NEHAZUGGY

Nem sok idejük maradt alakítani bármit is

Lázár Gergő | Augusztus 28, Csütörtök | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,305,793 forint, még hiányzik 694,207 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar külpolitikai doktrína arról szól, hogy nem elszenvedői, hanem alakítói akarunk lenni a saját sorsunknak.

(…) Vitán felül áll, hogy Magyarország az Európai Unió szerves része, és ez a jövőben is így marad. Nem mindegy azonban, hogy csak elszenvedői vagyunk-e a közös döntéseknek, vagy az alakítói is a magyar érdekek mentén. Mi az utóbbi utat választottuk.

Hiába vádolnak minket azzal, hogy eltávolodunk, elszigetelődünk a Nyugattól, ennek épp az ellenkezője igaz: Magyarország nyit a Nyugat felé. Soha nem volt még ilyen szoros az együttműködésünk az Egyesült Államokkal, miközben erősítjük az európai patrióta pártszövetséget, amely új lendületet hozhat a kontinens számára. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a sorozatos elhibázott döntések következtében Európa gazdasági súlya látványosan csökken.

(…) Természetesen mi továbbra is abban vagyunk érdekeltek, hogy Európa sikeres legyen, ám ehhez meg kell változtatni azt az irányt, amerre jelenleg tart. Ehhez számos konfliktust kell vállalni azokkal, akik tévútra vitték a kontinenst, de ezeket a csatákat – ahogy eddig is – rendre meg fogjuk nyerni. (Orbán Balázs)

Tehát ezek alakítói akarnak lenni az európai kontinens jövőjének. Szerintem meg a jóisten mentse meg a kontinenst attól, hogy Orbánék (Viktor, Balázs, tökmindegy) bármiféle irányt is kijelölhessenek Európának, miután Magyarország esetében is csak pusztítást tudtak véghez vinni, noha úgy képzelik, hogy egyfajta keresztény bástyaként megvédték Magyarországot. Az tény, hogy Magyarország kormánya egy eltérő utat választott – ehhez alapvetően megvan a joga -, de a magyarok többsége egyre kevésbé ért egyet ezzel az iránnyal. Lehet, hogy időközben sikeresen xenofóbbá és rasszistává változtatták a magyar társadalmat – bár ha ez nem lett volna valahol mélyen felfedezhető sokakban, akkor soha nem jártak volna sikerrel -, de az irány, amelyet kijelöltek, már nagyon rég nem kedvező. Az EU-val való szembefordulás eredménye az lett, hogy kénytelenek voltunk diktátorokkal és csörgősipkás agyhalottakkal lepaktálni, amelyet persze a kormány sikerként könyvel el, de nem hiszem, hogy olyan büszkének kellene lenni arra, hogy minden korábbinál szorosabb a kapcsolat a jelenlegi amerikai és a magyar kormány között.

Persze félreértés ne essék, Trump elnöksége ellenére is egy fontos partner tudna lenni az Egyesült Államok, amely erős gazdasággal rendelkezik, de azért elég jól látható, hogy ezen elnökség mellett igen nehéz valódi partnerként tekinteni az amerikai kormányra. Orbán ugyan elhiszi, hogy Trumpot valóban érdekli Magyarország sorsa, de ezt az embert még az általa irányított ország sorsa sem érdekli, nemhogy másoké. Miközben egyre több európai ország kezdett el kialakítani olyan szövetségeket, amelyekkel ki lehet kerülni az Amerikától való bármilyen típusú függést, addig mi ezen el sem gondolkodunk. Mint ahogy azon sem, hogy talán ideje lenne leválni az orosz energiáról, hiszen az EU minden egyes tagállama (kivéve természetesen a Fico vezette szlovákokat) megtette már ezt. De nem, mi ragaszkodunk a múlthoz, nem fejlesztünk, nem állunk a saját lábunkra, hiszen akkor nem lehetne annyit ellopni rezsicsökkentés címen a magyar polgároktól.

Az kétségtelen, hogy az EU számtalan hibás döntést hozott és valóban csökkent a súlya világszinten, amin változtatni kell. A saját lábunkra kell állni, csökkenteni kell az Amerikától való katonai függést, és meg kell erősíteni az európai gazdaságot. Ebben viszont semmiféle segítséget sem tud nyújtani a patrióták szövetsége, hiszen ezen szélsőjobboldali, már-már fasiszta vezetők sokkal nagyobb károkat okoznának mindenki számára, mint amennyi jót tennének. Nekik nem megoldásaik vannak a problémákra, hanem a saját hatalmi szempontjaik szerint hergelik és uszítják az embereket, ők a káoszban a leginkább érdekeltek. Véleményem szerint – persze tévedhetek – a patrióták szövetsége sokkal közelebb hozná a kontinenst egy újabb világháborúhoz, mint hogy egy élhetőbb, modernebb Európát építsenek. Orbán például olyasmiken ügyködött, hogy kimenekítsen egy másik országból egy olyan politikust, aki az országa szétszakításán, a Balkán lángba borításán dolgozik. Úgy szól bele más országok belügyeibe, hogy közben ki van akadva azon, ha bárki más akárcsak hasonlóra vetemedik. Bár olyan szinten nem sokan mernek beleszólni más országok belügyeibe, mint Orbán, de pontosan látja, hogy semmiféle kritika nem éri emiatt, ezért gond nélkül támogat külföldi szélsőjobboldali pártokat, akár a magyar adófizetők pénzén is.

Lehet, hogy Magyarország valóban egy más utat választott magának, de ez véleményem szerint nem volt egyáltalán sikeres. A régiós átlag alatt vagyunk a legtöbb statisztikában, miközben a magyar gazdaság romokban van. Lehet, hogy Budapest egy valóban európai város, amelynek gazdasága ugyancsak működőképes, de egy ország valódi állapotát nem a főváros, hanem a vidék fejlettségével lehet mérni. Márpedig a vidék – eltekintve az ország nyugati, Ausztriához közeli területeitől – igen rossz állapotban van, ahol a szegénység az úr. Persze Orbán tudja, hogy a nyomorban tartott, megvezetett, alultájékozott szavazókra számíthat, ezért ezen állapot fenntartása érdeke volt a Fidesznek. Magyarországot egyfajta szigetként evezte mindig távol a közeledni akaró területektől, és hozott létre egy olyan társadalmat, amely előbb hisz a propagandának, mint a saját szemének. Ez lenne Orbán ötlete Európa újjáélesztésére, amelyből érthető módon a Nyugaton nem sokan kérnek.

Orbán attól persze álmodozhat Európa vezetéséről, de amint újra az urnákhoz mennek a magyarok tömegei jövő áprilisban és kiderül, hogy többé nem kérnek a hazugságaiból, úgy fog Orbán jelentősége egyre inkább a háttérbe szorulni és a felcsúti baromságai inkább a stadion melletti háza dolgozószobájának falai között fognak csak hallatszani. Lehet, hogy Orbánnak nagyratörő álmai voltak, de 15 év elég volt a folyamatos álmodozásból, amely idő alatt az ország lényegében csődbe ment. A Fidesz jelentősége – sokak reménye szerint – idővel nagymértékben csökkenni fog, ezért a fenti baromságokon már csak jókat nevethetünk, hiszen semmiféle beleszólásuk nem lesz az ország jövőjének alakulásába, pláne a kontinensének.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!