November 3,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Akkor majd, azon az ünnepségen sokan leszünk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 28,145 forint, még hiányzik 2,971,855 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma van október 23. Ez a dátum senkit sem hagy érintetlenül, bár mindenkinek mást jelent. Mindig mást. Most, 2016-ban főleg igaz ez. Még előtte vagyunk az Orbán nevű ember szónoklatának, előtte a tervezett füttykoncertnek. Zajlik a készülődés, szállnak az éterben és a virtuális térben a fenyegető mondatok. Oda és vissza. Azonban.

Tegnap este került fel ez a poszt. A 14 éves Lili tehetsége talán túl nagynak bizonyult a Kossuth térhez, vagy inkább az ott parádézó „prominensek” kicsinységéhez képest. Egyetlen nappal a fellépés előtt közölték: mégsem tartanak igényt Lili fellépésére.

Mi lehet az ok? Egyszerű emberi embertelenség? Ostobaság? Félelem? Mire készül a hatalom Orbán beszéde után? Komolyan gondolják, hogy akik nemtetszést akarnak nyilvánítani, azok Lilit is kifütyülnék? Ez soha nem fordulhatna elő.

Mire akarják felhasználni ezt a tehetséges kislányt? Bármi is az ok, tiszta szándék nem lehet a lépés mögött.

Meg fog történni a beszéd, az Orbán nevű nyilván elhörgi, ami a papírján van. Elhangzanak az évtizedes panelek, az éppen aktuális propagandaszöveg. Lesz vastaps, hívek, lengyel vendégmunkások. Lesznek biztonsági erők, rendőrsorfal, tömeget pásztázó kamerák.

A hatalom nyilván úgy fog tenni, mint aki nem hallja a füttyszót, többen felháborodnak, amiért belerondítanak a nemzet ünnepébe. Felháborodnak és egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy az is a nemzet része, aki tiltakozik a rendszer ellen. Nem jut eszébe, hogy a fütty, az elégedetlenség nem 1956-nak szól, hanem Orbán rendszerének. Nem gondol erre, mert elhitte a propagandát: immár 1956, de 1848 is a Fidesz saját ünnepe, ahol nincs keresnivalója senkinek, aki nem ért egyet az országpusztító ámokfutással.

Orbánék immár begyűjtötték a győztesnek járó díjakat. Elvették a szavainkat, megalázták az eszméinket, ellopták a múltunkat, a történelmünket. Nekik szól a himnusz, nekik lobog a zászló, rajtuk virít a kokárda. Mert a haza nem lehet ellenzékben.

Lili csak egy újabb kavics, amit a gépezet kilökött magából. Nem azért, amiért Bródyt kilökte, vagy Koncz Zsuzsát, Es

terházy Pétert, Parti Nagy Lajost, Alföldi Róbertet és számtalan más művészt. Mindenkit, aki nem hajlandó az előre megírt kottából játszani.

De nincs semmi baj. Az „út szélére szórt kavicsokat” felszedjük mi, többiek. Mi, akik úgy vagyunk többségben, hogy közben kisebbségnek neveztetünk. Nekünk bizony kell, mégpedig egyre inkább kell Bródy, Koncz, Esterházy, Parti Nagy, Alföldi és kell Lili.

Mi pontosan látjuk a „kavicsok” értékét. Tudjuk annak törhetetlen keménységét, elpusztíthatatlanságát. A mindenkori hatalom szája íze szerint mókázó bohócok a feledés gödrében végzik. Ott végzik a házi szerzők, házi muzsikusok, házi publicisták, az önmaguknak kiállítást rendező középgagyi, meg nem értett zsenik. Emlékszünk még Fekete Györgyre, a művészetek mindenható urára? Emlékszünk az önmagának rendezett kiállítására? Mi jut róla eszünkbe? Valamelyik műve, vagy az, hogy milyen ember? Na, ugye!

Vége lesz ennek. Vissza fogjuk szerezni a szavainkat, eszméinket, zászlónkat, dalainkat, értékeinket. Felemeljük a kavicsainkat és bárki láthatja a ragyogásukat, bárki felismerheti, hogy nem kavicsok azok, hanem drágakövek.

A mi drága köveink. Akkor majd mesél nekünk újra Parti Nagy, együtt fogjuk énekelni: „Ha én zászló lennék…” Tinivel és Koncz Zsuzsával. Alföldi elhozza nekünk Esterházy gondolatait és talán Lili zongorázik.

Akkor nem fog kelleni sem síp, sem dob, sem elrettentő hadsereg, rendőrsorfal, fenyegető üzenetek. Mert csak a meséinket akarjuk, a szavainkat, a dalainkat. Ahogy ezt akarjuk évek óta. Akkor majd, azon az ünnepségen sokan leszünk. Nem kell telefonos agitálás, sem központi szervezés. Megyünk magunktól. Az lesz a mi igazi ünnepünk. Bizony.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.