November 5,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A penetráns bűz szép lassan beteríti a magyar ugart

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 194,043 forint, még hiányzik 2,805,957 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bumm! Mindenkinek jó reggelt, derűt, jókedvet és jóétvágyat a finom falatokhoz, amiket le kell nyeldesni naponta, miután a kétharmados nemzeti boldogság újra lecsapott közénk. Jól megtréfált engem ez a fess, pallérozott agyú fiatalember, aki a felbecsülhetetlen Lázár János nyomdokaiba lépve az úgynevezett kormányinfókon szórakoztatja a kétharmad helyett a háromharmadot. Ugyanis ezen a héten a kedd lett a csütörtök, de állítólag majd nem így lesz, csak most alakult így, mivel a miniszter úrnak el kellett utaznia Európa legliberálisabb fertőjébe, Berlinbe. Pedig

Úgyhogy kezdeném is az elismerő szavakkal: feltétlenül Gulyás Gergely mellett szól, hogy sokkal kevésbé szenved az exhibicionizmus nevű betegségben, azaz sokkal kevésbé szereti hallgatni saját magát, mint nagy elődje, ettől valószínűleg hosszú távon is rövidebbé zsugorodnak ezek a – jelenlévő beépített szalagmunkásokkal közösen összehozott – szürreális produkciók. Mert attól, hogy valami rövidebb, nem válik automatikusan igazabbá is, és Gergely barátunk már élete 2. kormányinfóján bebizonyította, hogy tökéletesen testhez áll neki ez a szemfényvesztési feladat. Tegnap elpuffogtatott szerteágazó arcátlanságait nehéz súlyossági sorrendbe állítani, de mindenléppen Lázár-babérkoszorút ér az a kijelentése, miszerint az adófizetőknek egy forintjába sem kerül az Orbán-kormány Várba költözése. Olyannyira nem, hogy rögtön még hozzávágtak a putyerkázás költségeihez 350 millió forintot, de természetesen majd csak a beruházás befejezése után számolnak el a költségekkel az istenadta nép felé. Akiknek tehát azért nem kerül semmibe ez a már most is alaphangon 16 milliárdos mutatvány, mert

értékes ingatlanokat hagy el a kormány. Ezeknek az értékesítéséből pedig több bevétele lesz a magyar államnak, mint amennyibe a Vár rekonstrukciója kerül.

Aha. Ez a logikailag, erkölcsileg pengeéles magyarázat száz méteren is vetekszik azzal a másik, világbajnok érveléssel, amellyel az uniós pénzek átláthatatlan szétosztása és elköltése okán Magyarországra kiszabott 100-150 millárd forintos büntetést szarelkente a drága kancelláriaminiszter úr. Hibás a vonatkozó uniós jelentés, naná, és még ki is szivárogtatták, pedig titkos. Pedig a brüsszeli bürokraták megfelelően tájékozódtak volna, akkor figyelembe veszik az építőipari drágulást. De nem vették figyelembe. Pedig még a hülye is tudja, hogy

a tervezett árak, illetve a kivitelezési árak közötti különbség 10-15 százalékos eltérést mutat, de miután mindannyian itt élünk Magyarországon, ezért mindannyian tudjuk, hogy az építőiparban ennél nagyobb, 20-25 százalékos áremelkedés ment végbe az elmúlt 3 évben.

Szóval Brüsszel már megint nem látja az erdőtől a fát, vagy izé, fordítva. Hát sebaj, majd mi helyretesszük őket. Ami meg azt illeti, hogy mennyire van rendben, hogy az állam az adófizetői pénzekből a hirdetési piacot szétverve tartja fenn a kormány seggét nyaldosó médiát? Ugyan már, ne fárasszuk Gulyás miniszter urat, hát nem látjuk, hogy a TV2 veszteséges? Hát nem látjuk, hogy a kormánykritikus médiában is van kormányzati hirdetés? Akkor meg mit akarunk sugallni mégis? Hát mit nem értünk azon, hogy magáncégek működését egy miniszternek nem feladata kommentálni?

Kurvára jól kitalálták, lássuk be. És ennek semmi köze ahhoz (ja, de), hogy Habony Munkanélküli Árpád szipákolózseni tavaly Washingtonban kért tanácsot Steve Bannontól egy kelet-európai médiabirodalom felépítéséhez. De sikerült? Hogy a faszba ne? Magyarországtól Szlovéniáig. Az álhíreket, a szándékosan félrevezető információkat és összeesküvés-elméleteket propagáló Breitbart analógiájára szélsőségesedik és hülyül Európa. Magyar közpénzeknek és magyar elvetemült gazembereknek köszönhetően. De semmi gond, a Néppártnak szüksége van a Fideszre, úgyhogy nincs itt semmi látnivaló.

A magyaroknak meg láthatóan az kell, hogy a fejükre szarjanak, és végignézzék, ahogy a nemzeti tőkésosztály, vagy mi a francnak hívják ezek magukat, kirúgja az utolsó széket is a seggük alól. Mészároslölö aki éppen valahova megint bevásárolta magát, párhuzamosan, a vejével tandemben egy 23 milliárdos állami vasútépítési tendert szakított a közösből. Ennek se tudott félreállni az útjából, a tehetség ugyanis már csak ilyen. De legalább nem valami kriptokommunista oligarcha nyerte meg, és ettől a nép boldog és könnyes szemmel hálálkodik, amiért ő magyar.

És nyeli a szellemi moslékot és tapsikol annak a nagyszerű meglátásnak, hogy a halálos betegségek ellen a tízparancsolat fogja őt megvédeni. Kásler orvosprofesszor és tenyérjós ugyanis megmondta, márpedig az ilyen nagy embereknek a szavaiban és tisztánlátásában bűn volna kételkedni. Ennek örömére az MSZP-s Tóth Bertalan és Kórozs Lajos képviselők megkérdezték a miniszter urat, nem aggódik-e esetleg a fideszes elit egészségi állapota miatt az alábbi parancsolatokkal összefüggésben:

  • „Ne lopj!”
  • „Mások tulajdonát ne kívánd!”
  • „Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!”

Nos, Káslernek nem futotta az idejéből, hogy ilyen faszságokkal foglalkozzon, úgyhogy a kifutófiúja, az indokolatlanul nagyarcú Rétvári válaszolt. Már ha ezt válasznak lehet nevezni, de láthatóan az ellenzék beéri ennyivel is. Kásler magyar hangja szerint az van, hogy az MSZP még mindig nem tudta elfogadni a választási vereséget, ezért tesznek fel ilyen kérdéseket. Viszont Rétvári örömmel ajánlja figyelmükbe a Nemzeti Nagyvizit sorozatot, ahol a kérdésben hivatkozott témákban számtalan újdonságot ismerhetnek meg. Én pedig ürömmel állapítom meg, hogy napról napra egyre szarabb érzés megmártózni ebben a mocsokban, ami ezekből a kereszténydemokrata erkölcsi hullákból árad. Most úgy érzem, még mielőtt valami halálos betegség utolér, jobb volna hagyni az egészet a francba. Majd kialszom magam és revideálok.

Nem pontosan értem, hogy miért van ez így, de az Alkotmánybíróság úgy döntött, nem hoz döntést egyelőre sem a civiltörvényről, sem a Lex CEU-ról, arra hivatkozva, hogy meg kell várnia az Európai Unió Bíróságának döntéseit ezekben az ügyekben. Ez a lépés ellentmond mind a testület saját gyakorlatának, mind a Fidesz kommunikációjának, de ezen túlmenően is eléggé szarelkenés íze van a dolognak. A teljesen értelmezhetetlen indoklás olyan, mintha húzni akarnák az időt, mert kurvára nem szeretnék kimondani, hogy alkotmányt, vagy alaptörvényt sértenek ezek a fideszes fércmunkák. Úgy tűnik, megevett a fene itt mindent. A Hatvant sújtó penetráns bűz szerintem lassan beteríti az országot is.

De legalább már ott tartunk, hogy diákmunkásokkal küzd a kormány a munkaerőhiányt. Ezzel nem az a gondom, hogy a diákmunka szar dolog, és csak azért, mert Orbánék találták ki, ezért baromság. Az a gondom ezzel, hogy mindeközben megy a maszatolás az egész konjunktúrával kapcsolatban, ami idáig vezetett. Tagadják a valóságot, azt hazudják, hogy minden rendben van, hogy faszt ment el a munkaerő, nincs itt semmi probléma, lassan virágba borulunk, közben meg ez van. Már olyan munkaerőt sem találnak, aki nem ért hozzá. Ez van, ha plakátokról kormányoznak egy országot, és ha választástól választásig kampány van.

Akkor vegyem én is szépen a motyómat és függesszem fel magam egy időre. Elviselhetőbb, bűzmentes szebb napokat kívánok!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.