Szégyen vagy nem, többször összeszorult a gyomrom, de még a torkom is, miközben a bukott rezsim áldatlan rombolásának nehéz örökségét magán viselő gyermekvédelmi rendszer átvilágítását eredményező 200 oldalas jelentésről tájékoztatást adó Gyurkó Szilviát, a Magyar-kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkárát hallgattam.
Pedig eddig se gondoltam, le is írtam pár napja, hogy a véletlen műve lenne, hogy a Fidesz-KDNP jelenlegi illetékesei foggal és körömmel tiltakoznak az ellen, hogy a bukott kormánypártok bukott illetékes politikusait beidézzék a Parlament Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottságának színe elé, hogy elmeséljék, hogyan jutott odáig ez a védelem helyett bántalmazó, traumatizáló rendszer, ahol ma tart. Hogy nemhogy megvédeni képtelen a gyerekeket, de egyenesen üldözi őket. Juhász Hajnalka (KDNP) és főleg Panyi Miklós (Fidesz) e heti bizottsági produkcióját tanítani fogják.
Márpedig politikai és jó eséllyel nem csak politikai felelősség terhel sokakat azért, hogy mint a legtöbb, az ún. nemzeti jobboldal által szándékosan szétvert, elhanyagolt területen, itt is csak a még el nem üldözött, még meg nem futamodott, még össze nem omlott dolgozók elhivatottsága tartja valamelyest életben az összeomlás szélén fuldokló rendszert.
Szerintem távolról sem az a legnagyobb gyalázat, hogy a bukott miniszterelnök javaslatára tüntették ki Vásárhelyi János bicskei pedofil szörnyeteget, nem az a legnagyobb hányinger, hogy ennek fényében hogyan óbégatott a gyermekbántalmazók, pedofilok miszlikbe aprításáról, amikor kiderült, hogy a kitüntetett bűnsegédje ráadásul kegyelmet kapott. Hanem az a gyalázat, hogy ez a terület soha egy pillanatra nem érte el ennek az átkozott, büdös rezsimnek a szemmagasságát. Soha. Szartak rá magasról. Mert háború, migránsok, Brüsszel, Zelenszkij és az 50 ezer forintos limonádék, és franc tudja hány tízmilliós Birkin táskák az aranyásóknak.
Hogy 130 ezer gyermek él veszélyeztetett helyzetben, hogy napi 1500 forintból kell jóllaknia annak a 23 ezer gyereknek, aki állami gondozásban él, hogy 2700 gyereknek speciális intézményre volna szüksége, vagy arra, hogy a családjából kiemeljék, de nincs szakember, hogy 800 gyermek szökésben van, mert az utca is jobb, mint egy bántalmazó közeg, miközben egyes gyerekeket patkányok és kutyák közül mentenek ki, mások pedig olyan tartósan éltek tetvesen, rühesen és elhanyagoltan, hogy tenyérnyi helyeken soha többé nem nő ki a hajuk, nem az ő bajuk volt. Be is söpörték az ágy alá, mint a fekáliát.
Magyar Péter miniszterelnök bocsánatkérése, az azonnali tízmilliárd forintos gyermekvédelmi krízisprogram, a szakemberek béremelése természetesen a kötelező minimum, méltányolható, és tényleg örömteli, hogy semmihez nem értő, de annál nagyobb pofájú pártkáderek helyett ez a mostoha terület végre tájékozott, hozzáértő, elhivatott, becsületes szakemberek irányítása alá került. Szerencsére van egy rakás dolog, amin ebből a mélységből indulva csak javítani lehet, ugyanakkor van, amit már semmi nem tesz jóvá. Az éppen Kötcsére zabálni és a nagy segget fényesíteni érkező, sajtó elől menekülő úri közönséget látva (igazán nagy öröm, hogy végre Schiffer Andrásnak is küldtek meghívót, megdolgozik érte rendesen), amelynek a genderlobbitól rettegve, a nemváltó műtétekkel öblögetve a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy mi történik a valóságban a legkiszolgáltatottabb gyerekekkel, enyhe jóvátétel lenne, ha ezeknek a senkiháziaknak kipeckelt szemekkel, végtelenítve kellene nézniük és hallgatniuk Gyurkó Szilviát, és életük végéig ezt a brutális jelentést kellene tanulmányozniuk.
A jelenlegi miniszterelnök arra kérte a sajtó képviselőit, hogy ma, amikor a volt miniszterelnök sok hónap dajdajozás után megjelenik Kötcsén, adják át neki ezt a jelentést, hogy két bibliaforgatás között olvassa el. Teljes félreértésnek gondolom, hogy a tolvajok fejedelme a bibliát lapozza. Nekem ennél jobb véleményem van a hívő emberekről. Aki a bibliát pláne nem csak lapozza, hanem olvassa is, az nem tudta volna soha idáig zülleszteni a gyermekvédelmi rendszert. Azt se. Soha.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.