NEHAZUGGY

Hát akkor tisztítsanak meg minden zugot, ahova ezek befurakodtak

Vogronics András | Ma | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 848,790 forint, még hiányzik 2,151,210 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ránk rúgta az ajtót a kánikula, az olykor elviselhetetlennek tűnő forróság, de hát az okosok szerint nyár van, és hát van a természetnek egy rendje, amit az ember kénytelen elviselni és alkalmazkodni hozzá. Ha már a migránsok miatti rettegés és a klímaváltozás tagadása évekig fontosabb volt mindennél, akkor pláne. Párhuzamosan van a hétköznapi életnek egy másik része, amit nem annyira a négy évszak, mint amennyire az általunk megválasztott képviselők és a mindenkori kormány hivatott alakítani. Amivel kapcsolatban az a helyzet, hogy az elmúlt 16 évben itt bizonyos köröknek minden nap vasárnap volt, nyár volt, merő egy Hawaii, dizsi, napfény volt az életük, miközben másoknak – úgy nagyjából a lakosság közel 90 százalékának – maradtak a borús hétköznapok, az alkalmazkodás, a napi rutin. Pénzkeresés, spórolás, takarékoskodás, napi szintű gondok menedzselése, gyerek, papa, mama, lakás, rezsi, karácsonyok, ünnepnapok emberhez méltó abszolválása. Évről évre, egy idő után egyre nehezebben, miközben nép feje fölött regnáló bűnszervezet folyamatosan nehezítette az akadályokkal való megküzdést. Meg úgy minden mást is.

Az anyagiakon kívül sikerült a családok, barátok és közösségek kapcsolatát is szétbarmolniuk, mert a legfontosabb ideológiai kútmérgezés mégis csak a ki a magyar, ki a nem magyar vonalon mozgott. Aki narancssárgában látta a világot, az értékes, elkötelezett honpolgár volt, a győztesek táborához tartozott, aki meg nem, annak ott volt a hazaáruló bélyeg. Ebből fakadóan minden családban volt olyan, hogy egyesek ilyen, mások meg olyan nézeteket képviseltek, és ha ezek a nézetkülönbségek előkerültek, akkor jött a hacacáré, az asztalborogatás, az örök harag. És mivel tizenhat évig a sütőtökszínűek érezték magukat otthon itthon, ezért az óriási hangerővel üvöltözött okosságaik voltak a dominánsak egy-egy vitában. Ahol érvek, tények, logikai szálak nem nagyon tudtak érvényesülni, maximum az, hogy ki tud hangosabban kiabálni, ne adj’ isten, ki tud nagyobb pofont lezavarni a másiknak. Erre az általános szintre rugdosta le a közállapotokat és közbeszédet a maffiaállam, itt kellett helytállni úgy, hogy két évvel ezelőttig esély sem volt arra, hogy itt valaha is bármi változzon, főleg pozitív irányba.

Aztán jött a digitális blöff, az áruló, a nőverő, a narcisztikus focistafeleség, a kiskakas, az ukránok és Brüsszel bábja, aki összefogta azokat, akik már nagyon nem érezték jól magukat a bőrükben, és elpicsázta ezeket a hangembereket úgy, hogy mára 135-ből 52-en maradtak abban a parlamentben, amit eddig a saját ökölvívó ringjeként használt a főnökük, aki olyan bátor és kemény csávó volt, hogy a Fidesz listavezetőjeként behúzott mandátumát átadta valami névtelen képviselőnek. Hogy menjen be az helyette oda, ahol eddig ő volt a király, és égjen ő porig, ne neki kelljen már szembesülnie azzal, illetve elviselnie azt, amit eddig másoknak kellett eltűrniük tőle.

Így jutottunk el 2026. június 22-ig, amikor Magyar Péter miniszterelnök bejelentette, hogy meggyújtják a kanócot, és elindítják a Tisztítótűz fedőnevű akciót, ami a maffiaállam lerombolására és a magyaroktól ellopott vagyon visszaszerzésére irányul. Éljen! Nincs nagyon más választás, ha nem akarunk beleragadni az elmúlt tizenhat évbe. Amikor az Orbán-kormány létrehozta a saját államát az államon belül, vagyis az „imperium in imperio”, vagyis „uralom az uralmon belül” típusú rendszert. Ezt fel kell számolni, meg kell szüntetni, az illetékeseknek felelniük kell azért, amit a rájuk bízott hatalom birtokában műveltek, azért, hogy visszaéltek vele. Nincs más módja az ország újraindításának, a társadalmi megbékélésnek, mint hogy akik visszaélések árán gazdagodtak, elnyerjék a méltó büntetésüket, és hogy az elrabolt közpénz és közvagyon minél nagyobb része visszakerüljön a jogos tulajdonosaihoz. Annál is inkább indokolt ez, mert én továbbra se látom a sok megroggyant, beszart résztvevőjét ennek a bűnös játéknak, ezek ugyanúgy luxiznak és költekeznek, ahogy eddig. Nem tudom eldönteni, hogy ez valami taktika része, hogy ezek tényleg ennyire érinthetetlennek érzik magukat, mindenesetre semmi nyoma annak, hogy az itt számosságuk okán meg nem nevezett személyek kicsit is be lennének szarva attól, ami jön.

Márpedig jönni fog, ha csak abból indulunk ki, hogy nem kevesebb mint 47 jogszabály módosításával jár együtt csak a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítása. És ez csak a jogi keret. A Magyar által maffiának nevezett bűnszervezet csápjai, tagjai szerinte kitartóak és szívósak lesznek. Túlságosan régóta épül a hálózat, a kilencvenes évek olajszőkítésétől a parkfenntartási botrányig rengeteg olyan ügy van, amiben baloldaliak és fideszesek egyaránt benne voltak. Nem tudom, hogy június 22-e valóban a D-day-nek bizonyul, viszont remélem, hogy jól csinálják, kurvára szeretném megérni, hogy a magyarok pártállástól függetlenül ne csak legyintsenek a korrupciós kérdésekre, mintha az őket nem érintené. Pedig ezen is múlik, az állampolgári felelősségteljességen, hogy mit lehet megtenni egy országgal. Csak az, amit tegnap Magyar felsorolt a fideszeseknek címezve azzal összefüggésben, hogy miképpen lett a nemzet vagyonából egy szűk elit gazdasági hátországa, hogy minden csöpög a korrupciótól, szerintem ránézésre is több életfogytiglanért kiált: felcsúti kisvasút, Budapest-Belgrád vasútvonal, lejtő nélküli bobpálya, lerohasztott MÁV, kisvárdai stadion, Vadászati Világkiállítás, lenyúlt szállodák, Dunakeszi járműjavító, kastélyprogram, lombkorona nélküli lombkoronasétány, Mátrai erőmű, milliárdokért rendelt századvéges konzultációk, orosz kémbank, dohánykoncesszió, autópálya-koncesszió, magántőkealapok, közérdekű vagyonkezelő alapítványok.

Igen, a szemünk előtt történt, mennyit pofáztunk róla mi is, mások is, az oknyomozó sajtó milyen szépen dokumentálta, de semmi következménye nem volt. Egyvalami történt: az állampárt mindenkire rákiabálta, hogy fake news meg külföldről támogatott hazaáruló, aki ha tehetné, kiárusítaná az országot az idegen multiknak és hatalmaknak, mert nehogy már ne a NER tőkései és földesurai gazdagodjanak a magyarokon, hanem a globalista karvalytőke. Ja, a rohadt multi, aki külföldre viszi a pénzünket. Azért kellett magyar kézbe mindent, mert jó, hogy lopnak, de legalább itthon költik el. Lófaszt, mindegyik külföldre vitte a vagyonát, úgyhogy tényleg alig várom, hogy a tűz tisztítson meg minden zugot, ahova ezek befurakodtak.

Mert valójában nem csak az a probléma – ahogy a miniszterelnök utalt rá -, hogy nincs egy olyan négyzetmétere az országnak, az élet különféle területeinek, amelyik mentes maradhatott volna az Orbán-rendszer korrupciójától, hanem az a legalább ekkora baj, hogy a „maffiafőnök” „nem elégedett meg a lopással”, neki minden intézmény kellett. Köztársasági elnöknek pedig azt a Sulyok Tamást találta meg, aki aztán szép szavakkal köszöntötte „a főnökét”. Ez az a köszöntés, amivel nem lehet betelni. „Egyesek szerint a politika hullámain nehéz megtalálni az egyensúlyt. Ön azonban nemcsak megőrizte, hanem hajót épített, irányt mutatott, és ha kellett, maga is evezőt ragadott. Vannak, akik vihartól tartanak, mások a biztos pontokat keresik – de egy jó kapitány mindig képes megtalálni a megfelelő irányt, ha ismeri a célt.” Ez tényleg durva volt. Tavaly én is eldobtam az agyam, amikor Júdás 62. születésnapján ez a nyomorult kitette ezt a csodálatos seggnyaló szöveget, ma is elfog a szégyen tőle. Ennyire voltak ezek függetlenek egymástól.

Szerintem ami még fontos tegnapról, hogy Magyar Péter a volt feleségére, Varga Judit egykori igazságügyi miniszterre hivatkozva mondta: az volt az állítása, hogy az Orbán-rendszer maffia, amiből nem lehet kilépni. Ennek azonban vége. Ugyanakkor senki ne várjon csodát, a küzdelem hosszú lesz, nem futhatnak fejjel a falnak, teljes társadalmi támogatottságra van szükség. Szóval ha már az ex előjött, azért azt szögezzük le: hatalmas elvárás van azzal kapcsolatban, hogy ő felelőssége is ugyanannyira elfogulatlanul legyen kivizsgálva és megítélve, mint az összes többi delikvenssé. Akik Orbán szolgálatában ott ártottak ennek az országnak, ahol nem szégyellték. És általában semmit nem szégyelltek.

Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!