Sok vicces következménye van egy Holdról is detektálható kétharmados bukásnak. Például rendesen be tud ütni, ha az ember egy valódi társadalmi támogatottsággal alig/egyáltalán nem rendelkező világnézeti szektapárt tagjaként hozzászokik a teljhatalomhoz, majd egyszer csak egy 8 fős parlamenti törpefrakció frontemberi pozíciójában találja magát, ahol abszolút kisebbségben kell továbbvinni a keresztényfundamentalista hagyományokat.
Rétvári Bence, a KDNP parlamenti frakcióvezetője ma kivételesen nem Pintér Sándor rendpárti szorongást keltő, pedagógusokra oktrojált rendőri teljesítményértékelési rendszerét siratta, amit az oktatásügyi miniszter helyesen kikukázásra ítélt, nem is a borzasztó szívhangrendeletet védte a kereszténységre hivatkozva, nem brüsszelezett és nem is migránsozott (még), hanem. Testbeszéd- és protokollszagértőnek állt, és egy Magyar Péter miniszterelnök Friedrich Merz német kancellár oldalán tartott berlini sajtótájékoztatóján készült fotó alapján megpszichologizálta, hogy végünk van. Rétvári, aki maga is a néhai rendőrminisztérium államtitkáraként asszisztált a legfontosabb nemzetstratégiai ágazatok egy kalap alá vett szétveréséhez, az alábbiakat olvasta le a fotóról, ami szerinte többet mond minden szónál:

– az amúgy faarcú német kancellár arcára kiült a döbbenet, mert ilyen stílust európai politikus nem szokott megengedni magának (ilyen stílus = Magyar hosszú perceken át magából kikelve indulatosan sorolta a sérelmeit),
– Magyar Péter arcára kiült az önteltség és az agresszivitás,
– így tette le a névjegykártyáját Magyar Péter Berlinben, midőn európaiatlan stílusban, európaiatlan követeléseket fogalmazott meg a köztársasági elnök lemondásáról,
– Magyar Péter berlini útja nem belépő, hanem kilépő lett a megbízható európai vezetők sorából,
– a nemzetközi politika nem kampányrendezvény, minden mondatnak súlya van, minden gesztusnak jelentősége van, és minden megszólalás Magyarországról is szól,
– ilyen szereptévesztés nemzetközi találkozókon a polgári (sic!) kormány időszakában nem volt,
– bezzeg Orbán külföldön a magyar nemzeti érdekekért vállalt konfliktust,
– Magyarország többet érdemel annál, mint hogy a miniszterelnök külföldön is a belpolitikai indulatokat és személyes sértettségét képviselje,
– a magyar emberek joggal várják el, hogy aki az országot képviseli a világ előtt, az méltósággal, önfegyelemmel és felelősséggel tegye ezt, hiszen nem önmagát képviseli, hanem Magyarországot.
Lenyűgöző, hogy Rétvári doktor mennyire tisztában van a diplomáciaelméleti, valamint stílusetikai alapvetésekkel, bár abban nem vagyok biztos, hogy momentán ő a leghitelesebb megmondhatója annak, hogy mit várnak el joggal a magyar emberek. Azt sem tudom megmondani a magyar emberek nevében, hogy vajon mit gondoltak korábban, amikor a polgári kormány feje Magyarország képviseletében a kutya szájából kirángatottnak tűnő, elegánsan gyűrött zakóban, vagy éppen harmonikát formáló, trottyos nadrágban képviselte méltósággal a hazáját, és ez mennyire volt összhangban az európai stílussal. Nagyjából már mindegy is.
Ami viszont nem annyira mindegy, mert ennek hosszabb az árnyéka. Nehezen feledhető az a történelmi szereptévesztés, amikor 2023 októberében Pekingben Orbán derékból hajolt meg Szergej Lavrov háborús orosz külügyminiszter előtt. Egyáltalán nem volt indulatos és sértett, amiért Oroszország már akkor közel két éve gyilkolta a magyarok lakta Ukrajnát, ellenkezőleg: Magyarország képviseletében, a diplomáciai protokollt telibe okádva hajbókolt a nála alacsonyabb rangú pozíciót betöltő figura előtt, azt a látszatot keltve, mintha alárendelt vagy alacsonyabb rangú szereplőként tekintene magára az orosz tárcavezetővel szemben.

Ma már tudjuk, hogy ez a szánalmas szolgai póz nem a látszat volt, hanem a valóság. És akkor ehhez vegyük hozzá a zavart fészkelődését Putyin mellett ugyanott, a nyakkendőrángatást, innen oda pakolászást, izgés-mozgást, amitől ma is elfog a primer szégyen. Attól meg még inkább, hogy az európai szövetségesek elárulását, a Brüsszel elleni hergelést és a látványos Moszkvához dörgölőzést nemzeti érdekalapú, pragmatikus, önálló, békepárti külpolitikának hazudták.
Nos, ehhez képest abszolút nincs itt semmi látnivaló, felesleges idegállapotba jönni, Rétvári doktor.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.