Ha van terület, ahol a legsúlyosabb, a legnehezebben korrigálható károkat okozta a fülkeforradalom utáni, sajátlábraállásügyi nemkormányzás, akkor az kétségtelenül a Hoffmanrózsa-féle elemi gonoszsággal, stratégiai megfontolásból ledózerolt oktatás.
Ha a szétlopott ezermilliárdokon túl van megbocsáthatatlan bűne a két egymást követő orbáni nemkormányzásnak, az minden vitán felül a minden tekintetben versenyképtelenné silányított, a társadalmi egyenlőtlenségeket újratermelő oktatási rendszer konszolidálása.
Nem tartalmi kérdésekről lesz szó, a szakemberek számtalanszor elmondták erről a véleményüket, hanem arról a tényállásról, hogy az ország miniszterelnöke miként szakított végérvényesen a valósággal. Arról a szánalomra méltó és aggodalomra okot adó állapotról van szó, hogy ott, ahol Vona Gábor, Szél Bernadett és Karácsony Gergely (vagy bárki más) a nyilvánvaló ideológiai szembenállások és egyéni érdekek dacára képes egy asztalhoz ülni egy nemzeti jelentőségű ügy kapcsán, onnan a zsinórban nyolc éve hivatalban lévő miniszterelnök gyáván elmenekül. Onnan is.
Miközben a kéményen dolgozó kisemberektől gondosan, hermetikusan elszigetelve, a nyilvánosság elől általában eltitkolt üzemmódban turnézza körbe a fideszes hadállásokat és ezt választási kampánynak csúfolva hergel, fenyeget és migránsozik, miközben a lakájai világ szégyenére, véresszájjal fenyegető, ám a szeretet és összefogás erejére hivatkozó békemenettel készülnek megvédeni őfényességét a valóságtól, Magyarországon 2018-ban a 8 éve kormányzó pártnak nincs mondanivalója az oktatásról.
Nem állítom, hogy ez újdonság, de hogy nem sikerült túllépnem rajta, azt igen. Nem állítom, hogy az oktatási kérdésekről nem szakpolitikusoknak kellene vitázniuk miniszterelnök-jelöltek helyett, sőt még azt sem állítom, hogy a Független Diákparlament által szervezett, meglehetősen szűkre szabott időkeretben zajló tegnapi vita során a jelenlévőknek sikerült a felszín megkapargatásán túl mélyenszántó stratégiákról és érdemben megvalósítható elképzelésekről beszélniük.
Az a tény viszont, hogy a Fidesz és külön Orbán Viktor számára Sorossal és a migránsokkal való hergelésen túl nincs élet, őszintén elborzaszt. Itt megint nem egyszerűen az a probléma, hogy kutyába sem veszik a politikai ellenfeleiket, hogy rangon alulinak érzik, hogy egy asztalhoz üljenek velük, hanem arról, hogy a napi szellemi kútmérgezésen és a képzelt ellenségekbe kapaszkodáson túl semmilyen szándékuk sincs nemzeti ügyekről bármit is gondolni. Márpedig ha az ország jövőjét, a minden sebből vérző magyar oktatás kérdését egy kormánypárt ilyen galád módon lesöpörheti az asztalról csak azért, mert a gyáva pávatáncos a mélyen lenézett ellenségeitől is fosik, akkor megette a fene az egészet.
Amikor az állampárti képviselők méltatlanul sértő megjegyzések kíséretében, felfuvalkodottan megfutamodnak a sajtó elől, akkor meggyőződésük, hogy jól megmutatták Simicskának; úgy vélik, ha nem hajlandóak kérdésekre válaszolni, akkor Simicskának törnek borsót az orra alá. Holott valójában azt üzenik ezzel: semmibe veszik azokat az embereket, akik a hazug propagandában utazó közpénzmédiájuk mellett más forrásokból is tájékozódni szeretnének.
Legalább ugyanennyire, vagy ennél sokkal súlyosabb, hogy Orbán Viktor, a munkaalapú összeszerelőüzem istenkirálya, a harcos forradalmár, a lázadó zseni, az álértelmiségi sufnijogász, a kétkezi munkások védőszentje, a népnemzeti elhülyülés első számú érdekeltje, sokadszorra válaszra sem méltatva őket, sokadszorra fordít hátat a diákoknak. Mert Orbán Viktor szent meggyőződése, hogy ha a komplett ellenzéki térfelet lesorosozza, ha a diákokat lesorosbérencezi, ha rájuk uszítja a verőlegényeit, ha boldogkarácsonyozva szemöldökcsipeszezik és csicskapártozik, ha gyengeelméjűnek titulálja és pszichológushoz küldi azokat, akik a kétbites hazugságaira nem vevők, akkor attól megoldódnak a problémák. Akkor a sokadrendűnek tartott oktatásról nem kell beszélni. Nem. A problémák nem oldódnak meg akkor sem, ha az egy főre jutó napi migránsozást megszorozzák nyolccal. A problémák akkor sem oldódnak meg, ha zsigerből menekülve álhírterjesztőnek titulálják azokat a médiaorgánumokat, amelyek a pereputty közpénzzel ápolt bűnös viszonyát firtatják. A problémák azzal sem oldódnak meg, ha a diákokat megvásárolható hülyegyerekekként kezelik.
Vagyis az oktatásban művelt pusztítást és az azért felelősséget vállalni nem hajlandó cinizmust nem fogja meg nem történtté tenni, hogy Orbán Viktor és a Fidesz egy sokfejű, undorító trollá züllött a szemünk láttára, akinek egyetlen célja van, és ezt egy idő óta minden egyes nap demonstrálják: hogy bármi áron túléljék önmagukat. Azt hiszem, hogy ezt a bármi árat már nagyon sokszor kilopták az ország zsebéből, ez a bármi ár néhány súlyos évtizedet már ellopott a felnövekvő generációk jövőjéből.
Orbán Viktor uralkodásának csúnya végét pontosan az jelzi, hogy teljesen kiszállt a valóságból és nem érzi a súlyát annak, hogy ezek a gyáva, gerinctelen megfutamodások miként csapódnak le a társadalom ama többségében, amelyikhez képest a Fidesz és holdudvara már régen szánalmas kisebbséggé zsugorodott. A migrációs kérdés aránytalanul primitív, tendenciózus és hazug felnagyítása, Soros kényszeres démonizálása nem választási program akkor sem, ha a felcsúti kocsmában ezt a vergődést vastapssal díjazzák.
Ezek a diákok, akiket fideszes megrendelésre szakmányban próbálnak lejáratni a pártpropaganda fertőjében… nos, ők jelentik ennek az országnak a jövője. Ezeket a fiatalokat nem lehet bemocskolni azzal, hogy kire szavaztak, hol voltak eddig, miért nem akkor verték a nyálukat, amikor bezzeggyurcsányék voltak kormányon. Ezeket a diákokat magukra hagyta és kiröhögte egy 90 éves öregemberrel hadakozó, saját korrupt semmirekellőségét ennek a 90 éves embernek a nyakába varrni igyekvő nemzeti ügyek kormánya. Ezek a diákok már nem fognak bebocsáttatást, figyelmet, megértést kérni a fóbiáival és a kényszeres nyelvcsapkodásaival küzdő Tiborcz István apósától. Ők maguk voltak kénytelenek a kezükbe venni a sorsukat azért, hogy egyáltalán esélyük legyen távol kerülni az Orbán Viktor által megálmodott összeszereőlüzem futószalagjaitól.
Megrázó ez a tájkép még akkor is, ha eddig is teljesen nyilvánvaló volt, hogy előbb teljesen el kell merülni a mocsokban ahhoz, hogy utána újra lehessen kezdeni az egészet. Itt és most azoknál pattog a labda, akik tegnap Orbán Viktorral ellentétben az elsőszámú nemzeti ügy kapcsán egy asztalhoz ültek. Nekik most valódi esélyük van arra, hogy bebizonyítsák, képesek önmagukon túllépve érdemben tenni valamit – ha semmi/senki másért nem is – ezekért a diákokért, vagy beállnak ők is Orbán mellé azok közé, akik elárulták és cserben hagyták őket.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.