Ha már a miniszterelnök úr visszatér a nyári összeszerelésből és hamarosan felmászik az európai nagyszínapdra Milánóban (ezt sokan úgy fogalmazták meg számomra értelmezhetetlen módon, hogy felveszi a munkát), illetve ha már a fideszes médiagépezet napok óta lelkendezve ünnepli Salvini és Orbán szövetségét, és pláne ha már Szijjártó Pétertől az utolsó féknyúz bugyorig egyesített kappanhangon mindenki előremagyarázza a felcsúti illetőségű ember újabb európai sikerét, amihez már csak azért sem férhet kétség, mert az olasz és a magyar kormány politikája számos ponton egyezik egymással, tisztázzunk néhány dolgot.
Arra különös tekintettel, hogy a Századvég nevű kormányzati pénzmosót is riasztották szájbarágni, miről szól és hogyan kell érteni azt, amikor Európa legtrendibb szélsőségesei – akikben az a közös, hogy zéró tolerancián alapuló álláspontot képviselnek a migráció kérdésében – egymás nyakába borulnak:
A Századvég Alapítvány vezető kutatója szerint Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter és Orbán Viktor magyar miniszterelnök többek között a földközi-tengeri határok lezárásáról tárgyal Milánóban (mintha ez kettejük szuverén, önkéntes döntése volna, gondolom én – szerk.).
Pócza István az M1 aktuális csatorna keddi műsorában azt mondta, migrációs kérdésben Olaszország a közép-európai gondolkodáshoz kapcsolódik, így a magyar és az olasz álláspont nagyon hasonló.
Elmondta: Matteo Salvini már többször beszélt arról, hogy irányadónak tartja a magyar politikát, nemcsak a migrációs kérdésekben, hanem a gazdasága miatt is követendő példának tartja az országot. (MTI)
Egyrészt teljesen megnyugtató, hogy a Századvégtől Bayer Zsoltig a rezsim összes tartóoszlopa be van kötve a Fidesz székházába forró dróton, így mindenki idő előtt jól értesül arról, amihez a nyilvánosságnak a legtöbb esetben semmi köze. Ezúttal viszont nagyon is van köze, hiszen azt kell elhitetni a nagyérdeművel, hogy Salvini és Orbán a migráció ugyanazon oldalán állva, ugyanazokat a józan, racionális célokat követve helyezkedik szembe a zemberek és az új idők szavát meghallani nem hajlandó uniós bürokratákkal. Akiknek már amúgy is befellegzett, kussoljanak.
Kár, hogy már megint hazugság, de legalábbis ócska csúsztatás és elhallgatás esete forog fenn, ezt pedig szeretném rögzíteni még akkor is, ha nem tartalmaz különösebb újdonságot. (Az csak mellékesen merült fel bennem, hogy Orbán miért nem egy vele egyenrangú harcos populistával tárgyal, miért éri be egy közönséges belügyminiszterrel, bár az is igaz, hogy Salvini a dühöngő illiberalizmus ama olasz felsőfoka, aminél alább adni szégyen volna).
A magyar és az olasz álláspont hasonlósága annyiban mégiscsak erőltetett, hogy
Ha ezektől az apróságoktól eltekintünk, akkor valóban újabb fényes siker elé nézünk. Csakhogy ezektől az apróságoktól szerintem már csak azért se tekintsünk el, mert bónuszként itt a 4. tény: miközben Olaszországban jelen állás szerint még egy miniszterelnök-helyettes ellen is nyomozás indulhat, amennyiben az elszabadult hajóágyúként viselkedik jogállami kérdésekben, Magyarországon egyetlen ember és bűntársainak kezében összpontosul a valamikor független állami intézmények és hatóságok irányítása, ráadásul az emberi jogok bevallottan handabandáknak minősülnek.
Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor kétségtelenül egy ígéretes, közös nevezőre hozható, gyönyörű barátság és bajtársi szövetség létrejöttének lehetünk tanúi. Amelyik természetesen még tovább ássa a nyilvánvalóan betegeskedő és reformokra szoruló Európai Unió sírját.
A mai Salvini-Orbán összeborulás további kontextualizálása okán ideteszem Emmanuel Macron francia államelnök tegnapi megállapítását, amely a nagykövetek éves értekezletének megnyitóján hangzott el az egységes, önálló Európa melletti kiállás jegyében:
Olaszország szemben áll Európával, mert nem mutat szolidaritást, ha menekültügyről van szó, de pártolja a pénzt osztó Európát. Orbán Viktor Magyarországa sohasem ellenezte Európát, amikor támogatást kap. De ellenzi Európát, amikor a kereszténységről szónokol. Az európai haszonlesés és az állítólagos nacionalizmus mintapéldái.
Nem vagyok sem Macron rajongója, sem a saját válságával szembenézni nem hajlandó Európa védőszentje, de azért úgy vélem, sikerült megkapirgálni (még ha csak az oly ismerős diplomáciai finomkodás erejéig) a lényegi kérdés felszínét. Az van, hogy miközben Orbán Hittérítő Viktor harsány haszonlesése megfertőzte Európát, a kétségtelen részigazságokat is tartalmazó, évek óta tartó szájtépésen kívül egy milliméterrel nem járult hozzá a kétségtelenül létező, Magyarországot semennyire, más tagországokat egyértelműen sújtó menekültválsággal szembeni hatékonyon fellépéshez. Bármi legyen is az a hatékony fellépés.
A dolog pedig mostanra odáig fajult, hogy ezen a kérdésen taknyolhat el az EU jelene-jövője. Merthogy még mindig csak a felszínt kapirgálják az urak, hölgyek, miközben nyilvánvaló, hogy konszolidáltnak hitt demokráciák is felkapaszkodtak ennek a kifizetődő haszonlesésben gyökerező rombolásnak a szekerére. Amely nem a megoldás megtalálásában, hanem a káosz lebegtetésében érdekelt. Innen nézve az elvetemült populista gyűlöleten kívül semmilyen értelemben semmilyen közös építő szándékkal nem megvádolható Salvini és Orbán mai találkozója nem megoldást, hanem a meglévő válság tovább mélyítését hozza Európa számára. Akkor is, ha a fociról vagy netán a kiváló borokról csacsognak, akkor is, ha migránsoznak kétpofára és akkor is, ha azon lamentálnak, hogyan tudnák az EP-választásból a legtöbbet kihozni. Egyenként és külön-külön.
Mindazonáltal azt látni kell, hogy az olasz és a magyar dühöngő elmebaj, nettó nacionalista haszonlesés álláspont azonosságát hangoztatóknak is igaza van. Mégpedig azért, mert miközben Olaszország valós menekültügyi problémával néz szembe és értelemszerűen elvárja, hogy a terheiben mások is osztozzanak, Magyarországnak nincs menekültügyi problémája és nem is gondolja úgy, hogy osztoznia kell mások terheiben (elég, ha küldik a pénzt, ami Orbánnak alanyi jogon jár). Ám a két álláspont között valójában semmi különbség nem lenne, ha a szögesdrótos büszke kerítést ma valóban annyian ostromolnák, amennyit a magyar kormány hazudni szokott.
Úgyhogy teljesen mindegy, hogy e két derék európai vezető csupán biodíszletet játszik egymás oldalán, ami az értelmes párbeszédet évek óta túlövöltő európai szélsőségesek szemében egy polccal magasabbra emeli őket, hogy megállapodnak egyáltalán bármiben, aminek az összeurópai megoldáskeresés tekintetében semmilyen hozzáadott értéke nincs, ám az ócska nemzetállami néphülyítéshez kiváló muníciót nyújt.
Semmi többről nincs szó, mint két szélsőséges politikus izzadságszagú izmozásáról, aminek annyi köze van az európaisághoz és az európai megoldásokhoz, mint Mészáros Lőrinc mesés gazdagodásának a tehetséghez. Kár, hogy az effajta szélsőségek már lángba borították Európát.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.