NEHAZUGGY

Folytatódhat a valódi munka

Lázár Gergő | Ma | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 907,590 forint, még hiányzik 2,092,410 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A négyek együtt, csapatként jellemzően akkor voltak a legjobb formában, amikor meg tudták közös tartalommal is tölteni a diplomáciai kereteket. Legutóbb igazán akkor, amikor egy évtizede Közép-Európa hangjaként megszólalva egységesen mondtak nemet a tömeges bevándorlásra. Ez nem volt véletlen. Lehullott vasfüggöny ide vagy oda, nekünk itt, Kelet-Közép-Európában mások a történelmi és társadalmi refleeink (sic!), mint a nyugatiaknak.

A Magyar Nemzet még megmaradt egyik cikkírója szerint most nem jó a visegrádi négyek tagjának lenni. Nyilván. Hiszen nem Orbán Viktor vezeti Magyarországot, tehát élnünk is felesleges. Másrészt pedig mint tudjuk, Magyar Péter beengedi a migránsokat, hogy azok átműttessék az óvodásainkat, elvegyék a munkánkat, és elhurcoljanak minket a frontra néhány óra leforgása alatt. Pedig hát a legbánatosabb Orbán-hívő is látja, hogy senkit nem küldtek az ukrán frontra még mindig, nem is engedtek be több millió migránst az országba, sőt, időnként MAgyar hangosabb migránsellenes, mint Orbán. Ám ez nem zavarja a cikk íróját, aki nyilván propagandistaként nem írhat mást, mint ami a sárguló kottában benne van. Bár az is lehet, hogy már nincs központ ukáz, mióta a Fidesz komoly vereséget szenvedett, és ahogy azt az elmúlt napok, hetek történéseiből tudjuk, megszűntek a közpénz-kifizetése, ezért több újság már konkrétan kénytelen volt bezárni, mindössze másfél hónap leforgása alatt. Ez is jelzi egyébként, hogy mennyire csekély az igény a bukás előtt terjesztett hazugságok további terjesztésére.

Nyilván most Magyar Pétert szidalmazzák azért, mert ellehetetlenült sokak munkája, de ehhez neki semmi köze. Csupán annyi történt, hogy a korábbi közpénzek ma már nem vándorolnak a pártot szolgáló szerkesztőségekbe, ezért nem jut a propagandisták fizetésére sem. Persze ott van a lehetőség arra, hogy megéljenek a piacról, de mint tudjuk, ebben nincs túl nagy tapasztalatuk a Fidesz révén az adófizetők pénzéből eltartott propagandistáknak, ezért inkább úgy döntöttek, hogy vagy kunyerálásba kezdenek, vagy nekitámadnak a kormánynak, hogy ők azok, akik ellehetetlenítik a munkájukat. A valóság viszont az, hogy a munkájukra a társadalom részéről soha nem is volt igény, ezért azt követően, hogy a fizetésüket biztosító Fidesz történelmi vereséget szenvedett, véget ért a jó korszak, és a korábban milliókat kereső, mérgező hazugságokat terjesztő senkik kénytelenek lesznek valódi munka után nézni, hiszen a fentiekhez hasonló irományokra a kutya sem kíváncsi.

De mert leírta a propagandista úr, és mer amúgy a téma fontos, térjünk vissza arra, hogy miért is rossz most a V4-ek tagjának lenni, miközben korábban csodálatos dolog volt. Az utóbbi években a visegrádi szövetség lényegében széthullott, mivel senki nem akart közösséget vállalni egy olyan emberrel, aki az oroszok oldalára állt Ukrajnával és a saját európai szövetségeseivel szemben. Orbán elérte, hogy egy igen régi és valóban fajsúlyos európai szövetség tetszhalottá vált, és mostani felélesztéséig több éven keresztül szinte semmit nem tett. Ám azzal, hogy Orbán eltakarodott az ország éléről, végre megteremtődtek a feltételei annak, hogy a négy ország vezetője újra kommunikálni tudjon a valóban fontos geopolitikai, gazdasági és egyéb, közös érdekérvényesítési kérdésekkel kapcsolatosan. A migráció mindenféle paktumozáson innen és túl, nem éppen az a téma, amely a központi eleme kellene hogy legyen a kapcsolatfelvétel utáni tárgyalásoknak. Nyilván lehet és kell arról is beszélni, de úgy vélem, hogy jelenleg ennél komolyabb problémákkal is szembenéz Kelet-Európa, mint hogy jön-e pár ezer közel-keleti menekült a keleti határok felől, vagy sem.

Jelenleg az iráni és az orosz-ukrán háború miatt számtalan komoly problémával néz szembe Európa, amelyeket közösen kell túlélni. A visegrádi országok pedig történelmi kapcsolataik révén jó helyzetben vannak ahhoz, hogy közösen hozzanak meg olyan döntéseket, amelyek javítják ezen országok helyzetét a jelenlegi konfliktusok idején. Nyugat-Európa ugyanis saját magára koncentrál leginkább, hiszen számukra az ő érdekeik a legfontosabbak, ezért a visegrádi országok is pontosan ugyanígy járhatnak el, a saját érdekeiket közösen követve. Elsősorban gazdasági együttműködésről, közös infrastruktúra építéséről és még sok másról kell tárgyalni, amely kérdések egyenként és együttesen is előrevihetik ezeket az országokat. Nem álproblémákkal kellene foglalkozni éjt nappallá téve, nem létező problémákat kell túldimenzionálni, hiszen a migráció mellett számtalan más olyan probléma van, amely konkrétan meghatározza a mindennapi életünket. Kérdés persze, hogy Robert Fico és Andrej Babis mennyire képes közreműködni abban, hogy mindenki számára előnyös megegyezések szülessenek, de legalább az látszik, hogy hajlandóak tárgyalni és hajlandóak arra, hogy megvitassanak bizonyos kérdéseket.

Hogy mi fog születni az újonnan összeálló országok újbóli kapcsolatfelvételét követően, azt most nem lehet megmondani, mindenesetre az már önmagában is eredmény, hogy legalább képesek tárgyalni egymással a felek. Ez pedig talán a legfontosabb a jelenlegi helyzetben, hiszen közösen mindig könnyebb valamilyen megoldást találni egy problémára, pláne olyan országokkal karöltve, akikkel jobban megértjük egymást. Elvégre ezen országok múltja hasonló, és hasonló viszontagságokon és szenvedéseken mentünk keresztül szinte mindannyian. Már csak ezért is jobban megérti Magyarországot Lengyelország vagy Csehország, mint Franciaország vagy Spanyolország. Ez tehát egy jó időszak kezdete lehet, amelyet nem támadni kellene – konkrétan visegrádi báránybőrről delirál a Magyar Nemzet szerzője -, hanem inkább örülni kellene annak, hogy nem ért véget egy több évtizedes szövetség azért, mert annak egyik vezetője teljesen megőrült, és azt az országot és annak vezetését támogatta, amely a keleti blokk szenvedéseit okozta évtizedeken keresztül. Orbán távozásával tehát újra lehetőség elé néz a visegrádi országok szövetsége, és jól van ez így. Nagyon is jól van.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!