NEHAZUGGY

Hátha sikerül az ország első számú bántalmazójából mártírt faragni?

Molnár Bálint | Szeptember 7, Vasárnap | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 422,506 forint, még hiányzik 2,577,494 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed”. (Orbán Viktor, 2007)

Valahogy csak eltelik ez a túlértékelt, túllihegett, túlhápogott rendhagyó kötcsei pikniknap, amely idén azért lesz rendhagyó, mert az állampárt húsz év után kénytelen kimozdulni a komfortzónájából, miután sikerült felfedezni az internetet és az élő internetes közvetítés globalista, imperialista vívmányát, úgyhogy szakítva a népnemzeti korrupció pártjának több évtizedes hagyományával, 2004 után először élőben láthatja, akinek erre van igénye a vasárnapi ebéd után a nemzet szaftos falatját (via Krúbi), amint a kockás papírjaiból felolvassa az évadnyitó iránymutatást a hívőknek és híveknek. A többiekhez évek óta nem beszél, meg ez amúgy is pártmulatság. Nekem ebből az egész szürreáliából egyelőre bőven elég annyi, hogy úgy hírlik, a tekintetes, fényességes telihold érkezése előtt (Brač szigete via Dublin) seprűvel takarítják a kavicsokat a kötcsei utakról. Az igen, bár fene tudja, mit érdekli a gyaloglástól elszokott miniszterelnököt, hogy kavicsos-e az út, de mindegy is.

Ha kicsit elengedném magam és jobban belegondolnék ennek az abszurditásnak a jelentésébe, nagyjából ezen a ponton örökre le kellene tennem a lantot; azt hiszem, ebben több is benne van, mint amennyit ebből a 16. éve tartó, végtelenített, rettenetesen zsibbasztó, most már tényleg elviselhetetlen kommunikációs-korrupciós kormányzásból (hogy az alliteráció is kijöjjön, de valójában vergődés ez, sose volt kormányzás) el lehet még viselni. Akkor is, ha bár igény volna rá, ez természetesen nem Észak-Korea, Majkát se, Krúbit se állították még falhoz azért, mert nem tetszik nekik a rendszer, és mint oly sokaknak, nekik is elegük van ebből a puskaporos dögkútból, ebből a banánköztársaság alakú Bindzsisztánból, amivé az elvtársak lezüllesztették ezt a talán jobb sorsra érdemes országot. Ahol le lehet poloskázni, eltaposandó kártevőnek lehet nevezni magyar embereket a kisebesedett miniszterelnöki szájon keresztül a nemzeti ünnepen, ahol azt lehet hazudni, hogy a 10-15-20 milliárdos hatvanpusztai Orbán-luxusdácsa, kastélyuradalom és szafari park egy félkész mezőgazdasági épületegyüttes, a műemlékvédelem ékes példája, ahol a 21. századi bérek és életszínvonal helyett rezsicsökkentéssel, permanens hergeléssel meg digitális honfoglalással szúrják ki az alattvalók szemét, és ahol mostanra már tényleg mindenki ellenség, ügynök, hazaáruló buziköcsög és háborúpárti gyilkos, aki szerint ha ennyi kétharmad után még mindig félkész ez az ország, akkor hagyni kéne a picsába az egészet.

Na szóval a kötcsei felhajtás helyett, előtt, tökmindegy, olvasom még tegnap este, közvetlenül Dublin majdnem sikeres bevétele előtt, hogy a felfokozott politikai nyár során viszonylag megkímélt Gulyás miniszter, aki talán a műtött gerince és a gyereknevelési kötelezettségei miatt kapott felmentést egy rakás nyilvános szájtépés alól, ráült a morális pánikgombra. Mindegy, csak kormányozni ne kelljen, mindegy, csak ne arról legyen szó, hogy miért nincs gazdasági repülőrajt, miért hitelekből működik az ország, és ha már most is hitelekből működik az ország, akkor ki fogja finanszírozni nemhogy Magyarország történetének legnagyobb otthonteremtési programját, hanem azt a rongyos költségvetést, ha a fél ország élete végéig nem fizet jövedelemadót.

„Ha bármilyen minimális ép erkölcsi érzéke a magyar nyilvánosságnak maradt, akkor a gyűlöletre, erőszakra, más megölésére való felhívást és felszólítást el kell utasítani, és aki ilyet tesz, az semmilyen normális közösségben nem tűrhető meg”

– emígy reagált Gulyás miniszter Krúbi, azaz Horváth Krisztián pénteki koncertjére. Az énekes-rapper a Budapest Parkban tartott fellépésén ismét aktualizálta Orbán, verd ki a Ferinek című dalát, amelyet egy monológ követett, amiben elhangzott az alábbi szentségtörés: „Megpillantom Orbánt, ahogy ott ácsorog megszeppenve / Húsz évig a markában Feri fasza volt a fegyver / De Feri elment, és most ott áll üres kezekkel / Így a mosdó népével szemben védtelen maradt / Az emberek éhesek, ő pedig elég szaftos falat / Összeszorul a szívem, megsajnálom a kis ducit / Amikor majd felakasztjuk, küldök neki gyógypuszit.” Majd, ahogy az elmúlt hónapokban szinte hagyománnyá vált, a közönség soraiból felcsendült az idei nyár legnagyobb slágere, a „Mocskos Fidesz!”

Kétségtelenül jó ütemérzékkel tette rá a középső ujját a miniszter úr a valóság ütőerére. Francot. Csak körülbelül 15 éves fáziskésésben van Gulyás Gergely és az állampárt szolgamédiája. Ha attól az aprócska részlettől eltekintünk, hogy a normális közösséget 2010 óta szisztematikusan megpróbálják kiirtani ebből az országból, akkor persze igaza van a megint mártírpózba rándult szemforgatás kormánya ügyeletes felháborodójának. Ha eltekintünk attól, hogy a jóllakott óvodás imitátor miniszter urat lassan 20 éve egyáltalán nem zavarja, hogy Bayer és társai szinte napi rendszerességgel, élő adásban nyilvánulnak meg ilyen és még ilyenebb stílusban nemhogy az ellenzéki politikusokról, nemhogy az állampárt politikai ellenségeiről, hanem a saját kritikus, semmiféle politikai hatalommal nem rendelkező, tisztességes honfitársaikról – civilekről, aktivistákról, melegekről, diákokról, bírókról, alkotmányjogászokról, előadóművészekről, tanárokról, akadémikusokról, bárkiről, aki nem úgy képzelte a rendet, ahogy ők -, akkor Gulyásnak baromira igaza lenne. Csak hát aki maga jár élen a jó példával, aki elhatárolódás helyett együtt vihog a nem fideszes, nem orbánista magyarok véréről és taknyáról fantáziáló főállású uszítópropagandistákkal, aki semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy közhatalommal rendelkező, választott és meg nem választott közszolgák, sőt maga a mindenható miniszterelnök tartja eltaposandó kártevőnek a vele szemben állókat, aki minden jobb érzésű óva intés ellenére szándékosan és előre megfontoltan szabadította ki a palackból a gyűlölet szellemét, az kurvára ne játssza a mártírt és ne kérje számon a minimális ép erkölcsi érzéket.

Ha Gulyás és pártja nem követett volna el mindent a minimális ép erkölcsi érzék elpusztításáért, akkor ma jó eséllyel a Fidesz nem lenne hatalmon és Orbán már rég nem kapaszkodna elkeseredetten a trónjába. Nekem az az érzésem, sőt, egyenesen meggyőződésem, hogy annak a bizonyos magyar nyilvánosságnak, amelynek Gulyás most hányást tesz a szemére, és amelyet számon kér, sosem volt ellentmondást nem tűrő erkölcsi érzéke, amely meg tudta volna védeni a mindenkori politikai hatalom birtokosainak túlkapásaitól. Legfeljebb egy kisebbség volt mindig, amelynek fontosak voltak az erkölcsi szempontok, a morális minimumok, az elvek, az emberség (őket szokták például sok egyéb mellett habzó szájjal háborúpártinak bélyegezni és jóemberkedéssel vádolva gúnyolni), a többség viszont elvegetált a Maslow-piramis törvényszerűsége alapján. Ez utóbbi populációt sikerült a Fidesz hatalomgyárának Finkelstein mérgezett kottái alapján aktivizálnia, radikalizálnia: félelemkeltéssel, gyűlöletszítással, mindig valaki ellen hergeléssel, az erőszak bátorításával, primitív háborús narratívával. És akkor ezek után azon forognak Gulyás és a Mandiner-propagandaegység szemei, hogy vannak, akik hangosan és érthetően fejezik ki a véleményüket, ahogyan azt a bölcs hadvezér annak idején a legmagasabb szintről helyeselte? Most akkor Azahriah, Majka és mások után Krúbi félmondatába fognak két hétig kapaszkodni, hátha sikerül az ország első számú bántalmazójából és népnyúzójából – aki szerint a politika zéró összegű játszma, háború és túlélőtúra – mártírt faragni, akit a baloldal fel akar akasztani?

Marha jó, hogy kormányozni nemhogy nem érnek rá, eszük ágában sincs, de nyomkodni azt a morális pánikgombot és kéretlen erkölcsi iránymutatásokat adni bármikor. Mint gyöngytyúk a takonyra. Hát meddig megy ez még, hogy miniszteri, miniszterelnöki szinten állnak bele kritikus popzenészekbe, bárkibe, akinek elege van ebből a dögkút szintjére züllesztett, fojtogató NER-bűzből, és fel szeretne lélegezni? Mennyire beteg ország már az, ahol miniszterek üzengetnek művészeknek, haszontalan EP-képviselők listáznak kultúrembereket és a mindenható miniszterelnök Kötcsére begurulása előtt seprűvel takarítják a kavicsot az utakról? Gulyásnak persze jár a fültővakargatás, de megnyugodhat: a sánta kutya nem akarja felakasztani a gazdáját, ellenkezőleg. Elég sokan egyszerűen látni akarják, ahogyan az elmúlt 15 évben elkövetett bűncselekményeiért elnyeri méltó büntetését. Bár szerintem nincs az a büntetési tétel, ami igazságosnak és elfogadhatónak tűnne azért, hogy Magyarországot az önsorsrontó törzsi gyűlölködés világranglistájának élbolyába katapultálta.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!