Most meg vagyok lepve? Hát nem. Azon lennék meglepve, ha a mindenkori Bajszos Szar 1 ( nálam a Bajszos Szar 2 az a Kövér László) visszatolta volna az orra alá citált papirost azzal, hogy na de kérem, ezt most, főleg advent idején, talán mégse, kicsit túlzás, cseppet felháborító, nem is egészen humánus, gondolkodjunk, elvtár… pardon, felebarátaim.
De nem. Még véletlenül sem. Aláírta, és meg is indokolta, hogy miért. Némileg szimpatikusabb lett volna, ha azzal indokolja, hogy hát bizony ekkora fizetésemelésért, és közpénzből a rokonságnak is járó ellátásért cserébe nem rossz, hogy csak néha alá kell írogatni egy-egy botrányos törvényt, rá kell bólintani némi „alkotmányos” aljasságra, „keresztény-nemzeti” gazemberségre. A pénz az pénz. A közpénz is. De nem. Bajszos Szar 1 képes volt szemrebbenés nélkül előállni többek között azzal, hogy:
„Az elmúlt időben jelentősen nőtt azoknak a száma, akik – közülük nem kevesen szándékosan – nem fizettek egészségügyi szolgáltatási járulékot. De az egészségügyi szolgáltatást igénybe vették. Ez igazságtalan és méltatlan a járulékot becsületesen fizető honfitársainkkal szemben.”
Tényleg? Hát én a járulékot becsületesen fizető honfitárs vagyok. Tudja mit, János? Az én kontómra vonjon ki az aláírt szégyenteljes baromság hatálya alól egy hajléktalant. Amennyit az adómból és a járulékaimból (mert ne feledjük, hogy a tb egy ideje már adónak számít) a felcsúti kisvasútra, szögesdrótos határkerítésre, fociakadémiára, műkincsre, miniszterelnöki irodára és muzsikáló, nemzetiszín hungarikum rézfaszú bagolyra költöttek, azt utalják rá annak a hajléktalannak a tb számlájára. Ha minden „járulékot becsületesen fizető honfitárs” kérésének eleget tesznek, akik szintén inkább a járulékfizetésre nyomorból kifolyólag képtelen honfitársak megsegítésére költenék az adójukat, mint a fent említett, kiemelt fontosságú állami beruházásokra, akkor szerintem az ország teljes lakosságának rendben lenne a társadalombiztosítása.
És akkor már csak az lenne a kérdés, hogy melyik lepukkant, felszerelést, orvost és ápolót nélkülöző kórházban kívánjuk igénybe venni az „egészségügyi szolgáltatást”. Ezt idézőjel nélkül már le sem lehet írni.
Tudja mit, János? Ha egyszer majd nem lesz már köztársasági elnök, és nehézségei támadnak a tb fizetésével, netán nincs, aki ellássa, ha sürgősen szüksége lenne rá, megígérem, hogy rám számíthat. Ingyen, szeretettel megműtöm, legyen szó akár vakbélről, epekőről, akár rosszindulatú daganatról.
Orvosi végzettségem persze nincs, de számít az? Önért bármit, János. Ahogy ön is értünk.
Goitein Vera
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.