NEHAZUGGY

Lényegesen rosszabb bőrben van, mint az európai szólásszabadság

Molnár Bálint | Április 20, Szombat | 10:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 112,229 forint, még hiányzik 2,887,771 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

És akkor kicsit bővebben onnan, ahol tegnap abbahagytam. Az már alighanem a méltán kiérdemelt összeomlás előszobája lehet, amikor az Integritás Hatóság Brüsszelben arról panaszkodik a ~~korrupt~~ tisztességes, becsületes Orbán-kormánnyal szemben mindenféle jogállamisági feltételeket támasztó, ráadásul HÁBORÚPÁRTI brüsszelitáknak, hogy nem tudja ellátni a feladatát, amiért eredetileg létrehozták, miközben az orbánizmus korrupciós és hatalmi szuverenitását védő hivatal elnöke azért sértődik meg, mert letegezték, pedig a törvények mindenkire vonatkoznak, bár a franc se tudja, ennek a kettőnek mi köze lehet egymáshoz.

De ez semmi ahhoz képest, hogy a nevére vett közpénzmédiából március 10-én eltűnt, azóta a baráti propaganda mindenféle bugyrát is nagy ívben kerülő doktorminiszterelnök urat se sikerült összerakni tegnapra. Nemhogy tökéletesen, szinte egyáltalán. Se reggelre, amikor bő öt hét függöny mögött kujtorgás, és halaszthatatlan sunnyogás után berongyolt az einstandolt közrádióba igét hirdetni, se délutánra, amikor egy keserves, önmagát győzködő, a március 15-i ünnepi uszítóbeszédéhez hasonlóan gyenge produkció kíséretében bemutatta a Fidesz ún. választási manifesztumát (Nem bonyolult, nem új, de legalább dohos és szánalmas: no migration, no gender, no war). Amelynek az egyetlen erénye az volt, hogy ha már lapos volt, legalább rövid is.

Nem ér meg egynél többet, de talán egy darab írásba szorított néhány gondolatot megér a tegnapi nap, amikor a dicsőséges utcai harcos, aki ma már csak külföldön olyan bátor, hogy emberek közé mer menni, miközben a saját hazájában újabban nemcsak a kritikus sajtó nyilvánossága, de a saját propagandamédiája elől is menekül, hosszú idő után besunnyogott igét hirdetni. Egyetlen valódi, a magyar társadalmat közelről, naponta, húsba vágóan érintő problémát nem hozott szóba, cserébe keservesen a hajánál fogva rángatva újramelegítette a háború és béke, a Soros-terv, és a rohadjon el Ukrajna, nem kapják meg a magyarok pénzét propagandatémákat, amelyeket megfejelt friss brüsszeli tapasztalataival, vagyis azzal, hogy a brüsszeli vélemény úthenger megpróbálta eltaposni őt és Kreml-barát szélsőséges felforgató haverjait. Ennyi mondanivalója volt közel másfél hónap távollét után, két választás előtt másfél hónappal, amely távollét alatt egyre világosabbá volt, hogy beborult a magyar gazdaságnak, az ország nem kis túlzással a technikai csőd és valószínűsíthetően a választások utánra időzített gyászos megszorítások kapujában áll.

Az az érzésem – bár a sokáig flottul működő gyakorlatot ezúttal nem követték, vagyis nem lehetett élőben nézni a Facebook-oldalán a Kossuth rádiós produkcióját, jó, a délutáni kampánynyitó Menczer, Szijjártó és Deutsch által feldobott hőzöngés idejére sajnos muszáj volt silány érdeklődés mellett élőben is megmutatni -, hogy a vadonatúj, ám az előzőhöz hasonlóan a valóságtól szintén elrugaszkodott Facebook-profilképpel nyomuló doktorminiszterelnök lényegesen rosszabb bőrben van, mint a szerinte rossz bőrben lévő európai szólásszabadság. Röviden: meglehetősen szarul néz ki őfelsége, és amit beszél a szájával, azt az idő könyörtelen múlásának vasfoga egyre hiteltelenebbé és nevetségesebbé teszi. Az pedig nem javít, viszont sokat ront a helyzetén, hogy miközben ő maga legalább tizenöt éve nem nyilatkozik a független sajtónak, nem vállal élő vitát, és kordonok vagy zárt ajtók mögül ugat a magyarokra, most megpróbálja magát a szólásszabadság legnagyobb és lényegében egyetlen megmaradt európai élharcosává felöltöztetni, miután egy brüsszeli polgármester, aki rohadtul nem egyenlő se Brüsszellel, se az Európai Bizottsággal, pláne nem az Európai Unióval, saját hatáskörben úgy döntött, hogy nem kér a kerületében a nácoid, fasisztoid békepárti szélsőségesekből. Hogy ezzel szívességet tett Putyin európai szövetségeseinek vagy sem, az más kérdés, de olyan szempontból irreleváns, hogy ha egymás mellé rakjuk a reggeli rádiós szózatot és a délutáni manifesztumot, azt látjuk, hogy az érdemi tartalom, a koherencia, a valóság tiszteletének árnyéka is eltűnt a véresen primitív szövegéből, és tényleg már csak a földszintes, egybites, társadalmi B-közepet célzó uszítás maradt a korábban még létező víziófoszlányok helyén.

Ennek ellenére ma sem lehet azt mondani, hogy Orbán elméje megborult volna, pontosan tisztában van a cselekedetei súlyával, ennek köszönhető, hogy a szájára vette az alázat és az emberek képviselete kifejezéseket, és mellérakott néhány jól hangzó, a nagy egészből tendenciózusan kiragadott konyhastatisztikai adatot, amivel a sikeres kormányzását igyekezett alátámasztani. Kár, hogy túltolta azzal, hogy mi vagyunk azok, akik fel fogjuk számolni a szegénységet, amit a baloldal hagyott itt maga után. Ezt nem kellett volna. Az egy dolog, hogy természetesen a Fidesz, mint Európa legsikeresebb politikai közössége semmi mást nem jelent, minthogy közpénzek száz és ezermilliárdjaiból összehozott pártpropagandával, einstandolt közmédiával, a politikai ellenfél földbe döngölésére, eltaposására fenntartott közpénz-különítményekkel, egy torz választási rendszerrel és a saját érdekeikhez igazított jogrendszerrel rendre kétharmaddal nyernek, visszaélnek a hatalmukkal, és rendeletekkel kormányoznak. Az egy másik dolog, hogy úgy próbálják magukat 2022 óta a háborús pszichózisban szenvedőnek hazudott Brüsszellel, EU-val, NATO-val szemben magukat békepártinak feltüntetni, hogy Vlagyimir Putyin kivételével mindenki békét akar, viszont egyedül Orbán és kormánya, az aki/amelyik nem őt kritizálja a háború miatt, hanem Ukrajnát, az Egyesült Államokat, a NATO-t, az EU-t. De az, hogy ráfért az arcára azt mondani, hogy

mi vagyunk azok, akik fel fogjuk számolni a szegénységet, amit a baloldal hagyott itt maga után,

annak a beismerő vallomása, amire tegnap is utaltam. Elfáradt ez a sztori, megfáradt a maffiavezér, paródiának is gyenge a mutatványa, még mindig nem lenne késő abbahagyni. Akinek 14 év alatt nem sikerült felszámolni az állítólag 8 év alatt, a baloldal által tető alá hozott szegénységet, az most már inkább hagyja a dagadt ruhát másra. Aki Gyurcsány bűneit lassan négy egész darab háromharmaddal, teljhatalommal, rendeleti kormányzással sem tudta helyrehozni, miközben a gázszerelőjétől a fogorvosáig, a vejétől a kötélhaverján keresztül Rogán összes feleségéig szarrá híztak a közösből, és Hatvanpuszta is kacsalábon forog, az hagyja a fenébe. Hagyja az olyan hülyeségeket, hogy ránk vár a feladat, hogy Budapest után Brüsszelben is megmentsük a szabadságot. Nem kell megmenteni, se elfoglalni Brüsszelt annak, aki egy 10 milliós országot tizennégy év alatt felzárkóztatás helyett leszakított Európáról, a stratégiai ágazatait tönkretette és azzal áltatja magát, hogy majd akkumulátorbiznisz hátán, a kínai testvérek közreműködésével minden egyenesbe jön.

Ha Orbánnak igaza van abban, hogy semmilyen baloldali hazudozás, bajkeverés nem írhatja felül a valóságot – márpedig ezt mondta a szájával tegnap -, akkor ez a jobboldali hazudozásra is igaz. Bár abban történetesen igaza van, hogy nekik ott a maffiában nem kell álszerénynek lenni, lehet azt mondani, és mondják is, hogy ilyen munkával a hátuk mögött ennek a választásnak is ők a toronymagas esélyesei. Egyetértek. Ilyen gazdasági teljesítmény (szegénység, infláció, költségvetési hiány és társai), ennyi botrány, ilyen hihetetlen erkölcsi mélyrepülés, ekkora korrupció és hatalmi visszaélések, ilyen mértékű uniós forráselvonások, ilyen szociális és intellektuális leépülés, valamint nyugati irányú nemzetközi elszigetelődés mellett még mindig hatalmon lenni, bizonyos szempontból komoly teljesítmény. Ennyi időn keresztül a magyarokat a saját pénzükön hülyíteni, zsibbasztani, saját maguk ellen fordítani, teljesítmény. Ha ennek csak egy töredékét az ország demokratizálására, szellemi felemelésére és gazdasági felzárkóztatására sikerült volna fordítani, ma nem kellene Gyurcsány nevét se kiejteni, nemhogy bevallani, hogy akkora zseni a csávó, hogy még kell vagy 15 év helyrehozni, amit elcseszett.

Szerintem nincs újabb 5-10-15 éve a magyar társadalomnak se a hazug háborús pánikkeltésre, se a sorosmigránsgender bullshitre, se arra, hogy Európa legkorruptabb kormánya végre felszámolja a szegénységet, amit – tegyük hozzá – szándékosan mélyített el. A számok még nem úgy állnak, de alakulnak. Ebből az agyhalálból már tegnapelőtt is nagyon elég volt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!