NEHAZUGGY

A nevetségessé válás felé vezető úton

Szívből remélem, hogy minden digitális és fizikális harcost, polgári szeretetlovagot, zebrákkal táncoló hasznos idiótát és túlélésért küzdő Orbán-rajongót örömmel és boldogsággal töltött el a nagyszerű hír és az azt alátámasztó fotográfiák, hogy az ország egyes számú dinasztiája hatvanpusztai luxusuradalmának kacsalábra állítása során a fűtőszálakat sem felejtették el beépíteni az útburkolat, vagyis a kurvadrága macskaköves sétány alá. Jól is néznénk ki, ha a drága jó miniszterelnök úrnak, aki pont olyan hirtelen hagyott fel a sportolással (kettlebell), amilyen váratlanul nekiesett, télvíz idején havat kellene lapátolnia. Úgy tűnik, a rezsim eljutott abba a fázisba, hogy nem csupán a Karmelita, a Fidesz szűk, belső köre szivárog és kerülnek nyilvánosságra az állampárt munkatervéről készülő jegyzőkönyvek (amiket természetesen habzó szájjal tagadnak, aztán kiderül, hogy eddig nagyjából minden bejött, ami a fecnin szerepelt), hanem a hatvanpusztai építkezési telep is, ahol a munkásoktól belépéskor elveszik a telefonokat és megfenyegetik őket.

Jó, tudom, így az augusztus közepi kánikulában, miközben éppen húsz hektáron lángolt a tarló Hódmezővásárhely mellett, ez a hólapátolás nem egy különösebben átélhető pillanat, viszont legalább így értelmet nyer (vagy ha értelmet nem is nyer, a NER folyamatos szabadrablási kényszerét tökéletesen megtestesíti) az a közel 19 milliárd forintnyi hitel, amivel az Orbán-kormány a hivatalos propaganda szerint a Magyarországtól sok, legalább 6 ezer kilométerre levő Tanzánia (!) vízgazdálkodását segíti, miközben a szomszédos, magyarok lakta Ukrajna ellen uszít, és miközben a 21. század és az orbánizmus aranykorának nagyobb dicsőségére random magyar kórházban csapvíz sincs, ezért vajúdó nőket kell fertőtlenítés, csapszerelgetés miatt megzavarni a szülőszobában.

Remélem, hogy tömött sorokban, fél lábon, az izgalomtól remegve ünneplik a hívek ezeket a hangos és fényes sikereket, a harcos szeretetkülönítmény pedig vadul készül szeptember 20-ra, amikor parodistának tűnő digitális honfoglalóék – akik egyetlen hétvége alatt legalább 10 millió forintot égettek el közpénzből arra, hogy az Apáti balettművész-propagandista Nemzeti Ellenállás Mozgalmának pöcegödör videóit 7 milliószor játssza le a Youtube – a kötcsei, zabálással egybekötött köldöknéző eligazítás után nem sokkal, a 12 500 fős Papp László Sportarénában léphetnek majd egymás talpára személyesen is, a Digitális Polgári Körök találkozóján. Nem tudom, hogy ez a nyári uborkaszezont, de mindenek előtt az érdemi kormányzást helyettesítő tudathasadásos pótcselekvés, amelynek során a skizofrén hajlamú miniszterelnök most már visszatérően pártgyűléseket tart a Karmelitában, és még a nyári pihenőszabadságát is kitolta augusztus második felére, milyen fényes eredményeket hozhat a kormányzás csődjének árnyékában véres szájjal hőzöngő Fidesznek, de ez annyira kínos ez a műsor, hogy ha zárójelbe tudnám tenni az elmúlt másfél évtized dúlását és pusztítását, talán meg is tudnám sajnálni ezt a szerencsétlent, látva, hogy milyen esetlenül vergődik ebben a digitális honfoglaló szerepben, hogyan tántorog a Harcosok Klubjától a Dopemanek és Rákay Kálmánok által fémjelzett Digitális Polgári Köre között.

Ahelyett, hogy nagyon hosszú idő után, amikor elkerülte őket, valódi emberek, vagyis a saját polgárai közé menne spontán analóg üzemmódban, és megpróbálná megérteni, hogy miért lett a nyár legnagyobb slágere a Mocskosfidesz; ahelyett, hogy miközben a filozófus apjával hetyeg a Karmelita teraszán (DPK alapítói röpgyűlés címen) ráuszítaná Lánczi Tamás szuverenitásvédelmi verőlegényt azokra a közvéleménykutatókra, akik a Tisza előnyét mérik a kutatásaikban (vagyis lényegében mindenkire, aki nem Rogán megrendelésére szondázza a közvéleményt); ahelyett, hogy olyan hétköznapi problémákba állna bele, amelyek pártállástól függetlenül folyamatosan belevágnak a magyarok húsába; ahelyett, hogy az összeomló közszolgáltatásokkal kezdene valamit, és leszállna az országot járó, naponta hús-vér emberekkel találkozó politikai ellenségéről, aki nagyon helyesen azokat a kérdéseket tematizálja, amelyek számára a legkínosabbak, és amelyeket hazugságok hűvös halomba hordásával tesz még kínosabbá (lásd: idősebb Orbán félkész gazdasági objektuma Hatvanpusztán), mintha csak szándékosan provokálná az amúgy is elégedetlen magyar társadalmat.

Nem akarok ingyen jótanácsokat adni ezeknek a megboldogult Finkelstein sárguló gyűlöletkottáitól elszakadni, a megváltozott médiafogyasztási szokásokkal közhangulattal mit kezdeni látványosan nem tudó korrupt bohócoknak, de az ellenzék lejáratása és a társadalom egyes csoportjai (előadóművészek, egyetemi oktatók, szakemberek, fiatalok, stb.) ellen indított háború és a változatlanul maximumra állított korrupciós gépezet dübörögtetése helyett, újabb és újabb hatalmas közpénztételek elégetése helyett el kellene gondolkodni azon, hogy a világ összes pénze ellenére például miért van az, hogy 10-ből 9 ember, de még a fideszesek több mint kétharmada is elképzelhetetlennek tartja, hogy csatlakozzon a kibaszott Harcosok Klubjához? Érdemes lenne elgondolkodnia a digitális világ működéséhez alapfokon se konyító (és erre a tudatlanságra végtelenül büszke) Kövér Lászlók pártjának, hogy ha több ellenzéki magyar hallott a Harcosok Klubjáról és a Digitális Polgári Körökről, mint Fidesz-szavazó, akkor lehet, hogy ez a fajta nyomorpoénos digitális bohóckodás (Komlódi Gábor ügyvéd plasztikus leírása szerint olyan ez a digitális honfoglalók Orbán által meghirdetett sportarénás találkozója, mint amikor a postás szatyorban viszi ki az e-maileket) olyan mértékben ciki, hogy azok is letagadják, hogy bármi közük lenne hozzá, akiknek szól: a fideszes polgártársak, akiknek a felrázására, aktivizálására, felidegesítésére és hadrendbe állítására kitalálták.

Az ország tizenöt éven át folytatott szisztematikus szétrohasztása és széthordása, a korrupció legfőbb politikájának dübörögtetése után a digitálisan analóg rendőrminiszter tárcája mondhatja azt, miután két napig csak papíralapú recepteket tudtak kiváltani a magyarok, hogy az EESZT nem állt le, csak elérhetetlenné vált; Orbán mondhatja, hogy az ott Hatvanpusztán nem egy luxusbunkerkastély fűtött sétánnyal, hanem egy félkész mezőgazdasági épületegyüttes; Bayer rákiabálhatja a kritikus előadóművészekre, hogy kígyóvállú szarjancsik, a Fidesztől megcsömörlött fiatalok meg drogos kis gecik; Gulyás Gergely veheti magának a bátorságot, hogy beleugasson abba, hogy a kormánykritikus Fleck Zoltánt ki kell rúgni az ELTE-ről és miért; homályos, büdös, mondvacsinált vádiratok tömkelegét meg lehet íratni a rezsimcsicskákkal, hogy ki mindenki fenyegeti az Orbán-rezsim (nem az ország!) szuverenitását; rá lehet fogni mindenkire, aki nem igazodik a Fidesz moszkovita tengelyéhez (amelyik annyira szuverén, hogy az EU-ban egyedüliként nem írta alá azt nyilatkozatot, amely szerint az ukrán nép szabadon dönthet a jövőjéről), hogy háborúpárti hazaáruló; azt lehet terjeszteni a magyar polgárok által támogatott, magyar polgárok akaratának megfelelően az Európai Parlamentben mandátumot szerző Tisza Pártról, hogy Brüsszel bábja, és akár naponta is analóg nagygyűlést lehet szervezni a digitális honfoglalóknak, de ettől a helyzet már nemigen változik. Vagy ha igen, akkor olyan irányba, hogy egyre dühösebbek lesznek azok is, akiknek tizenöt évig nem tűnt fel, hogy nemcsak a szotyolát köpködik a fejükre a Karmelitából, de rájuk is vizelnek. Mindennek a megkoronázásaként pedig a több mint 10 ezer millió forintból megépült hatvanpusztai luxusbunkerkastély tulajdonosa, a nemzet első számú provokátora 20-25 éves eladósodást garantáló kedvezményes lakáshitellel próbálja megvásárolni a szavazatát (hitelből), a voksvásárlás árát meg majd az ország népe fizeti vissza, ameddig belerokkan.

Nos, egyfelől érthető, hogy aki túl sokat lopott, az csak a hazugságokban és a még nagyobb hazugságokban reménykedhet, ha az irhájáról van szó, ez a digitális paródiamutatvány pedig valóban a legpontosabb látlelete annak, hogy milyen mélységekbe tud süllyedni a sarokba szorult rágcsálókat megszégyenítő teljhatalom, ha elveszti az ellenőrzést az események fölött. Ha ezzel akarták, márpedig ezzel akarták visszaszerezni, akkor a legjobb úton járnak. Ha nem is a tekintélyük visszaszerzése, de a teljes megszégyenülés és nevetségessé válás felé vezető úton. Nem alábecsülve ezt a morálisan silány bandát, Európa erős emberét, némi szórakozást ennyi szívás után igazán megérdemlünk. Nyomorpoén, de mégiscsak poén. És mint mindig, lesz még lejjebb is, ahogy elnézem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább