Ne koszold be vele a kezed Viktor!; Fonok, vigyazzon Magara, nehogy megfertozzek valamivel, azok ott gonosz mocsok emberek!!!!; Ez a bokszos bábfigura, Viktornak még a lába nyomát sem éri meg !; Ott is rendet kell tenni Főnök!; Miniszterelnök Úr !! Remélem volt az Ön zsebében banán !!! Legyen óvatos !! A másik már vicsorog !!; A képen egy államférfi és egy afroamerikai jenki.; Moss kezet főnök!; Azzal a bokszos kepu fasszal vagy ???; koszos majom utan mosd meg a kezed!!!; Dobj egy banant neki Vitya! 🙂
A fenti, egymástól kettősponttal elválasztott, ámde elválaszthatatlanul egymásra rímelő kommenteket Orbán Viktor töretlenül népszerű közösségi oldaláról vadásztam, ahol a hívek ilyen módon reagáltak arra, hogy szeretett, mélyen tisztelt uralkodójuk mégiscsak bebocsáttatást nyert a Fehér Házba. Azóta valószínűleg már meghetvenszereződött a hozzászólások száma, de szerintem a lényeget tekintve így is bőven tiszta a kép.
Akarom mondani fideszül: az amerikai elnök sokadik meghívásának, akár diplomáciai könyörgésnek is nevezhető unszolásának engedve, Európa hőse és megmentője – két terror elleni verejtékes küzdelem között – nagylelkűen időt szakított egy négyszemközti vacsorára a Fehér Házban, amire további jelentéktelen országok delegációit is meghívták.
Havasi Bertalan tegnapi minősíthetetlen flegmázása után, miszerint majd a közszolgálati médián keresztül mindenki értesül a miniszterelnök hivatalos washingtoni szerepléséről, Orbán Facebook-oldalának kezelője odaszórta a tápot a disznók elé. Nesztek Fehér Ház, Washington D.C. Nem egy Ulanbator, Moszkva vagy Baku, de most ez van, ezt kell zabálni.
Azt már a kegyes MTI és a Miniszterelnöki Sajtóiroda jóvoltából reggel tudni lehetett, hogy fényes csillagunk nem halt éhen Ámerikában: ő is részt vett azon a fogadáson és vacsorán, amit Barack Obama amerikai elnök adott a nukleáris biztonságról szóló csúcstalálkozón részt vevő delegációvezetők tiszteletére 2016. március 31-én. Orbán Viktor delegációvezető (igen vicces, hogy a közMTI miniszterelnökből delegációvezetővé fokozta le az istenkirályt) tehát további 55 ország állam- vagy miniszterelnökével együtt az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról, illetve más, gazdasági és klímavédelmi kérdésekről is cseveg Washingtonban.
Mint láttuk, nem verték nagy dobra a kiküldetést, vannak dolgok (lassan már csak olyanok vannak), amiket sunyiban a legjobb intézni. Mi köze a magyar adófizetőnek ahhoz, hogy az ő pénzén miért, kivel és hová megy az identitászavaros nemzet szolgája? Mint ahogy ahhoz sincs köze, miből vásárolnak bankokat, földeket, festményeket, palotákat. Bőven elég az, amit csicskanyalonc Bertalanok megosztanak vele. Amit meg nem osztanak meg vele, az vagy kiderül, vagy nem.
Szóval nem kötötték a nép orrára, de úgy tudni, hogy a miniszterelnök úrelvtárs feleségét és három lányát is magával vitte a hétfő óta tartó látogatásra, ha már úgy alakul ez az amerikai-magyar kétoldalúság, hogy újfent semmiféle hivatalos találkozóra nem került sor a két ország kormánytagjai között. Már megint. 2010 óta folyamatosan nem kerül sor ilyesmire, ezúttal is Orbán Viktort – az összes többi földi halandó állam- és miniszterelnökhöz hasonlóan – Obama kizárólag egy protokollfotó erejéig engedte közelebb magához, mint amennyire amúgy egyáltalán se kíváncsi rá.
Az Amerikából korrupció miatt kitiltott rejtélyes magyar tisztségviselők története az André Goodfrienden át Soros Györgyön keresztül Colleen Bellig vezető, nem kevéssé hűvös és zűrös amerikai-magyar viszony (civilek vegzálása, Hóman-szobor, stb.) ismeretében ez a fotográfia igencsak zavarba ejtette a rajongókat és a tudathasadás erejével rúgta pofán őket. Mert mégiscsak a fényes csillag áll ott azon a fényképen – igaz, azzal a betűrt zsebbel és az orcájára fagyott vigyorral kicsit olyan, mint tsz-elnök a lakodalomban, de ők ezt szerencsére nem így látják – tehát olyan nagy baj nem lehet.
Mert az rendben van, amikor az összes közelebbi és távolabbi diktatúrát végigturnézó, fényességes Putyinoknak, Alijeveknek, Nazarbajeveknek, vagy Erdoganoknak gazsuláló Orbán Viktor köszön vissza a képekről, oldalán a legdivatosabb otthonkában feszítő Anikó asszonnyal. De Obamával nem igazán tudnak mit kezdeni, mert bezzeg a rothadó Amerika, a zsidó-soros-bajnai-szabadkőműves-liberális minden bajunk okozója.
Visszatérve az elejére: ezek az emberek nem trollok, ezek véresen komolyan gondolják. Hogy Orbán Viktor családostól és anélkül lealacsonyodott az Egyesült Államok elnökéhez, aki egy büdös, majomra hasonlító mosdatlan néger. Hiszik, hogy Orbán rendet rakni ment Amerikába és rendreutasítani a köcsög mocskokat. Ezeket a hozzászólásokat olvasni hatalmas szellemi kihívás és egy olyan képet fest a jelenről, amivel kapcsolatban már megint a szavazati jog univerzalitásának problémája merül fel. Ezeket a kommenteket olvasni egyáltalán nem vicces, de legalább mélységesen szomorú és lehangoló. Ezek az emberek ugyanis tényleg szavaznak.
Bármi történjék, ezek az emberek akkor is megszavazzák a Fideszt, ha az a hátuk mögé lopakodva tekeri ki a kezükből az egészségtelen margarinos kenyeret, ha kiüríti a gyerek perselyét, vagy ha a lábuk alól rúgja ki a széket. Ezek az emberek soha nem fogják elhinni, hogy akit imádnak az se nem kiválasztott, se nem felsőbbrendű, sem nem imádatra méltó példánya az emberiségnek. Ahol az észérvek megdőlnek, onnan kezdődik a Fidesz. Ami nem párt, nem közösség, hanem a szó legszorosabb értelmében vett szekta, ahol kizárólag a mester, a vallási vezető dogmáit követik és elítélik, elutasítják a rajtuk kívül álló vagy tőlük különböző nézeteket.
A jelenlegi széljárás szerint a hívők úgy tudják, hogy Putyin-Erdogan és Alijev sötét azerbajdzsáni diktatúrája jelenti a jövőt nekik és az országnak. Mert a vezér azt mondta. És az sem baj, ha naponta mást mond. Mindig az az érvényes magyarázat az imádatra és mindenki más gyűlöletére, ami aznap, legfeljebb tegnap elhangzott. Mert annyit képes megőrízni a belterjes kollektív memória. A kívülállók számára kifacsartnak tűnő valóságértelmezés, a beszűkült tudat és a nyájszellem egyetlen biztos pontot ismer: a világ fölött álló szektavezért. Akinek ez a bokszos afroamerikai a lába nyomába nem érhet.
Nos, a szellemi nyomornak ezen a szintjén vegetál Orbán megingathatatlan tábora, (letagadhatatlan, hogy közben a bírálók száma is egyre növekszik) akit valószínűleg az sem érdekel, hogy miután a szeme láttára százmilliárdokat nyúlt le a közösből, az övéből, bálványa hivatalos út keretében nyaraltatja a családját a rothadó Államokban. Szintén az ő, a nyomorult adófizető pénzén. Mert az összekuporgatott vagyonkából nem futja se repülőjegyre, se nyaralásra. Igazi olcsó, suttyó, pitiáner, de szeretjük, mert a miénk.
Úgyhogy a végére egy sommás szociológiai elemzésnek is hozzászólás, amiben benne foglaltatik, hogy ennek a népnek addig lehet hasogatni a fát a hátán, amíg el nem fárad az a kéz. Aztán lehet kezdeni elölről:
A képen látható egy ország gazdasását fellendítő, biztonságát fokozó, a választópolgárok 2/3-t képviselő, a tényeket reálisan látó, ezek alapján időben reagáló demokrata elnök és egy szenátorok, és pénzemberek által irányított, a szavazatokat pénzen vásárolt, tudálékos, hazudozó, folyamatosan vigyorgó, béke Nobel-díjas, impotens majom.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.