„Mészáros Lőrinc tulajdonos Úr a mai napon levélben vette fel a kapcsolatot Magyar Péter leendő Miniszterelnök Úrral a pontos tájékoztatás és a kialakult feszült helyzet rendezése céljából. Ennek a levélnek a részleteit ebben a közleményben nem kívánjuk nyilvánossá tenni”
– ez a kedvenc részem abból a közleményből, amelyben a róla elnevezett, magára szerényen már megint Magyarország „legnagyobb privát VERSENYPIACI munkáltatójaként” hivatkozó Mészáros Csoport közölni méltóztatott, hogy Lölő tulajdonos Úr levelet írt a leendő miniszterelnöknek, amit nem akarnak nyilvánosságra hozni (biztos csúnyán ír a Forbes-listás gázszerelő), de fel vannak egy kicsit háborodva. A tulajdonos Úr, aki újabban átesett nemhogy egy grafomán ló, hanem egy komplett ménes túloldalára, azért ragadott pennát, hogy leírja:
szeretnék, ha tudná a leendő Miniszterelnök Úr, hogy a nyilvánosság előtt zajló üzenetek és félreérthető kijelentések a munkavállalókban bizonytalanságot keltenek a jövőjükkel kapcsolatban.
Mire gondolt a költő félreérthető kijelentések alatt? Nyilván arra, hogy a következő miniszterelnök szombat este közölte, tudomása szerint az Orbán-oligarchák elkezdték menekíteni a (törvényesen) lopott vagyonukat, több oligarcha család is távozott már az országból, és a napokban Mészáros Lőrinc családja is Dubajba repül majd. Ráadásul maffiózóék áron alul elkezdték értékesíteni a TV2-t és más médiumokat is.
Az erre reagáló közlemény slusszpoénja:
„A munkavállalók megnyugtatása érdekében fontosnak tartjuk kijelenteni azt is, hogy a TV2 eladását a tulajdonosi kör sem piaci, sem nyomott áron nem tervezi”.
„Magyarország leendő miniszterelnökétől a 60.000 családot megnyugtató választ remélve, az új alakuló kormánynak kitartást és eredményes munkát kívánunk az előttük álló feladatokhoz”.
Tök jó (nem), hogy ilyen jó véleménnyel van magáról a Mészáros Csoport, és a NER bukása után két héttel is azt bizonygatják (ahogy két héttel ezelőtt fogant versenypiaci magyarázkodásukban is tették), hogy bármi, amihez köze van Mészáros Lőrincnek, annak a versenyhez és a piachoz bármilyen köze van. Az elmúlt tizenhat év egyik legnagyobb hazugsága, hogy Mészáros Lőrinc üzletember, az ún. cégei pedig valaha is bármilyen kockázatot vállaltak volna, amitől versenypiaci vállalkozásnak tekinthetők.
Az nem annyira tök jó, hogy a munkavállalóik szoknyája mögé bújnak, ahogyan Mészáros Lőrinc bukott miniszterelnök haverja bújt 16 évig a mimagyarok szoknyája mögé, amikor éppen valamiért szorult a hurok a nyaka körül. Ilyen szempontból nem csodálom, hogy Lölő megnyugtató választ szeretne.
És végül akár szórakoztató is lehetne ez az önérzetes, ámde feltűnően udvarias és diplomatikus grafománia, ha nem jutna eszünkbe, hogy tavaly június elején milyen teljesen más hangnemben fogant, nyílt levelet írt a tulajdonos Úr az akkor még nem leendő Miniszterelnök Úrnak, a Tisza Párt elnökének. Akit többek között a köztudott indulatkezelési problémáival szembesített, akinek életvezetési tanácsokat adott arról, hogy mikor lenne célszerű tízig elszámolnia, és akit azzal szórakoztatott, hogy néha úgy érzi magát, mint az „50 első randi” című film furcsa átírt változatában.
Jó, mondjuk Lölő bukott miniszterelnök haverja is a kiskakastól és a poloskától jutott el odáig, hogy most már inkább fel se veszi a parlamenti mandátumát, de azért ez a színházi műsor még mindig csak foltokban szórakoztató. Egy kicsit azért mégis. Ahogy két hete írtam a Mészáros Csoport választási eredményre reagáló közleménye kapcsán: vicces azért, hogy honnan hova jutott a világ.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.