NEHAZUGGY

Az ő helyzetük talán a legnehezebb

Lázár Gergő | Ma | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 157,683 forint, még hiányzik 2,842,317 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Brüsszel kimondta: a tagállamok kötelesek elismerni a transznemű személyek megélt nemi identitását az okmányokban

Az uniós főtanácsnok hangsúlyozta: a megélt nem szerinti okmányok biztosítása a tagállamok kötelessége.

…Az ügy előzménye, hogy egy bolgár állampolgárt férfiként jegyeztek be a születési anyakönyvbe, férfi névvel és személyi azonosító számmal.

Hormonkezelésen esett át, ma nőként él, de hivatalos okmányai továbbra is férfiként azonosítják, ami mindennapi hátrányokat okoz számára, különösen a munkavállalásban. Kérelmét a bolgár bíróságok elutasították, mert az ottani jogértelmezés nem teszi lehetővé a nemi identitás ilyen elismerését. A bolgár legfelsőbb bíróság ezért kérdést intézett az uniós testülethez.

Viszonylag kevés transznemű ember él a Földön, de aki az, annak óriási hátrány az, ha egy olyan országban él, amelynek vezetése nem kívánja elfogadni azt, hogy ez egy létező dolog. Senki sem akar nőből férfivá vagy fordítva változni azért, mert unatkozik, vagy azért, mert nem annyira biztos az identitásában. Egy transznemű azért vált nemet, mert úgy érzékeli, hogy rossz testbe született és ahhoz, hogy boldogabban élhessen az kell, hogy akár nemváltoztató műtéten, akár hormonkezelésen essen át. Nagyon sok esetben ez sem feltétlen tud segíteni, nem véletlen, hogy a transzneműek körében a legmagasabb az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérlet aránya, hiszen nem elég, hogy sokszor maguk is képtelenek elfogadni azt a helyzetet, amelybe belekerültek, de a családtagjaik vagy épp a társadalom is küzd ezzel.

A modernebb, nyugati demokráciákban a transznemű emberek szabadabban élhetnek és a politikusok nem próbálnak meg beleszólni annyira az életükbe, mint mondjuk a keletibb országokban. Ott a politikusok azt sem feltétlen akarják megmondani, hogy ki szülhet gyermeket – és hányat -, illetve kinek van joga elvetetni a gyermekét, vagy ki dönthet arról, hogy az ember kegyes halált halhat-e. A keleti országokban – véleményem szerint – jobban meg van kötve az ember keze, pláne akkor, ha a megszokottól eltérő életet él, vagy olyat szeretne tenni, ami teszem azt az egyház által tiltott vagy nem szívesen látott. Pedig az egyháznak semmi keresnivalója egy ország törvénykezése közelében, de igazából a politikusoknak sem kellene beleszólnia abba, hogy ki mit tesz a testével. Egy férfi testbe született, ámde magát nőnek érző ember számára borzasztóan sokat jelenthet az, ha egy állam elismeri azt, amit ő maga is érez.

Mégis mi nehézséget okoz az az állam számára, hogy megváltoztassák a papírjaiban szereplő egyetlen egy szót? Mégis mennyivel lesz rosszabb ország az, amelynek kormánya elismeri, ha valaki nőként szeretne élni annak ellenére, hogy férfinek született? Miközben ez Nyugaton már egyre inkább elfogadott – így van ez az abortusszal és az eutanáziával -, addig Keleten évtizedekkel vagyunk elmaradva. Ennek oka – véleményem szerint – többek között az, hogy az egyház a mai napig belepofátlankodik az emberek magánéletébe. Ugyan elviekben az állam és az egyház már elvált egymástól, ez a valóságban sokszor nem igaz. Elég megnézni Magyarországot és azt, hogy az egyházak miként támogatják a hatalmon lévő pártot, amely ezért cserébe megjutalmazza az egyházakat. De nyilván az egyházak is elvárnak bizonyos döntéseket az országot vezető párttól, ezért nem engednek át olyan törvényeket, amelyek szembemennek a bibliai tanítással. Pontosabban azzal, ahogyan ezek az egyházak értelmezik a Bibliát.

Az EU igenis jó döntést hozott akkor, amikor kimondta a fentieket, noha vélhetően olyan nagy hatása azért nem lesz a bolgár törvényekre, hiszen mint tudjuk, az EU nem írhat felül nemzeti törvényeket, csupán irányt mutathat, amelyet vagy betart a szóban forgó állam vagy nem. Ha nem tartja be ezeket az ajánlásokat, akkor akár büntetést is fizethet ezért, de mint jól látható az Magyarország esetében is, ez olyan nagyon nem változtat meg semmit. Az állam befizeti a büntetést a magyar adófizetők pénzéből és továbbra sem hajlandó változtatni a döntésein. Mi magyarok – vélhetően a bolgárok is, hiszen igen hasonló állapotban van Bulgária – másként élünk, másként gondolkodunk, nekünk senki se mondja meg, hogy mit tehetünk és mit nem. Ez akár vicces is lehet a külső szemlélő számára, de a történetben megemlített transznemű egyén vélhetően nem hahotázik a kialakult helyzeten sőt, akár még az életét is tönkre teheti ez.

Sokan fel sem fogják, hogy mennyire nehéz egy transznemű ember számára a mai világban. A homoszexualitást ugyanis már sok helyen elfogadták az emberek és szinte mindennapossá vált – na nem Magyarországon persze, noha Budapesten nem nagyon szólják meg érte az embert -, de a transzszexualitás egy más dolog. Az sokkal inkább szembetűnő és az őket ért támadások mennyisége is jóval magasabb. Pont ezért lenne fontos, hogy egy állam kiálljon értük, ne pedig úgy viselkedjen, mintha a kéréseik nevetségesek lennének, ezzel azokat támogatva, akik felléptek velük szemben. Ha egy társadalomnak van érzékeny, törékeny rétege, ezen réteghez tartoznak a transzneműek, akiknek szükségük van a társadalom és a politikusok elfogadására is. Elvégre a törvényeket utóbbiak hozzák.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!