NEHAZUGGY

Bárcsak többen élnének úgy, ahogy azt Dolly Parton tette

Lázár Gergő | Ma | 19:11

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 385,650 forint, még hiányzik 1,914,350 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Dolly Parton amerikai énekes legenda sajnálatos módon életet veszítette nemrégiben. Szégyen, vagy sem, én igazából nem sokat tudtam a tevékenységéről azon túl, hogy ismertem a talán a legtöbbek által kedvelt dalát, a Jolene-t. Úgy vélem, külföldön leginkább a zenéjéről volt ismert, és sokaknak – magamat is beleértve – fogalma sem volt arról, hogy mennyi jót tett a világban a filantróp tevékenységével. Megtehette volna, hogy milliárdossá válik, és értelmetlen baromságokra költi a pénzét, vagy beleszól más országok belügyeibe, de ehelyett úgy döntött, hogy inkább a bajbajutottakon segít. Az adakozása leginkább abban a megyében volt a legkomolyabb, ahol ő maga is született, de jótékonysági tevékenysége mégis messze túlmutat ezen.

1995-ben létrehozta az Imagination Library nevű gyermekprogramot, amely ezidáig 300 000 millió könyvet juttatott el 5 év alatti gyermekekhez világszerte. A szám nem elírás, valóban ennyien részesültek ebben az adományban, amelyhez az alapötletet az adta, hogy Dolly Parton édesapja írástudatlan volt. Adományai több országban is gyermekek milliói számára adtak lehetőséget arra, hogy havonta egy alkalommal olyan könyvet olvashassanak, amelyek a koruknak megfelelő. A könyvek egészen ötéves korig, vagyis az iskola megkezdésééig igényelhetők a mai napig, a világ 5 különböző országában. Emellett Parton gyermekkórházakat, rákkutatást, vagy erdőtüzek utáni újjáépítést is támogatott sokszor több millió dollárral. Számtalan díjjal jutalmazták azért, mert lehetőséget adott és ad a mai napig, halála után is olyanok számára is, akik nem olyan szerencsések, mint ő volt. Ösztöndíjat kínált fiataloknak, de azt is elérte, hogy a megyéjében a gimnáziumot idő előtt elhagyók száma drasztikus mértékben – 35-ről 6 százalékra (!) – csökkenjen. 1988-ban ugyanis 500 dollárt adott minden egyes, a gimnáziumot elvégző fiatalnak, ami jól láthatóan egy elég komoly cél volt sokak számára. Ez mai inflációval számolva közel 1500 dollárnak felel meg.

Segítette a Covid-vakcina kifejlesztését célzó kutatásokat, de a helyi kórházat is több alkalommal támogatta azt követően, hogy gyermekét ott kezelték. Gondoljunk csak bele abba, hogy ha minden n-edik milliomos vagy milliárdos hasonlóan gondolkodna, és ahelyett, hogy rakétákat építene a saját szórakoztatására milliárdokért, inkább visszaadna a közösségnek. Mi lenne, ha Elon Musk, Jeff Bezos vagy Mark Zuckerberg is ilyen módon adna vissza a helyi közösségeknek? Utóbbi kettő persze támogat bizonyos tevékenységeket vagy kutatásokat, de a bevételeikhez mérten még mindig igencsak elmaradnak attól, hogy komoly filantrópokként kezeljük őket. Pedig van példa erre is, arról nem is beszélve, hogy ha a Föld milliárdosai arra használnák fel a vagyonukat és az ezzel járó hatalmukat, hogy előrébb vigyék az emberiséget és csökkentsék a szegények számát a világban, akkor ezt elérhetnék közösen. Fel lehetne számolni sok megoldhatatlannak hitt vagy gondolt problémát, amihez csupán akarat kellene.

Dolly Parton vagyona olyanokhoz mérten, mint Elon Musk – 450 millió versus 1 billió dollár – eltörpült, mégis úgy érezte, hogy segítenie kell, és segíteni is tud. Vélhetően emberek ezreinek, ha nem százezreinek változtatta meg az életét talán örökre. Ez sok milliárdosról a mai világban nem mondható el, legalábbis nem pozitív értelemben, hiszen a hatalmukat nem arra használják fel, hogy jobb hellyé tegyék a világot, hanem arra, hogy még nagyobb vagyonra és hatalomra tegyenek szert. Elon Musk konkrétan kormányzati pozíciót vásárolt magának a pénzével, miközben ezt a pénzt másra is elkölthette volna. Persze az mindenkinek a magánügye, hogy mit kezd a pénzével, nem is túl meglepő, hogy Dolly Parton még a halálát követően is egy imádott ikon, miközben egyes milliárdosok még életükben gyűlölt emberekké váltak. Nem kötelező adakozni, de ha az ember megteheti, mégis mi tántorítaná el ettől?

Fel nem foghatom, hogy mégis miként tud nagyobb örömet okozni az, hogy valaki azt látja a bankszámláján, hogy a vagyona meghaladta az 1 milliárd dollárt, mint az, hogy tudja, hogy valaki életet sikerült megmentenie az adományával. Nyilván a pénz fontos egy bizonyos pontig, de a milliárdosok már olyan vagyonnal rendelkeznek, hogy egészen biztosan nem jelent már semmiféle pluszt még 1-2 millió dollár. Ezek az emberek sokszor teljesen elveszítették a kapcsolatot a realitással és a való világgal, miközben az elképesztő vagyonuk ellenére is a még nagyobb bevételeket hajhásszák. Dolly Parton egészen másként gondolkodott, ami miatt vélhetően még évtizedek múlva is úgy fognak sokan gondolni rá, mint arra, aki örökre megváltoztatta az életüket. Minden ember előtt ott van a választási lehetőség, ez azonban nem kötelező senkinek sem. Pedig mennyivel jobb hely lenne a világ, amennyiben többen élnének úgy, mint Dolly Parton és sokkal kevesebben úgy, mint Elon Musk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!