Szeptember 4,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Hatvanpuszta pontosan az, aminek látszik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 75,610 forint, még hiányzik 2,224,390 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha van a hiánypótló interjúnak definíciója vagy szimbóluma (ha nincs neki, ezután legyen), akkor Hatvanpuszta tervezője és főépítésze, Taraczky Dániel HVG-nek adott interjúja véleményem szerint minden korábbit letaszított a trónról ebben a műfajban, pedig az az érzésünk lehet tévesen, hogy már mindent láttunk.

Hatvanpuszta bizonyítottan és hivatalosan az elmúlt évtizedek műemlékrombolásának legrosszabb értelemben vett ikonikus helyszíne, ahol teljesen elbontottak védett műemlék istállóépületeket, ahol ráadásul több elemet – például a díszmedencéket és a kőkerítést – engedély nélkül építettek fel. Ugyan a műemlékrombolás minősített esete – amikor is az elkövető a műemlék olyan helyrehozhatatlan károsodását idézi elő, amelynek következtében az elveszíti műemléki jellegét, tehát például teljesen lebontják vagy megsemmisítik, ahogy a félkész mezőgazdasági üzemnek csúfolt Orbán-hacienda példája mutatja – akár 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel is honorálható, az illegális bontások és engedély nélküli építkezések miatt a birtok tulajdonosa megúszta egy valamivel kevesebb mint 6 millió forintos büntetéssel, a főépítész-tervező urat az etikai normák megsértése miatt idén májusban elmarasztalta és mindössze egyetlen évre eltiltotta a kamara, ezért Taraczky ráér.

Olyannyira ráér, hogy amikor éppen nem Szerbiában pálinkázik egy trombitafesztiválon a hatvanpusztai kacsalábú luxusuradalmat birtokló dinasztia leghírhedtebb tagjával (lásd még: bukott miniszterelnök), akkor interjút ad a bukott miniszterelnök által tizenhat éven keresztül nagy ívben került, külföldről finanszírozott, hazaáruló, következésképpen eltaposandó poloskaként említett sajtó egyik orgánumának, és sztorizik, mint Matolcsy Történeteket mesélek önöknek, a sok hamis történet után igaz történeteket György influenszer. Nevezetesen arról beszél önfeledten, hogy a barátja – akinek köszönhetően számos, közpénzből finanszírozott építkezés közbeszerzési eljárását nyerte meg és ettől egyáltalán nem függetlenül és végképp nem véletlenül milliárdos lett – régóta szeretett volna elmenni erre a remek rézfúvós fesztiválra, hát feláldozta magát és elment vele, ő fordított neki.

Az ember nem tudja eldönteni, hogy mi az adekvát reakció erre. A megrökönyödés, a hüledezés, a hisztérikus kínnevetésbe torkolló frusztrált düh vagy a sima hitetlenkedés, hogy ilyen biztos a világon nincs. Hogy itt van ez a rombolás árán félig felépült (?) mezőgazdasági üzem (?), ami még el sem készült, ami tehát úgy épült meg félig, hogy teljesen elbontották a József nádor által épített egykori majorsági épületeket (két műemlékvédelmi védettséget élvező juhhodályt biztosan), amelynek teljes felépítése és kiépítése szakértői és ingatlanpiaci becslések szerint nagyjából 16–18 milliárd forintba került, a műemlékromboló pedig arról mesél a barátja által ellenségnek tartott médiának, hogy miről beszélgette ők Szerbiában a barátjával, akinek kormányzása őt is millárdossá tette. Fogalmam nincs, hogy ezt mivel lehet überelni. Az általa hátrahagyott nyomorúságból, a politikából kicsekkolt bukott miniszterelnök azért vitte magával ezt a tehetséges, szerbül beszélő embert Gucába (azért tud szerbül, mert Szabadkán született), hogy arról beszélgessenek, milyen rendezett vidék Nyugat-Szerbia, és milyen vendégszeretőek az emberek.

Kicsit olyan ez, mint a fordított Guller-effektus. Guller Zoltán, aki a szerencsejátéktól a turisztikáig mindenhez értett és mindenütt felért a csúcsra, aki közpénzek százmilliárdjait osztotta szét a NER-haveroknak, csókosoknak, aki Orbán Ráhel bizalmasaként a miniszterelnök lányának szívügyeit intézte, most beteg szamárként eltűnne a ködben, azt szeretné, hogy mindenki felejtse el, hagyja békén, mert már nem közszereplő. Ezzel szemben Taraczky Dániel nem osztott szét milliárdokat az Orbán-udvarnak, ennek ellenére milliárdos lett a NER-nek köszönhetően, és nemhogy nem tűnik el szégyenében, hanem egy szerbiai trombitafesztivál kulisszatitkairól fecseg, ahol  és a vágyait teregeti: szeretné, ha a Karmelitához hasonlóan Hatvanpusztát is megnyitnák az érdeklődők előtt.

„Szeretném, ha egyszer megnyílna a közönség előtt Hatvanpuszta, mert akkor kiderülne, hogy éppúgy, mint a Karmelita esetében, szó sincs értelmetlen luxusról, és – ahogy mindenki megkérdezi – nincs bunker vagy trezor sem”. 

Taraczky a bennfentesek magabiztosságával magyarázza, hogy a projekt száz százalékig Orbán Győzőé, aki azért hozta létre Hatvanpusztát, hogy összejöhessen a család és legyen egy önellátó, működő majorsága:

„Az ő álma volt, hogy ezt a helyet, amihez már gyerekként kötődött, megmentse az enyészettől. Az eredeti ötlet az volt, hogy olyan gazdaságot építünk fel, ami megoldja száz ember zöldség- és gyümölcsellátását.”

Erre nem voltam felkészülve, aminek az is az oka, hogy nem vagyok jártas az értelmetlen luxus anatómiájában, az értelmesében még annál is kevésbé. Azt viszont nagyon is el tudom képzelni, hogy sokan vannak, akik Taraczky építészhez hasonlóan szeretnék, ha megnyílna a közönség előtt Hatvanpuszta, igaz, teljesen más okokból és célból. Mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy sokan vannak olyanok is, akik a tervező urat bíróság előtt szeretnék látni a műemlék bizonyítható lebontása miatt. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy a legtöbben még a hatvanpusztai bejárásnál is jobban szeretnék tudni, hogy idősebb Orbán Győzőnek miből futotta erre az értelmes luxusra, amit a magyar társadalom zöme, a fideszes szavazókat is beleértve értelmezni sem tud. Milyen összefüggés van száz ember zöldség- és gyümölcsellátása és egy műemlék szétverése között? Ha nem vernek szét semmit, akkor nem teremne zöldség és gyümölcs Hatvanpusztán? Nem tudom elképzelni azt az embert, legyen akár egy 80 éven túli öregember is, akinek 2 milliós kádak, százmilliós könyvtár, méregdrága uruguayi eukaliptusz faburkolat, viktoriánus csigalépcső vagy orangerie kell ahhoz, hogy a kiscsaládja élelmezését biztosítsa. 

Nem tudom, hogy egy közpénzből milliárdos építésznek mi számít luxusnak, de nincs is jelentősége. Hatvanpuszta az, aminek látszik. Akár megnyitják a közönség előtt, akár gyermekotthon vagy idősek otthona költözik a helyére a vagyonvisszaszerzési eljárások eredményeként. Egy felkapaszkodott klán obszcén gazdagságának, a semmilyen jóérzést nem ismerő korrupciójának és egy népnyúzó korszaknak a szimbóluma. Nem érdekel senkit, hogy látszólag puritán, mint a Karmelita, arra is rengeteget költöttek és jó eséllyel ki is loptak belőle. Hogy az elhíresült könyvespolc mögül nyíló helyiség is csak egy borospince? Tényleg meg vagyunk hatódva, a szemünk könnyes. Ez a laza impertinencia ugyan teljesen letaglózó, de bízom benne, hogy a főépítész úr álmai hamarosan valóra válnak és Hatvanpuszta megnyílik a közönség előtt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.