NEHAZUGGY

A demokrácia hazája. Volt

Lázár Gergő | Augusztus 6, Szerda | 19:07

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 339,585 forint, még hiányzik 2,660,415 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Korábban írtam, hogy mesélni fogok még arról, miért gondolom úgy, hogy Görögországban talán még a hazainál is rosszabb a helyzet, legalábbis bizonyos értelemben. Budapest véleményem szerint egy európai város, amely összehasonlítható más, akár nyugati nagyvárosokkal is. Tudom, hogy ezzel sokan talán nem értenek egyet, de én akkor is így gondolom ezt. Ami viszont eltérő, az a mentalitás, ezt ugyanis semmiféle infrastruktúra megváltoztatása sem képes átírni. A magyar mentalitás talán soha nem fog megváltozni, hiszen azt az ország történelme befolyásolta és befolyásolja a mai napig. Ez a mentalitás viszont nem egyedi sőt, a Balkánon jellemző, noha Görögországban eltérő a helyzet, hiszen az inkább tekinthető egy Balkánt és mediterrán régiót idéző mixnek, amely talán egyedi ilyen formán.

A görögök a magyarokhoz hasonlóan sírva nevetnek, hiszen pontosan tudják, hogy az ország politikai helyzete nem éppen kiváló, ugyanakkor sokan imádnak Görögországban élni, mondván, gyönyörű szigetekkel és tengerpartokkal rendelkezik, az emberek szeretnek kint, az utcán élni és szórakozni, valamint egy italt mellett megbeszélni az ország helyzetét és jövőjét. Mintha az ősi agórák kultúrája itt ragadt volna a görögökkel. A helyzet viszont az, hogy Görögország már évek, ha nem évtizedek óta egyre rosszabb helyzetben van és a jelenlegi kormány csak nemrégiben döntött úgy, hogy az orbáni útra lép és leépíti még a maradék, demokráciát is tartalmazó elemeket az országban.

Mint azt sokan tudják, annak idején, a 2008-as válságot követően a görögök – többek között az olimpia megrendezésének hála – majdnem csődbe mentek. Egyszerűen olyan pénzeket költöttek el, amellyel soha nem rendelkeztek, és ez a csőd szélére sodorta őket. Ugyan a görög szavazók többsége elutasította egy népszavazáson az IMF és az EU pénzügyi segítségét, mégis kénytelen volt azt elfogadni a görög kormány, amely lényegében évekre rabszolgájává tette a görögöket az uniónak. Ebből a helyzetből a mai napig nem nagyon tudtak felállni és ez meg is látszik az ország állapotán.

Athén, az ország fővárosa egy érdekes hely, ahol az olcsó, ámde ronda épületek váltakoznak többezer éves görög épületekkel. Az athéni építészet talán a 60-70-es évek stílusára hasonlít leginkább, ahol hatalmas üvegfelületek és fém volt jelen minden mennyiségben. Persze az csak egy dolog, hogy milyen építészettel rendelkezik egy város, hiszen mégis csak az ott élő emberek teszik a várost élhetővé és egyedivé, de mivel a görögök még Athénban is sokszor azért küzdenek, hogy ki tudják húzni a hónap végéig, ezért ez sokszor meglátszik. A metrón megfáradt arcokat látni, és bizony a drogfogyasztás bizonyos kerületekben megszokott. A fokozott rendőri jelenlét bizonyos kerületek utcáin mindennapos, noha az alkoholizmus messze nem annyira szembetűnő , mint mondjuk Magyarországon, viszont a görögöknél a szerencsejáték és az attól való függés igen komoly problémákat okoz országos szinten.

Persze minden országnak és kultúrának megvannak a maga hibái és problémái, de a görög helyzet véleményem szerint már csak azért is szomorú, mert azt látni, hogy a helyzet folyamatosan romlik és ez nem fog még megállni egy ideig. Noha a görög lakosok elégedetlennek tűnnek – leginkább fiatalokkal volt szerencsém találkozni -, mégsem változik igazán semmi. A helyiek beletörődtek abba, hogy ilyen a helyzet. Ez olyannyira igaz, hogy beszéltem olyannal is, aki nem mást mondott, mint hogy ő itt marad az országban, mert imádja, még ha ennek az is az ára, hogy soha nem lehet saját családja, mivel ilyen fizetések mellett ezt képtelen megengedni magának.

Egy teljes generáció fog felnőni, amely képtelen lesz családot alapítani, mivel a politikusok szétlopják az országot. Ez Magyarországon is igaz volt egészen az utóbbi időkig, és még ha esetleg jövőre sikerül is leváltani az Orbán-maffiát, akkor is évekbe, ha nem évtizedekbe fog telni, mire a megfelelő útra léphet az ország. A görögök ilyen szempontból mögöttünk járnak, mivel nekik jelen állás szerint még csak esélyük sincs arra, hogy valaki olyanra adják le a voksukat, aki képes lehet bármiféle változást elhozni. A görögök a számtalan korrupt politikus közül választhatnak, de olyan emberre nem nagyon tudnak voksolni, aki változást hozna el és valódi esélye is van arra, hogy kormányt alakíthasson a pártjával.

A görög élet a hazaihoz hasonló, mivel az árak hasonlóak és a fizetések is sok esetben. Az egyedüli különbség, hogy Budapesten legalább viszonylag normális fizetést el lehet érni átlagos munkákkal is, miközben ez Athénban szinte elképzelhetetlen. Számtalan olyan emberrel beszéltem, akik fizetésének több, mint 50 százalékát elvitte a lakhatás és a rezsi. Egy ilyen élet ugyan fenntartható, de kérdés, hogy mégis hova vezet? Az ember szeretheti a hazáját, de megéri feláldozni a teljes fiatalságát gondolván, hogy majd egyszer megváltozik a helyzet és egy élhetőbb országgá változik az a hely, ahol él? Persze aki a helyzet ellenére is egy olyan országban kíván élni, amely sokszor még a legalapvetőbb dolgokat sem képes biztosítani magának, az tegyen így, de senki ne lepődjön meg azon, ha sokan a távozás mellett döntenek. A tudomány jelenlegi állása szerint ugyanis csupán egyetlen életünk van mindannyiunknak, ezért azt mindenki úgy és ott élje, ahogy és ahol csak akarja. A hazaszeretet szép dolog, de sajnos a számlákat nem fizeti.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!