NEHAZUGGY

Minél rosszabb Európának

Földcsuszamlásszerű jó reggelt, vadonatúj hetet, lehetőleg szép őszi napokat mindenkinek!

Szeptember első hetének vége, Magyar Péter miniszterelnök felszólalásával kezdődik a rendes őszi ülésszak a magyar parlamentben, ahol egyebek mellett a kormányfő fizetéséről döntenek és vármegyékről és a főispánokról is vitázni fognak, mielőtt ezek a 21. században teljesen bizarrnak számító elnevezések bekerülnek majd a velünk élő történelem süllyesztőjébe. Ami akkor is előrelépés, nem hátra, ha az a kurzus, ami leöntötte a múlttal a jelent azért, hogy ellophassa a jövőt, egyáltalán nem tűnt még el. Annak ellenére sem, hogy úgy tűnik – legalábbis a szombat délutáni, Kossuth téri közéleti bulvárműsort látva, néhány dermesztő helyszíni riportot végignézve ez az érzés körvonalazódik az emberben -, a darabjaira hullott Fidesz túlmozgásos utóvédharcosai se tudják, hogy merre van az előre. Mert honnan a fenéből is tudnák? A gazda úgy hagyta hátra őket, mint eb a szarát.

Nem szeretnék ezzel a politikai nyomorpornóval mélyrehatóan foglalkozni, de fogok azért. Beszédes ez az üzemzavar, holott szerintem üzem sincs, ami üzemelhetne. A pártpolitikán állítólag túlmutatni óhajtó teadélutánt a szeretet és az összefogás nevében szervezték ugyan, de nem csak Huth propagandista mosdatlan szájából fröcsköltek szanaszét a düh és a gyűlölet szóvirágai, de a kismillió felszólaló egyszerre pofázott revansról és megbékélésről, majd a tiszás önkénytől való rettegés jegyében, Ne féljetek! 2.0 jeligére táncra perdültek a népek, kivéve azokat, akik nem. Zavarba ejtő mutatvány volt, szerintem senki nem tudja megmondani, hogy pontosan mi volt ezzel a cél, hogy Orbán mellett álltak ki, vagy nem Orbán mellett álltak ki, és ha esetleg igen, akkor Orbán legnagyobb rajongói – Dopeman és a Vadhajtányok -, akiknek Orbán a maga részéről szintén deklarált rajongója, miért nevezték cirkusznak, illetve 600 fős, meglehetősen furcsa politikai katyvasznak ezt a műsort. Vajon azért, mert őket nem hívták, és mert az orákulum se adta hozzá a lejáratódott nevét, nemhogy mozgósított volna az önkény ellen?

Nem mintha az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáért, vagyis egy valóban fontos kérdés miatt tegnap ugyanoda szervezett tüntetésen többen lettek volna (itt nem is a létszám az érdekes, hanem az, hogy földcsuszamlásszerű fideszes vereség, az orbáni nőügyekkel való nem foglalkozás és beleszarás toxikus politikájával való szakítási ígéretek ide vagy oda, a nők elleni erőszak ügyével, a bántalmazott nőkkel kapcsolatos rendszerszintű intézményi árulással egyelőre nem igazán foglalkozott az új kormány), de fölöttébb groteszk, hogy miután alig öt hónapja úgy elverték Huth és pajtásai pártját és kormányát, mint jég a határt, néhány száz (ezer, kétezer?) megzavarodott embert még jobban összezavartak a megbékéléssel, az összetartozással, majd előadták nekik utólag, hogy ez itt most „az eljövendő őszi-tavaszi nagyobb és még nagyobb demonstrációknak kiváló főpróbája” volt. Tehát ez a 600-1000 ember már most előrevetíti, hogy október 23-án megmutatják „a kormányzó hörcsögbandának”, hogy ők vannak többen. Hát bazmeg ez majdnem annyira abszurd, mint azt várni az alattvalósorba taposott jobboldali szimpatizánsoktól – akikkel szemben kifejezetten az volt az elvárás eddig, hogy ne gondolkodjanak -, hogy kezdjenek el gondolkodni, különben alattvalók lesznek.

A legabszurdabb viszont az egészben mégiscsak az, hogy miután a nyár elején, amikor még azt hitte, hogy bármi ráhatása lesz Sulyok Tamás jövőjére, kiadta a parancsot a vereségtől megszédült, szétesett híveinek, hogy harcoljanak, ő elegánsan lelépett, mint örömlány a sezlonról. Előbb Amerikában hódolt a mániájának a futball világbajnokságon, aztán tett egy észosztással egybekötött kitérőt Tusványoson, mintha még mindig nyeregben lenne, és volna bármilyen befolyása a világpolitikai eseményekre, majd két horvátországi vitorlázás és Rogánnal meg Schmidt Mari nénivel való nyaralás között szétcsapta magát pálinkával egy szerbiai trombitafesztiválon a hatvanpusztai főépítész műemlékrombolóval. A hátrahagyott kiszolgálószemélyzet azon része pedig, amelyik reménykedik abban, hogy ki lesz fizetve (szemmel láthatóan maradt még azért lóvé néhány Kohánra és Lentulaira), illetve amelyik abban bízik, hogy eléri a gazda szemmagasságát a túlmozgásával és majd csurran-cseppen neki is a szétzabrált közpénzből), az ilyen zenés-táncos-ökölbeszorulásos rendezvényeket szervez azoknak, akik várják vissza a bálványukat, akinek megnőtt a hasa és kissé lelassult ugyan, de azért ő az Isten és Huth is megmondta, hogy Kötcsén hamarosan programot hirdet.

Nem mondom, hogy nem fogok aludni szombatig, amikor zárt ajtók mögött összefújja a szél a vert seregeket egy piknik erejéig megállapítani, hogy nem most van itt az ideje az önmarcangolásnak, de örülök, hogy kijózanodott a mester, és már megint jósol. Mert neki nem igaza van, hanem igaza lesz. Augusztus 20-án, Lázár János főmaffiózó visszavonulása (mellékesen: nemzeti ünnep) napján eltűnt, mint beteg szamár a ködben, a tegnapi szász-anhalti tartományi választás földcsuszamlásának örömére azonban előavászkodott a takarásból, és nem a Facebookon, hogy a hívei is lássák, hanem az X-en üzente meg, hogy a híveire szarik ugyan nagy ívben, de az európai náci pajtásai minden lépését feszülten figyeli. Minél rosszabb Németországnak és Európának, neki és bandájának annál jobb. Csak a helyszínen csápoló Orbán Balázs és Alice Weidel mámoros fotóját tudnám feledni.

„Hatalmas este ez Németországnak és Európának. Gratulálok Alice Weidelnek, Ulrich Siegmundnak és az egész AfD-nek a földcsuszamlásszerű győzelemhez Szász-Anhaltban. Kapaszkodjatok meg! Ez még csak a kezdet!” – ezt írta Bazsi főnöke a választások első eredményeire reagálva. Mármint arra, hogy az euroszkeptikus, putyinista AfD megnyerte a tartományi választást, még ha nem is sikerült abszolút többséget szereznie. Nem gond, mire a világ kíváncsibb fele megfejti, hogy miért barnult be a tengerentúli szőke ripacs parókája, addigra talán ez is összejön. Az, hogy nehéz idők elé néz Európa, az egyrészt nem kérdés, másrészt nagy hiba lenne alábecsülni azt, ami történt. Nem működik a szélsőségesek és neonácik köré felhúzott cordon sanitaire, és ha a mérsékelt politikai pártok nem hajlandóak befejezni a szar ágy alá söprésének politikáját, akkor attól tartok, hogy Moszkva európai csatlósai kinyírják a kontinenst. Ha az ember végigfut azon, hogy az AfD miniszterelnök-jelöltje, Ulrich Siegmund mit ígért a kampányban, akkor azért az Orbán-Putyin-Migatyánk-kottával való egyezés több mint mellbevágó: „remigrációs offenzíva” a bevándorlók tömeges kitoloncolására, a menekült és fogyatékkal élő gyerekek szegregált iskolába különítése, a szivárványos zászló betiltása az iskolákban, a kulturális intézmények tartományi támogatásának „patrióta nyilatkozathoz” kötése, vagy például a német „bűntudatkultusz” megszüntetése, vagyis a történelemoktatás súlypontjának áthelyezése a 20. századról a 19. századra. Szerintem fel van adva a lecke nemcsak a németeknek, illetve a német politikai pártoknak, de az egész uniós politikai elitnek: Orbán négyötödös választási vereségéből nem következik az, hogy a Putyin európai hasznos idiótái és az általuk képviselt ideológia vesztésre áll, sőt.

Mondjuk a leszbikus, migránsfeleséggel együtt (nem Németországban) élő és gyereket nevelő Weidel asszony embere, Ulrich Siegmund az AfD listavezetője, akit a Der Spiegel Németország legveszélyesebb emberének nevezett nemrég, annyival biztosan előrébb van, mint Orbán és a Fidesz karrierpolitikusainak zöme, hogy dolgozott a piacon, mielőtt beette volna magát idejekorán a politikába: parfümöket értékesített. Minden más stimmel. Még az is, hogy azzal vádolták, hogy rokonokat foglalkoztak közpénzen. Ez nem változtat a lényegen: a volt NDK-s tartományban történelmi az AfD győzelme, ahol az idegenellenességgel és a migrációellenességgel úgy tudtak nyerni, hogy a keleti tartományokban lényegesen kevesebb migráns van, mint Nyugaton, Orbán és Torockzai közös szívszerelmének pártja pedig a NATO-ból való kilépéssel és a Moszkvával való kapcsolatok rendezésével, együttműködéssel kacérkodik, amihez kiváló alap, hogy a párt vezetői és képviselői között vannak nem kevesen, akik már most is szoros kapcsolatban állnak.

Hát így. Innen kell majd valamit kezdeni magunkkal. Kicsit eldobtam a sulykot, köszönöm a figyelmet, a hétvégi feladványra visszatérünk, holnap pedig várhatóan rendhagyó reggeli poszttal kezdünk, mindenkinek ajánlom figyelmébe! Csáó.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább