Tudom, hogy már ezerszer megbeszéltük, de mit tegyek, ha a terhelt gyerekkora emlékeitől szabadulni nem tudó miniszterek elnöke (játékvasút, falábakon hasító csilliárdos hobbifoci, magánstadion a kert végébe) ezen a színvonalon kommunikál a rajongóival, kénytelen vagyok tartani vele a lépést. Pedig tartanám sokkal szívesebben azokkal, akiknek hányingerük van ettől és némi politikai eszköz is adatott a kezükbe, de valójában nincs is nekik hányingerük és a kollaboráció sokkal kifizetődőbb, mint annak is látszani, mint aminek vallják magukat.
Szóval a mai nap örömére itt tartunk a nemzeti debilitási versenylépegetésben :
Jó. Tehát a migráció és a korrupció már biztosan kilőve, marad a provokáció. Sok időbe telt, de végre megtaláltam a szabatos, precíz, egyetlen fogalomba sűríthető magyarázatot arra, ami ennek a saját daliás alakjához, egyenes gerincéhez és feddhetetlen moralitásához hajlított valóságban zsírosodó embernek minden mozdulatából árad. Mostantól leszögezhetjük tehát: ez az az fogalom, amivel minden, de abszolút minden leírható, amit őfelcsútizsenialitása fennállása óta művel.
Ennek legjobb példája ez az übergagyi webdizájnos propaganda-fércmunka. Aminek persze a dedós megfejtése előbb-utóbb nyilván a vakáció lesz; és nem csak azért mert Gulyás Geri már múlt héten lelőtte a poént, és pláne nem azért, mert a pórnép sose fogja megtudni, hol, mikor és pontosan melyik párnacihában rejtegetett, konkrétan mennyi megtakarításból futotta a jól megérdemelt pihenés széle a hosszát.
De tényleg mi lenne a megfelelőbb-találóbb megnevezés a török szultán és az orosz diktátor segge közé beszorult fejű, az amerikai díszpojáca két méteres közelségétől elaléló magyar miniszterelnök eme intellektuális mangalicatrágyába fulladt népi társasjátékára, ha nem ez? Provokáció. Van annak valami egészen bűzös pre-vakációs bája, hogy a kínai-orosz-török tengelyen általában legnagyobb önfeledtséggel lubickoló, a horvát focisikereken perpillanat idétlenül csimpaszkodó, a rögmagyar szellemi alultápláltságon hízó önjelölt világpolitikai tényező ezzel szórakoztatja a híveit. Napok óta semmi másról nem hörög, csak a fociról, bele is gondoltam hirtelen és váratlanul, mi lenne, ha a magyar oktatás helyzetéről feleannyit óbégatna, mint az orbáni hagyományok szerint szétlopott, a bezzegelmúltnyolcévek (az összes) színvonala alatt teljesítő magyar fociról. Már hol tartanánk?
Valószínűleg sehol nem tartanánk akkor sem, de legalább érezhetnénk úgy néhány röpke pillanatra, hogy nem egy infantilis, frusztrált kisember szorult bele a miniszterelnöki fotel két karfája közé, aki a kortárs diktátorok előtti sorozatos gazsulálásokkal henceg, miközben az Európai Unió lélegeztetőgépeit alkatrészenként hordja szét. Igen, ordenáré provokáció, hogy egy olyan országban, ahol a futball se nem sport, se nem profik által, profi módon működtetett nemzetileg is megtérülő üzlet, hanem a regnáló hatalom ellenőrizhetetlen gazdagodásának egyik (a sok közül) eszköze, a mi kutyánk kölykével lehet példálózni. És nem szakad le a mennyezet, hanem gyártódik az ideológia a néplélek hamisan szóló húrjainak pengetésére és a gyermeteg-bárgyú-ostobácska miniszterelnöki ösztönök kimagyarázására. Zárójel, ímhol egy szájszagú C-kategóriás provokátor kimagyarázása:
Szóval tény és való, hogy a Li Ko-csiang, a Recep Tayyip Erdogan, a Vlagyimir Putyin nevű diktátor-trófeák (+ Trump közelről megtekintett tarkója) sorából még hiányzik a Benjámin Netanjahu nevű másik korrupt geci, de hamarosan azon is túl leszünk. A világbajnok trollkodás az lenne, ha a vakáció kitörését Soros György előtt hajlongva ünnepelhetné a nemzet és külön az egyélőistenkedő, de nem kergetem az illúziókat. Ez valószínűleg elmarad, mert a kontraszelektált trollok szintjén kommunikáló provokátorok már csak ilyenek, pedig azok akik most vederszámra hordják a saját infantilizmusuk szimbóluma alá a könnyes szemű, hálás vakációs jókívánságokat, azt is csont nélkül benyalnák, hogy Soros Györggyel azért fogott kezet a bálványuk, mert legyőzte végre.
Nos, ezzel az egésszel csak azt akartam mondani – attól, hogy nem újdonság, változatlanul és húsba vágóan aktuális -, hogy ez a nemzet talán még soha nem állt ilyen közel a biológiai életkorát meghazudtoló kóros infantilizmushoz, mint most (bár azért Benedikty Béla erről többet és sokkal pontosabbat tudna mesélni, szokott és fog is). Akármiről legyen szó, a provokáció működik. Páratlan napokon annak tapsolnak a kiművelt hölgyek és urak, hogy Döbrögi Putyin Oroszországát a keletről fenyegető legfőbb veszélynek nevezi, páros napokon meg annak örülnek, hogy ilyen értékes emberekkel pacsizik. És nem hasadnak a tudatok a felcsúti mintára hasító, milliárdos TAO-pénzeket felemésztő, köpedelem magyar futball, valamint a világbajnok színvonalú horvát futball egy lapon emlegetésétől, de attól sem vonja össze a szemöldökét Bözsi néni és Pityu bácsi, hogy már a foci örömét is a lábszagú migránsozás oltárán áldozzák fel a választottai.
Játsszák ezt a gyermeteg, butácska játékot, amit Döbrögi játszik velük az ellenzékinek csúfolt pártok szolidan megnyugtató asszisztálásával. Most éppen a nyomtalanul és mindenféle látható eredmények nélkül eltelt iskolai éveik fölött nosztalgiáznak és hatvanötezredszer is leírják, milyen hatalmas és felbecsülhetetlen, de pláne áldozatos munkával jár egy jól fejlett diktátorkezdemény élete. Valóban, egyetértek: rengeteg vergődésre és erkölcsileg hulladék profi provokátorokra van szükség ahhoz, hogy egy nemzetet a szellemi kiskorúság ilyen szintjén lehessen tartani, rengeteget kell rombolni ahhoz, hogy a demokrácia nevű betegségnek a maradványait is kiirtsák a nemzet tudatából. Mert ha véletlenül rákapnának az ízére, Provokátor Viktor mehetne az ő jól megérdemelt, méltányos sok-sok éves vakációjára.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.