„Vannak a konteók: »Minden mögött valami lóvé van és valakit fizetnek«, ez az egyik dolog. Én nem űzöm ezt a mesterséget, bár lehet ugyan igaz, de leegyszerűsíti az ember gondolkodását és nem tesz jót. Érdemes a dolgoknak a mélyére nézni.”
Összevissza vannak gerjedve az elvtársak. Meg be is. Az élen az önjelölt tévedhetetlennel. Fülsiketítően sípol a hangszóró, mert túl közel van egymáshoz a mikrofon meg az erősítő. Mondhatni a kettő egy és ugyanaz lett. Kibaszták a biztosítékot, mert túlságosan felcsavarták a pótmétert. Eddig csak felerősítették a közpénzből harsogó Megafonosok és egyéb válogatott propagandisták a fényestekintetű által előadott kottát, most már ez nem elég, kénytelen odagurulni ezekhez az intézményekhez, és személyesen nyomatékot adni a hazugságainak, mit sem törődve azzal, hogy ezek naponta lepleződnek le.
Akció, reakció. A hadvezér reagálni kénytelen, ami azt jelenti, hogy a rogáni szeizmométer kileng egy ideje, és kurva nagy földcsuszamlást és cunamiszerű katasztrófát jelez, amire úgy kell reagálnia az egyes számú hatalommániásnak, hogy a kétmillió karámlakó nehogy pánikszerűen elhagyja az akolt. Ami már régen nem meleg és oltalmazó, sokkal inkább rideg és kiszámíthatatlan. Ez van. Ez lett. A víz már visszahúzódott, és ezek látják a horizonton azt a vízfalat, ami körülbelül 9 hónap múlva fog lecsapni, és ha nem tesznek meg addig mindent, akkor még az is megtörténhet, hogy sok mindent végleg elpusztít.
Most van a kabócák csendje. Most van a pánik és kapkodás, most van a védekezés és menekülés megszervezése. A 15 éves pünkösdi királyságot nagyobb veszély fenyegeti, mint amekkora veszély Európát fenyegette a török hódoltság idején. Tudja ezt ez a küldetéstudatos haramia, aki szemmel láthatóan az evéssel kompenzálja a tehetetlenségét.
Gula-falánkság./Mértékletesség
Superbia-Gőg./ Alázat
Ira-Harag./Türelem
Avaritia-kapzsiság/ Nagylelkűség
Lehet, ezeket kellene gyakorolni ha már annyira konzerv kereszténynek képzeli magát, nem pedig a főbűnöket. Ezt sem én találtam ki, de legyünk már következetesek. Legalább a látszatra adni kellene. Legalább arra. Ehhez képest megy a megszakértés, pofázás, és mindenféle diagnózisok felállítása a valóság teljes negligálása mellett. Ilyen például az alábbi is:
„A liberális fiatalok a kormány ellen lázadnak láthatóan, illetve minden ellen, ami hatalom, és miután mi vagyunk kormányon tizenegynéhány éve, így most éppen mi vagyunk a célkeresztben. A fiatalok egy másik része, ők a nemzeti gondolkodású fiatalok, ők is lázadnak, de ők a globális hálózatok, Soros Alapítvány, Brüsszel általában az országot elnyomni akaró nemzetközi erők ellen.”
Ne feledjük, hogy alapvetően egy olyan alak próbál disztingváltan bölcselkedni, aki magát libernyákcipelőnek aposztrofálva ilyeneket bírt mondani korábban: „mi vagyunk a hazafiak, ők a lipsik”. A lipsi értelmiség megint hisztizik a jogállamiság miatt, őket a Soros pénzeli. Tegyük ezt helyre: nem ti, hanem te. Te vagy ennek a mozgalomnak és lelki terrornak a szülőatyja. Te vagy az alfája és omegája ennek a konteónak, ennek a büdös, kirekesztő összeesküvés-elméletnek, és nem a rendszer, hanem az általad elfoglalt, leuralt, élhetetlenné tett, levegőtlen, dohos élettér ellen lázadnak a fiatalok. Ahogy egykor te is lázadtál a szocializmus ellen, bár vannak kétségeim afelől, hogy komolyan gondoltad.
Ha lenne időgép, visszavinném a mai Júdást és lejátszanám neki saját magát. Végtelenítve. Megnézném a pofáját, hogy mit szól ahhoz, hogy mi lett belőle. Nem pusztán külsőleg, hanem elsősorban belsőleg. Mindkét átváltozás felér egy atomcsapással. Mit mondana magára, mit érezne, ha látná magát, ahogy kafkai módon átváltozik liberális demokratából autokratává, félkész diktátorrá? És nem lenne kitaláció, lipsi vádaskodás, hiszen ez maga a rögvalóság. És az hagyján, hogy belőle mi lett, de mit tett ezzel az országgal és annak lakóival? Meg lehet nézni. Íme: Orbán tisztában van azzal, hogy azzal nem lehet megnyugtatni az ellene lázadó fiatalokat, ha felsorolja nekik a kormány programpontjait. Bár ezeket most is szinte egy levegőre elmondta az SZJA-mentességtől a lakásprogramig, de megjegyezte, hogy „az embernek fiatalként a legjobb, a legtöbb baja az élettel van”. Belátja, hogy „a választás nem csak észkérdés, meg nem csak ajánlatok kérdése, amit a fiatalok kapnak egy kormányzattól, számos más szempont is belejátszik”. Ezért nem hiszi, hogy az ifjúsági programjuk lesz az, ami a fiatalok számára vonzóbbá teszi őket. Inkább azon kell elgondolkodni, van-e abban valami megfontolni való, amit a fiatalok mondanak.
Gondolom, a nemzeti érzelmű fiatalokól van szó, akik ezek szerint vidékiek is, hiszen az elkényeztetett városi ficsúrok jódolgukban nem tudnak mit csinálni, ezért lázonganak, miközben nem veszik észre milyen csodálatos vezetőjük van. Aki még a csillagokat is lehazudja lehozza nekik az égről, de ahelyett, hogy értékelnék és hálásak lennének, inkább mocskosfideszeznek. A vidéki gyerek ezzel szemben nem lázong, nem anyázik, nem kábszizik, nem jár Majka meg Azahriah koncertre, legfeljebb a búcsúban Jollyra rángatózik, és ha már nem szomjas, elénekli a Nélküledet. A vidéki fideszes gyerek bemegy rendesen az összeszerelő üzembe, dolgozik, aztán iszik egyet a falusi kiskocsmában, amit ezek jól megtámogattak, majd leveszi a minimálbérét az ATM-ből, és elmegy a templomba, ahol elmond egy Üdvözlégyet a fényestekintetű Júdás Viktorért, majd kapatosan hazamegy, meghágja az asszonyt és várja, hogy megszülessen a gyerek. Mert ha nincs gyerek, akkor nincs támogatás, kedvezmény, adómentesség. A vidéki gyerek tudja a dolgát, ha meg lázadozik, akkor apu szájba kapja, anyu meg nem szól hozzá hetekig. Vagy elpanaszolja a plébánosnak, hogy micsoda megátalkodott ez a kölök, bezzeg az ő idejükben ilyen nem fordulhatott volna elő. Valami ilyesmi.
Mindegy is, a lényeg, hogy Júdás optimista. Túlságosan is. Lehet, hogy van valami, amit mi nem tudunk, ő viszont igen. Az is igaz, hogy én legfeljebb akkor lennék ennyire magabiztos, ha színsor lenne a kezemben. Vagy kurvára jól tudok blöffölni. De neki az a hajó már elment, mert már számtalanszor lebukott azzal, hogy csalt vagy cinkelt lapokkal játszott. Erre enged következtetni, hogy a közvélemény-kutatási adatokról filozofálva azt találta mondani Esztergomban, hogy csak a saját felméréseinek hisz, és ezek alapján van egy világos képe arról, hol tartanak most. „Ebből kiindulva van egy elgondolásom arról, hogy mi a reális célkitűzés a soron következő választásra. Sokat fogunk dolgozni, és nagyon fogunk nyerni.” Nos, szerintem bizony blöfföl, illetve Moszkva és a Rogán-művek serényen dolgoznak azon, hogy miként nyerje meg úgy a választást, hogy megint minden narancssárga legyen. Szerintem ennek a forgatókönyvnek semmi realitása nincs, de ha itt valamilyen oknál fogva megint minden sütőtökszínű lesz, akkor tényleg csak egy opció marad: fusson ki merre lát. Az indulatok olyan szinten vannak felkorbácsolva, hogy ha nem örömünnep lesz, akkor ezek a véres, vad indulatok rombolás formájában fognak felszabadulni az emberekből, nem utolsó sorban a fiatalokból, akik 15 éve semmi mást nem látnak, mint az orbánizmus szisztematikus népnyúzását.
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.