Kivételesen próbáljunk meg egy pillanatra felülemelkedni a szó szoros értelemben vett napi politikán. Álljon itt egy részlet Krasznahorkai László Nobel-díjas író Partizánnak adott interjújából.
Krasznahorkai László: Voltaképp nem nagyon tudom, hogy melyik irányból akarod megkérdezni azt, hogy gyűlölöm-e a magyarokat.
Nem. Szóval nem gyűlölöm a magyarokat, egyáltalán nem, de nem vagyok büszke rájuk.
Azok a szegények, akiket én megismertem – és állandóan vándoroltam Magyarországon, tehát elég sokféle szegény embert ismertem meg – egyben nagyon hasonlítottak. Elképesztő volt az egymás iránti szolidaritás. Én ott olyasmit ismertem meg, ami ugyanúgy magyarok között történt. Tehát hogyha a magyarok arra is képesek, mint azok a szegény emberek, akkor még más dolgokat is el lehetne várni tőlük.
A keserűségem, és a dühöm mindig abból fakadt, hogy azt láttam, hogy ugyanezek az emberek más élethelyzetbe kerülve elkezdenek erkölcsileg romlani. Elég az első gyáva kompromisszum. A Trabantért mindent, vagy mit tudom én.
Tehát én a szegénységet tulajdonképpen bevezetném Magyarországon legalább tíz évre.
Gulyás Márton: Kötelezően mindenki számára?
Krasznahorkai László: Kötelezően. Hát, naná!
Ezúttal nincs semmilyen kommentár, nincs állásfoglalás, nincs vélemény, nincs (érték)ítélet.
Csupán annyi a feladat, hogy gondolkodjunk el ezen. Miután elgondolkodtunk, civilizáltan érveljünk emellett a sokak számára biztosan provokatívnak minősülő megközelítés mellett, vagy éppen ellene. Megsértődni is ér, személyes sértésnek is lehet venni az író szavait, aki nem Isten és nem az egyetemes igazság letéteményese, egyvalami számít: a gondolkodást ne spóroljuk meg, mielőtt véleményt alkotunk.
Minden kulturált véleményt köszönünk, tanulni szeretnénk belőlük.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.