Mennyire normális, hogy egy leköszönő államtitkár örül egy következő kormány közlekedési miniszterének. Vívódtam, mennyire normális mindezt leírni? De egy normális világban ilyen előfordulhat.
Miközben Menczer Tamás, a bukott kormánypárt kommunikációs igazgatója, aki az eredetileg befutó helye ellenére se fért bele az 52 főre karcsúsodott Fidesz-KDNP frakcióba, büszkén nyilatkozza, hogy ő se a lelkiismeretében se a munkájában nem óhajt megújulni (és amúgy be se akart ülni a parlamentbe, nem az van, hogy kilökte a főnök, mint macskát sz*rni), de a főnöke számít rá a közösségépítésben, Révész Máriusz, az Aktív Magyarországért felelős államtitkár idáig jutott a vereségfeldolgozó ventilálásban. Hosszasan tépelődött és vívódott, hogy akkor merje vagy ne merje, de végül erőt vett magán, és beleállt. Hosszasan dicsérte Vitézy Dávidot, aki a Menczer által rossz embernek tartott Magyar Péter kormányában kap közlekedési miniszteri feladatokat és pozíciót. Révész egyebek mellett azt írta: „Dávidot hazánk legfelkészültebb közlekedési szakpolitikusának tartom, kívánom, hogy sikerüljön javítani elsősorban a közösségi és fenntartható közlekedés helyzetén”
Ha a leköszönő közlekedési miniszterre vagy a leköszönő miniszterelnökre, vagy mondjuk a mindig idegállapotban lévő bukott házmesterre gondolok, akkor nem vagyok benne biztos, hogy Révész úr helyesen döntött ezzel az őszinteségi rohamával, bár a jó hír számára az, hogy az államtitkári pozíciójából biztos nem fogják tudni kirúgni, mert onnan már a nép kirúgta április 12-én. És ha netán a hipermegújulásban lévő bukott miniszterálnok úr úgy dönt, hogy tegnap óta ki van tagadva a pártból, akkor sem fog olyan nagyot esni.
Ha nem ezekre az emberekre gondolok, akkor ja, egy normális világban a normalitás lenne a normális, vagyis senkinek nem kellene rettegnie, szégyenkeznie, a saját gyengesége bizonyítékát látnia abban, hogy elismeri a másik csapatban játszók szakmai erényeit, kvalitásait. Ha nem ezekre az emberekre és az általuk meghonosított politikai antikultúrára gondolok, akkor nem hánytorgatom fel Révész Máriusznak, hogy az elmúlt 16 évben egyszer nem szólalt fel nyilvánosan, sok tépelődés, vívódás után a pártja által propagált gyűlölettel vagy a legmagasabb szinten űzött korrupcióval nyomuló pártja ellen, úgyhogy tökmindegy, hogy mit beszél. Hanem azt állítom, hogy valahol el kell kezdeni újratanulni a normalitás nyelvét és gesztusait. Azt, hogy a különböző oldali politikusok nem ősellenségek, hanem a népet képviselő szolgák, akik azért dolgoznak, hogy a különböző oldali polgároknak – akik szintén nem egymás ellenségei – jobb legyen, hogy a közös szekér szaladjon.
16 évnyi fideszes Mordor után nagyon nem tartunk itt, de valahol el kell kezdeni leszámolni azzal a beteg, sehova nem vezető mentalitással, hogy a másikat el kell pusztítani, a ránk bízott feladat majd elvégzi magát, a lényeg, hogy amíg a népek ölik egymást, addig bármit lehet. Egy normális világban egy ilyen poszt megírásán nem kell tipródni, sőt, egy normális országban talán az is előfordulhat, hogy egy közlekedési miniszter nem arról pofázik, hogy szarból nem lehet várat építeni, hanem például azt mondja, hogy a jövő a közösségi közlekedés fejlesztésében van, és ő ezért fog dolgozni. Az meg egyáltalán nem baj, hogy ért is ahhoz, amiről beszél.
Archív címlapkép: Révész Máriusz, a kerékpározásért és az aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos, Vitézy Dávid, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója és Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke (MTI Fotó/Marjai János)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.