Még mindig nem hagy nyugodni a kormány (egyik) aktuális szemét húzása, azoknak az idős embereknek a kilökése az ellátórendszerből, akik nem tudják megfizetni az emberhez méltó gondoskodást.
Ehhez kapcsolódó intézkedés, hogy az önmagát eltartani nem képes idősek gyermekei, rokonai perelhetőek lesznek, jogi úton kikényszeríthető lesz, hogy támogassák anyagilag a rászoruló hozzátartozóikat. Ráadásul már nem csak az idősotthoni ellátás, az oda fizetendő térítési díj perelhető, hanem az eddig a kórházak működtetésében lévő krónikus osztályokat (elfekvőket) is kiszervezi a kormány és ezzel párhuzamosan fizetőssé teszi.
Szeretnék annak az embernek a szemébe nézni, aki részt vesz ebben és a többi, hasonlóan aljas húzásban. Aki tudja, vagy tudnia kellene, hogy embereket ítél nyomorúságos életre, adott esetben halálra, de ettől függetlenül ő elégedetten felveszi a busás fizetését, igénybe veszi a különféle juttatásokat és egy percig sem gondol arra, hogy az is közpénzből van. Ennek ellenére és annak ellenére, hogy esküje szerint nem a kormányt, nem a pártot és nem Orbán Viktort kellene szolgálnia, gond nélkül nyomja a gombot és ezzel emberek sorsáról hoz súlyos, semmivel nem magyarázható döntéseket.
Mint érintett, belelátok ebbe az egész mocsokba. Három rokonom él idősotthonban. Nem azért, mert másokra akarom tolni a felelősséget, hanem mert a demencia és egyéb betegségek olyan mértékűek, hogy percekre sem lehet őrizetlenül hagyni őket, nemhogy órákra. Folyamatos felügyeletre és orvosi ellátásra van szükségük és ez otthon nem megoldható és az ő érdeküket sem szolgálná. Egyszerűen van olyan, amikor semmi más megoldás nincs, csak az ilyen ellátás.
Hármuk nyugdíja összesen nem éri el a 200 ezer forintot. A költségtérítés – amit be kell fizetni minden hónapban – közel 270 ezer forint. Ebben nincs benne a gyógyszerek ára, amit külön kell fizetni, mintegy 40 ezer forint. Nekem kell továbbá vásárolnom a tisztálkodószerektől kezdve mindent, ami a higiéniához, a komfortérzetükhöz, a lehető legminőségibb életükhöz szükséges. Például csak egy doboz érkarbantartó gyógyszer – ami szükséges ilyen korban, hogy lehetőleg ne okozzon fájdalmat minden lépés – helyből 5 ezer forint és egy fillér támogatás nincs rá. A szükséges vitaminokat és ásványianyagokat megfelelő arányban tartalmazó élelmiszer-kiegészítő tápszerre sincs. És például az idős emberek esetében sokszor szükséges felnőttpelenkára sincs.
Ezeken túlmenően természetesen kell készpénz, hogy amennyiben szükségük lenne valamire, vagy ennének egy fagyit, elfogy a vécépapír és nem vagyok ott, hogy pótoljam, meg tudják vásárolni.
Mindez önkormányzati fenntartású idősotthonra érvényes, tessék kiszámolni, mennyi pénzt kell hozzápótolnom a nyugdíjukhoz. És már akkor, amikor hosszú várakozás végén sikerült bekerülniük az idősotthonba, aláírattak velem egy nyilatkozatot, hogy én fizetem a költségeket. Már akkor sem bízták a véletlenre. A kérdés csak az, hogy mi történne velük, ha hirtelen valamiért nem lennék képes egy minimálbér duplájával kiegészíteni a jövedelmüket? És aki ezt nem tudja megtenni? Vagy meg tudja, annak árán, hogy a tulajdon élete és a családja élete nyomorszintre zuhan? Mire és miért fizetjük a különféle adókat és járulékokat?
Mi történik azokkal az idős emberekkel, akiknek nincsenek rokonaik, vagy nincs miből fizetniük? Mi van azzal, akinek senkije nincs? Hány idős ember nem jut házigondozáshoz, mert annyira megnehezítette a kormány a hozzáférést és mert az is pénzbe kerül? Hány idős, beteg ember nem jut be idősotthonba, mert a kormány limitálta a férőhelyek számát, nincs fejlesztés, nincs több pénz az ellátásra és mert a rászoruló idős ember nem képes egyedül végigjárni a bürokrácia útvesztőit és még ráadásul szegény is? Ez embertelenség. Ez gyilkosság.
További kérdés: micsoda ország ez? Miféle lelketlen, embertelen lények vezetik? Kik hozzák a döntéseket, milyen alapon, mit tudnak ők a valóságról, a szegénységről? Tisztában vannak azzal, milyen nyomorult dolog lehet lassan haldokolni a tulajdon mocskukban, mert a test már nem engedelmeskedik, egyedül képtelenek ellátni az alapvető szükségleteiket és nincs, aki segítsen?
Tudják vajon ezek a miniszterek, államtitkárok és egyéb túlfizetett szolgák, hogy az öregkor méltósága közös ügyünk? Hogy egy ország sem lökheti ki magából azokat, akik már/még nem tudnak hasznot hajtani, hanem segítségre szorulnak? Miféle embertelen gondolkodás, micsoda humánumon túli szervilizmus kell ahhoz, hogy végigvigyék ezt a mocskot és nyugodt szívvel nézzenek a tükörbe?
A tulajdon elődeiket alázzák meg. Szüleiket, nagyszüleiket lökik a szakadékba. Lehet ezt magyarázni ezer módon, el lehet mondani, hogy nem lehet állami feladat az idősek ellátása és akinek van rokona, az fizessen a hozzátartozója gondozásáért. Aki síkhülye, el is hiszi, be is szopja ezt az ócska dumát. Aki képes gondolkodni, az pontosan érti, miről szól ez. Ki kell vonni annyi pénzt a rendszerből, amennyit csak lehetséges. Mert kell másra az a forrás. Családi villára, külföldi bankszámlára, hobbira, fűtött gyepre.
Nyomorult, tetves egy ország az, ahol a magatehetetlen embereken spórol a kormány. Nálunk pontosan ez történik. Öregek, betegek, rokkantak, a lét legaljára csúszott, onnan önállóan kimászni már nem képes szerencsétlenek megnyúzása árán szív ki még több pénzt a bűnszervezet azért, hogy aztán a pofánkba vághassák: mindenki annyit ér, amennyije van.
Bár most sokan nem gondolnak erre, de érdemes lenne. Az ország fele most is létminimum alatt él. A minimálbéresek, közmunkások, munkanélküliek, korhatár alatti rokkantak, de még a minimálbér fölött keresők majdani nyugdíja sem fogja megütni azt a szintet, amiből meg tudnak majd élni öreg korukban. Esélyük sem lesz fizetni az ellátásért. Most a saját nyomorult jövőnket írjuk. Napról napra.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.