehet, és annak az ellenkezőjét is. Példának okáért, ennek a Pityinger László nevű fenegyerek széltolónak nem volt elég, hogy Orbán Viktor személyesen kooptálta a number one DPK-be, ő maga is létrehozott egyet. Azért van az embernek két lába, hogy több lábon álljon a jelenlegi hitvallása. Főként ha a szilárd talaj még várat magára. Vagy nézzük feddhetetlen Rákay Philipet! Ő lazán meresztheti a seggét famíliájával egyetemben az exkluzív, privát londoni Royal Automobile Club-ban, évi több forintmilliónyi fontért? Ki tudja, legközelebb tán az Epsom Derby-n fotózzák le őuraságát! (Hogy a kilátón szurkolva vagy a pályán galoppolva, az attól függ, hol éri meg jobban.) Nekem meg ne lehessen keresnivalóm egy színmagyar polgári körben csak azért mert nem születtem női elsődleges nemi szervekkel? Ki most az ombudsmanó és van-e egyáltalán, mert kérném a panaszkönyvet! Ad kettő: az elkötelezettség számít, nem az, hogy minemű lettem. Ebben az országban semmi és senki nem az, akinek láttatja magát vagy láttatják. Egykor rokonszenves, rendszerváltást hirdető politikusok soráról derült ki, hogy voltaképpen címeres gazemberek. Ezernyi képviselőről vált nyilvánvalóvá hogy nem a magyar népet, hanem a mindenkori kormányt képviselték és képviselik a közjó ellenében. A képviseleti demokráciában – valljuk be – immár a kéj csekély. Naponta újabb tehetséges és jellemesnek gondolt közszereplők tesznek hűségesküt a jelenlegi vagy a potenciálisan eljövendő Fővezérnek. A sok simlis mellett még az örömlányok is korrektebbeknek tűnnek, mert ők legalább rövid időn belül pont azt nyújtják, amit ígértek. Ad három: Végső soron, ugyancsak Woody Allennel szólva: „sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának”… Jöjjön tehát, aminek jönnie kell. Nullához konvergál annak esélye hogy átszivárgok az Alkotmányvédelmi, Szuverenitásvédelmi, valamint a Nemzeti Körkörös Önvédelmi és Függönykarika-gyártó Hivatal szigorú szűrőin, de a jelentkezésemet csakazértis benyújtom. Csak az a többszáz oldalnyi kitöltendő nyomtatvány ne lenne!

Nem, nem a zsurnalisztai célbapisilést gyakorlom éppen! Ezen írás összekalapálásakor motivációm valójában az volt, hogy lopni akarok én is! Yeah, yeah, yeah! Egy csók és más semmi, a vágyam csak ennyi, és csöndben elmenni, tovább is van, mondjam még? Éjt nappallá téve arról álmodozom, beh jó volna titkos pásztorórán csókot csenni a kicsimtől, a kedvenc politikusomtól, a Dr. Vitályos Esztertől. Beh szép is lenne, Istenem! Nem érdekel, ha viszonzatlan a vonzalom! A szerelmet már nem lehet visszanyomni a palackba! Az Élet rövid, vár minket az Öröklét, de nem mindegy, milyen élményekkel tarisznyáljuk fel magunkat. Ezt egy nagy tarisznyarák mondta, közvetlenül mielőtt a főzőüstbe rakták volna. Azért itt, a Kolozsvári Szalonnán öntöm ki a lelkem legmélyebb bugyrait, hogy a lehető legkevesebben szerezzenek tudomást e titkos vonzalmamról. Férjezett is a nőszemély, meg minden.

Ásó, kapa, nagyharang kontra szívlapát, szívlapát, zászlórúd!

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább