NEHAZUGGY

Magyar Péter buktatta meg Varga Juditot?

Tamás Róbert | Augusztus 5, Kedd | 8:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 272,528 forint, még hiányzik 2,727,472 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek!

Azt hiszem, heveny Dopeman mérgezésem lett hirtelen. Előre jelzem; nem ismerem a fickó zenei munkásságát. Ezért rákerestem a neten, meghallgattam az Indul a menet című izét, pontosabban nagyjából a feléig bírtam, de nem kedveltem meg. És akkor egyáltalán nem értem, mi ez a hűhó körülötte. Nem megyek bele ízlésvitákba, csak a saját véleményemet mondhatom; szerintem nem érdemes hallgatni. És nem csak a nulla zenei háttér miatt, nem csak a sehonnan sehová nem vezető szöveg miatt, de azért sem, mert egy alapvető dolgot figyelmen kívül hagy, ahogy egyébként a legtöbb magyar rapper (vannak azért kivételek szerencsére); miután ez az a műfaj, ahol a szöveg mindennél fontosabb, énekhangra nincs hozzá szükség – legalábbis azon a szinten, ahol ez a pasas műveli -, ezért a jó artikuláció, az érthető beszéd lenne a legfontosabb. Ez sem jön össze. A szöveg aktualitása sem lenne másodlagos, de mintha nem sikerülne igazán helyi témát találni. Az amerikai rapre próbálnak felkapaszkodni, ami biztosan menő bizonyos körökben, de semennyire nem hiteles. Szóval ilyen szempontból nem értem, miért kell ennyire a reflektorfénybe taszigálni, másfelől meg értem, hogy a Fidesz arra próbálja felhasználni az ötvenvalahány éves nagyonvagány srácot, hogy a fiatalokat maga felé fordítsa. Nem vagyok naprakész a fiatalok aktuális kedvenceit illetően, de tartok tőle, ennek legalább akkora sikere lesz a cél szempontjából, mint Nagy Feró leporolásának. Semmi.

És akkor most merengjünk vissza egy kicsit a múltba. Abba az időbe, amikor Orbán Viktor nagy bánatára már létezett filmfelvétel, aztán pedig feltalálták az átkozott internetet. Ami – vele ellentétben – nem felejt. Nézzük meg a mostani, milliárdossá hízott népnyúzót, országpusztítót, zsarnokot, hogyan gondolkodott akkor, amikor még nem az ő kezében volt a hatalom.

A filmrészlet megtekintése után pedig gondoljunk arra az eszelős visításra, ami kitört neres-propagandista körökben annak a gondolatnak még a felvetésére is, hogy bizony elszámoltatás lesz és az arra érdemeseknek börtön lesz, kirúgás, vagyonelkobzás lesz. Hogy ilyet nem szabad mondani, nem szabad fenyegetőzni. A gazdájuk, ennek az okádék rendszernek a kiagyalója és legfőbb haszonélvezője mivel is fenyegetőzött? Fegyverrel? Az utcákon fogják kergetni a politikusokat? Tényleg? És ez akkor rendben is volt, most az elszámoltatásnak a gondolata sincs rendben? Márpedig inkább az váljon valósággá, mint ennek az előembernek az akkori jóslata.

A miniszterelnök az MCC Feszten a színpadi interjúja után találkozott válogatott fiatalokkal is, akiknek a kérdéseire 50 percen át válaszolt, és volt néhány érdekes részlete a beszélgetésnek.

Ezután arról beszélt, hogy már többször próbálta rávenni Áder János volt köztársasági elnököt, hogy legyen ő a miniszterelnök: „Tehát én már többször is próbálkoztam azzal, hogy a köztársasági elnököt, Áder János barátomat rávegyem arra, hogy nem akar-e pályát módosítani. Úgy érzem, hogy talán vannak olyan időszakok, amikor nekem is jó lenne, ha eggyel hátrább léphetnék, és ő például biztosan meg tudná oldani a legnehezebb ügyeket is. Jellemző a Fideszre, hogy azt mondta, hogy köszöni, nem. Ezt kevés nyugat-európai országban tudjuk elképzelni. De hát ha kell, akkor találunk ilyen Jánoshoz hasonló megbízható karaktert, aki lehet, hogy nem fog zseniális politikai beszédeket mondani, de hogy minden a helyén lesz, arra mérget lehet venni.” (444.hu)

Hmmm, micsoda új elem. Csak nem a menekülésen töri a fejét az utcai békeninja? Vigye el más a balhét? Az már nem fog sikerülni, kár erőlködni. Ha nem ez lenne a szándék, mesélhetett volna már erről régebben, nem? De. Gondolom olyasmi lehet az elképzelés, amit már sok diktátor meglépett; háttérből irányítani mindent. Csak ugye ki a bánat hinné el azt, hogy Áder János döntésképes bármiben? Mármint a horgászaton túl. Köztársasági elnökként az emésztette fel az összes energiáját, hogy úgy tegyen, mint aki nem is létezik. Orbán egyébként megemlítette Varga Juditot, nem is akárhogyan:

Varga Judit volt igazságügyi minisztert mint hibátlan jobboldali politikust hosszan dicsérte, majd végül azt mondta:

„Ha én lettem volna a férje, akkor valószínűleg ő lenne az első női miniszterelnök Magyarországon. De miután én már elkeltem korábban, és a férfiirigység megölte az ő életét…”

Hogy mi van? Varga Judit nem is a pedofilbotrányba bukott bele – mielőtt még belebukhatott volna a Völner ügybe, amit olyan ügyesen elsikáltak. Eddig legalábbis -, hanem a férje tette tönkre a karrierjét? Varga Juditot nem Orbán Viktor áldozta be azért, hogy hozzá – vagy kedves feleségéhez – ne jussanak el, ezért időben elvágta a szálakat? Magyar Péter buktatta meg Varga Juditot? Ekkora hatalma volt már akkor is? Akkor bocsánatot kérek, én tudtam rosszul! Kezdek rájönni, hogy Schmidt Mária, történelemhamisítás-hazudozás-szakos nagyasszony a fasorban sincs a gazdájához képest, ha meg kell hajlítani a valóságot. A végén még majd az is kiderül, hogy Novák Katalin szárnyaló karrierjének is Magyar Péter vetett véget. Szép is az élet ebben a betegesen torz világban, bár már közeledik a valóság. Az a valóság, melyben nem Orbán Viktor fogja eldönteni, hogy ki legyen a kormányfő. Arra lesz kompetenciája, hogy válasszon a börtönkonyha két menüpontja közül: kéri vagy nem kéri.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig. A zene Dopemannek. Okulásul.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!