NEHAZUGGY

Úgy vagyok vele, hogy jobb ha nem tudom, mi folyik az országban

Lázár Gergő | 2018. Február 3, Szombat | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Soros György pártja, az SGYP nem nyerheti meg az április választásokat – szóltak a hírek pár napja. A Zoom.hu által felkért Policy Agenda felmérése meglehetősen nagy visszhangot keltett a hazai sajtóban, leginkább negatív irányba, miszerint a választókat kvázi becsapták egy hamis kérdéssel. Aztán volt a másik oldal, amelyik szerint nem csapták be őket, szimplán felmérték, hogy mennyire vannak tisztában a hazai politikával kapcsolatban, így 2 hónappal a választások előtt. Mikor már azt hittük, hogy lecsengett az egész, az Index megkérdezte az utca emberét Soros Györgyről és pártjáról.

Voltak meglepő és igen értelmes válaszok is, azonban én leginkább a fiatalok válaszaival szeretnék foglalkozni, ugyanis borzasztóan elkeserítő volt azt látni, hogy nem elég, hogy fogalmuk nincs a politikáról, de még borzasztóan büszkék is rá.

Kezdésként Mari néni – most nevezzük így, remélhetőleg senki nem veszi magára – arra a kérdésre, hogy Soros György hogyan fogja befolyásolni a választásokat? a következőképpen reagált:

Remélem, hogy a Fidesz megvéd bennünket.

Csak a Fidesz! Ez a válasz talán annyira nem is volt meglepő, hisz idehaza akad egy több tízezres tábor, melynek az egy élő istent maga Orbán Viktor jelenti. Számukra vitának helye nincs. Amit Viktor mond, az úgy van, érte élnek, és érte akár meg is halnának. Olyan rajongótábor ez, mely Kádárt, Rákosit, de akár Ceausescut vagy épp Sztálint is körülvette. Egy tábor, mely a vezér bármilyen cselekedetét kérdés nélkül követi.

Következésképpen a leginkább lesújtó nem ez volt, hanem a később megkérdezett fiatalok reakciói. Ez a nemtörődömség, ez a leszarom, mert úgyis mindegy mentalitás borzasztóan elkeserítő. Az, hogy a már választóképes fiatalság ennyire ne törődjön azzal, kire is teszi le a voksát a szavazáson.

– Fogalmam sincs, nem vagyok otthon a politikában. – De tudod ki az a Soros györgy? – Ő akarja ezt a bevándorlást, hogy bejöjjenek ugye a bevándorlók.

– Fogalmam nincs, nem is érdekel. Engem a politika az inkább csak idegesít, úgyhogy nem is nézek tévét, nem is olvasok újságot. Nem vagyok túl jó véleménnyel – Soros Györgyről – már csak amennyit a szüleimtől is hallok róla.

– Úgy vagyok vele, hogy jobb ha nem tudom, mi folyik az országban. Reménykedem benne, hogy még a választások előtt feldobja a talpát.

Valóban így gondolkodik a fiatal generáció? A cél ma már mindössze annyi lenne, hogy valahogy befejezve a főiskolát, egyetemet azonnal külföldi állásra jelentkezzenek? Már meg sem próbálnak véleményt formálni, hisz fölösleges? Persze lehet mondani, hogy pár fiatal véleménye még nem jelenti egy teljes ország fiataljainak véleményét. Ez így is van, ugyanakkor emlékszünk hányan voltak a pár nappal ezelőtti diáktüntetésen? Két, talán három ezren is lehettek az Alkotmány utcában tartott demonstráción.

Vannak idehaza olyan fiatalok, akik valóban egy jobb országban szeretnének élni, akik készek akár tenni is ezért. Olyanok, akik – ha nem is tudják minden egyes parlamenti képviselő nevét, de – tisztában vannak a hazai politikával, ugyanis felfogták, hogy az az életük része. Ahhoz ugyanis, hogy dönteni tudjanak, tisztában kell lenniük a lehetőségeikkel.

A baj azonban az, hogy ők nem a többséget, hanem a kisebbséget jelentik. A politikai apátia vírusszerűen terjed a hazai fiatalság körében és úgy lett trendi kijelenteni, hogy fogalmam sincs a politikáról, mint amilyen menő volt anno azt mondani, hogy nem nézek tévét. Menő lett tudatlannak lenni. Attól ugyanis minden megoldódik, hogy ősi módszer szerint, a homokba dugom a fejem.

Egy olyan korban élünk, amikor nem engedhetjük meg magunknak hogy apolitikusak legyünk. A kormány ugyanis erre is játszik, azzal, hogy hazugságokkal eteti reggel-délben-este a társadalom nagy részét. Józsi bácsi és Mari néni azért fogja elhinni, hogy Soros maga az ördög és le akarja igázni Magyarországot, mert fogalma nincs, ki az a Soros György. A tudatlanságot választotta, ezzel pedig a politikusok játékszere lett.

Az emberek többségének hite – véleményem szerint – egy olyan generáció felnövekvésében van, amely képes lehet tiszta fejjel – a kommunizmust már csak a történelemkönyvekből ismeri – a már működő külföldi példákból tanulva, egy olyan politikai változás szelét meghozni, mely elsöpri azt a szennyet, amely ma a parlament széksoraiban foglal helyet.

Tanuljuk már meg az isten szerelmére, hogy a politika nem egy olyan dolog, amelyről ha nem veszünk tudomást, akkor nem befolyásolja az életünket. De, befolyásolja! A tudatlanságra nem büszkének kell lenni, hanem tenni kell ellene. Ugyanis ha nem teszünk, akkor mi leszünk azok a Mari nénik és Józsi bácsik, akiket 40-50 év múlva, az akkor éppen felcseperedő generáció fog kinevetni. Semmivel sem vagyunk különbek, ha ugyanúgy a tudatlanságot választjuk. A tudatlanság nem vicces és nem is menő. A tudatlanság az oka annak, hogy újra és újra hatalomra segítünk egy minket elnyomó rendszert. Ez a mi hibánk, de még tehetünk ellene.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!