Évtizedes mélypontra került az eggyel korábbi kormány idején Európa-bajnok infláció. A természet és a tizenhat éven keresztül uralkodó Orbán-rezsim által térdre kényszerített magyar energiarendszer az új kormány intézkedéseivel és válságkommunikációjával összefüggésben sikerrel vizsgázott hivatalba lépése első igazán nagy megpróbáltatásán. A magyar ipar négy éve nem látott lendületbe került, az Orbán-kormány korruptsága miatt évek óta nem érkező uniós források lehívása elől pedig minden akadály elhárult. Igaz ugyan, hogy Magyar Péter se vizet fakasztani, se hőmérsékletet csökkenteni, se atomerőművet hűteni nem tud (milyen messiás ez?), rengeteg területen látható jelei vannak az új világnak, amelynek egyik sajátos báját az adja, hogy a jogállamgyilkosok féltik a jogállamot, a fékeket és ellensúlyokat, valamint a demokráciát.
Persze az államfőjelölt-castingtól a közmédia egészséges működésének visszaállításáig kisebb és nagyobb tévedések, baklövések folyamatosan becsúsztak a Tisza-kormány működésébe, a döntések megszületésének módjába (mindenki bátran megnyugodhat, ez a jövőben sem lesz másképp, sőt, a kormányváltás ellenére még az is megesett velünk, hogy Mészáros Lőrinc gázszerelő egyik cége verseny nélkül, egyajánlatos tenderen be tudta húzni az első, 300 milliós megbízását. De legalább Orbánék nem nyitnak 7,2 milliárdból luxuséttermet Brüsszelben. Ezzel együtt, illetve ennek dacára és annak dacára is, hogy a NER aprajának apraját utolérte már az igazságszolgáltatás vasökle, a nagyja viszont mind egy szálig szabadlábon van, hogy a jogállam kivégzéséhez asszisztáló közjogi kesztyűbábok egy része még most is a helyén van, azért az nehezen vitatható, hogy az ország karavánja halad. Legalábbis ahhoz képest mindenképpen, hogy április közepe előtt hosszú ideje az iszapban megfeneklett lyukas csónakként vergődött a magyar gazdaság, és ugyan kimaradtunk a háborúból, nem jöttek a migránsok se erőszakoskodni, és a nemváltó műtétek is tömegesen elmaradoztak, a nagy képet szemlélve egészen biztosan nem előre ment Magyarország, hanem hátra.
Arról már az imént esett szó, hogy az elmúlt tizenhat év minden gonosz agymosása, a Fidesz-KDNP minden bomlasztási szándéka és valóságtagadó vagdalkozása dacára a magyar társadalomból nem veszett ki a szolidaritás, az önmérsékletre, önkorlátozásra való hajlandóság, és példás komolysággal és fegyelmezettséggel követte azokat a kormányzati kéréseket, utasításokat, amelyeknek köszönhetően átmenetileg mentesült a nyomás alól az energiarendszer. Ettől a probléma nyilván nem oldódott meg, és nagyon komoly szemléletváltásra és korszerűsítést célzó beruházásokra lesz szükség ahhoz, hogy ne egyik térdre borulástól a másik térdre borulásig, ne az egyik hőkupolától a másik hőhullámig üzemeljen az ország, de ebben a látványos előre, nem hátra menésben különösen vicces az ún. nemzeti oldal talpon maradt propagandamaradványainak ugatása. Egyrészt nincs jelentősége, másrészt tanulságos. Az, ahogyan a Fidesz felbátorodott, megvilágosult propagandistái – bizonyos Ferkó Dániel, illetve Huth Gergely – a párt még működő tévéjében vagy a saját közösségi média felületeiken a minap Orbán Balázst szedték darabokra, pedig amúgy egy kellemes figura és kiváló társasági ember, az abból a szempontból mindenképpen figyelemre méltó, hogy mit hagytunk magunk mögött, hanem abból a szempontból is, hogy mit kellene elkerülni a jövőben, hogy soha nem szabad oda eljutni, ahova ezek a szerencsétlen hajótöröttjei eljutottak az orbáni autokráciának.
Vicces, ahogy Orbán Viktor zseniális, szuverenista politikai igazgatójából, a párt egyik szürke eminenciásából, a megbukott állampárt kampányának főnökéből hogyan lett a bukás után mintegy négy hónappal kínosan üresen hablatyoló libsi pénzégető, a magyarok számára idegen és taszító, kivagyi új elit egyik vezéralakja, akinek gyakorlatilag semmi sem sikerült, akinek a működése szekunder szégyenérzetet váltott ki a teljes jobboldalon, akit a bukása és sikertelensége dacára zsíros EP-mandátummal jutalmaztak meg, holott a tengernyi bűne nem járhat jutalommal. Úgy gondolom, hogy az eddig sem volt kérdés, hogy mindenkinek szíve joga hülyének lenni, legfeljebb vannak, akik ezzel a kiváltságos helyzetükkel visszaélnek, de ez a műsor, amit a PestiSrácok kirúgott főszerkesztője előadott a bukás utáni fedett pályás káderhelyezkedési versenyben, ennek ismeretében igazán kiemelkedő teljesítmény.
Nem időrendi sorrendben, és nem is a teljesség igényével: ha visszatekintünk, hogy az elmúlt hónapokban ki mindenki volt felelős a Fidesz bukásáért – a szélessávú internet elterjedése, Borbás Marcsi, a Facebook, a Való Világ, a kígyóvállú fiatalok, a szüleik, akik nem nevelték meg őket, a mindenféle gonosz szellemek, Brüsszel, a nemzetközi háttérhatalmak, Lánczi Tamás rossz teljesítménye a független média lejáratásában, a bűnösen mellément közvéleménykutatások -, határozottan nagy előrelépés Orbán Balázsig, azaz Orbán Viktor (egyik) bizalmi emberéig eljutni. Ezt a tempót látva nem tudom, mennyi idő kell még ahhoz, hogy a Hír TV traumafeldolgozó műsoraiban eljussanak a bűzlő hal fejéig, de abban biztos vagyok, hogy ha netán valamilyen rendkívüli körülmény, mondjuk a világ nyolcadik csodája nyomán a Fidesz megnyeri a választást, akkor Huth lett volna az elsők között, aki az égig magasztalja a libsi MCC libsi pénzégetőjét. Sok puhatestű, bármire kapható, gátlástalan köpönyegforgató tolta 16 éven keresztül egyetlen kritikus szó nélkül az Orbánok szekerét, mind közül Huth volt mindig az egyik legvisszataszítóbb. Aki egyik nap még szolidaritási tüntetésen szapulta Sulyok Tamás védelmében a tiszás önkényt, az egyik szimbolikus másnapon már a hazáját eláruló gyáva nyúlként hivatkozott rá. Hát mostanra sikerült megtalálni Orbán Balázst, aki valóban az egyik legszánalomra méltóbb fideszes káder, nem a védelmében mondom: a főnöke annyira túltolta az elmúlt tizenhat évet, hogy Finkelstein se tudta volna ötödik alkalommal is eladni a választóknak. Nemhogy Orbán Balázs.
Undorító mindaz, amit Orbán Balázs képviselt (pont annyira, mint az, amit Huth művelt jó pénzért), ezek a nevetséges, hiteltelen megszólalások, ahogyan a vezér védelme nélkül maradt propagandisták a vezér védelme nélkül maradt fideszes politikusokat bátran elhordják mindennek, arra világít rá, hogy miért nem szabad soha egyetlen kormánynak se propagandistákat tenyésztenie, és ilyen Huth-félékkel körbevennie magát. Akik nem akkor szólnak, amikor undorodnak, hanem utólag, amikor már nem jár érte retorzió. Huth pont ugyanúgy próbálja átmenteni magát, ahogyan Orbán Balázs az EP-be, és miközben a másik propagandistával közösen rugdossa a bukott kampányfőnököt, csak azt nem jut eszébe, hogy Orbán Balázst Orbán Viktor helyezte fel a polcra, ő döntött a parlamenti mandátumáról, ő menti tovább Brüsszelbe. Ameddig nem hangzik el Orbán Viktor személyes felelőssége a Fidesz sírjának megásásában, addig ez a kutyaugatás semmit nem ér. A karaván halad, Huth szekunder szégyene pedig – aminek nyoma nem volt a Fidesz bukása előtt -, már legfeljebb szánalmat vált ki. És jól van ez így.
Tehát Borbás Marcsitól Orbán Balázsig ível a bűnbakkeresés a Fidesz és holdudvara háza táján, és ameddig nem jutnak el egyenként és kollektíven a felismerésig, hogy Orbán Viktor tehet arról, hogy itt tartanak, addig minden a legnagyobb rendben van. A karaván szempontjából.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.