NEHAZUGGY

A döglött ebet a rohadt karóhoz

Molnár Bálint | Ma | 8:15

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 75,610 forint, még hiányzik 2,224,390 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, kirobbanni készülő hétvégét, kulturált szép napokat mindenkinek!

Lehet, hogy Magyarország már nem is létezik, ehhez képest mégis hatalmas menőségnek tűnik, hogy 16 év után két egymást követő napon koncertet ad a budapesti Zeneakadémián a világhírű zongoraművész, Schiff András. Az első tegnap lement, és ugyan semmi kedvem képmutatónak tűnni, de valahogy más minőséget, úgy értem, minőséget képvisel, amikor az ország vezetőit egy ilyen eseményen látja az ember, nem visszatérően a lelátón. Akkor is, ha a futball és a klasszikus zene egyáltalán nem egymást kizáró kategóriák. Akkor sem, ha az előző kurzus nagyjából mindennel inkompatibilis volt, és mindent kizárt, aminek köze volt a kultúrához és a civilizációhoz. A pálinkázás és szotyolaköpködés is egyfajta kultúra, csak kínos, amikor világpolitikai ambíciókat dédelgető, időközben bukott politikusok ezeket nem a négy fal között művelik, hanem népbutításra használják.

Szerintem az tragédia, hogy egy világszinten ismert és elismert művész úgy érzi, hogy politikai okokból nincs helye a saját hazájában, tizenhat évig lelkiismereti, elvi alapon távol lenni brutális lehet(ett). Ugyanakkor azok számára is tanulságos lehet Schiff művész úr története, akik alapvetően nem értenek egyet vele, vagy nem is értik, fel nem foghatják az önként vállalt száműzetése motivációit: a művészet és a politika nem különválasztható. Ahogy ő maga mondta: nem ért egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a művész fogja be a száját, csak zongorázzon, és ne foglalkozzon olyan dolgokkal, amikhez nem ért. Szerintem nemcsak a művészet, de semmilyen más terület sem különválasztható a politikától. Lehet, hogy politikusnak lenni egy szakma, de a politikával foglalkozni állampolgári kötelezettség. A közügyekkel foglalkozáshoz, vagyis az önérdek érvényesítéshez nem kell három diploma és négy nyelvvizsga. Ahol azok, akiknek nem az a szakmájuk, hogy ők akkor politikusok attól a pillanattól kezdve, hogy kiestek a valamilyen oktatási intézmény padjaiból (jó esetben onnan), elfogadják, hogy nekik nincs beleszólási joguk, mert hülyék hozzá, ott beláthatatlan, részben helyrehozhatatlan következményekkel jár a félrenézés, beleszarás.

Például még az is megtörténhet, hogy az ország jegybankját fényes nappal kirabló, a magyarokat százmilliárdokkal megkárosító bűnözőnek kinéző klán feje az ügyében állítólag elindított és most is zajló nyomozás második évében nem előzetesben csücsül és örül, hogy békés, szelíd, türelmes nép ez, nem feni a kaszát, nem szappanozza a kötelet, nem fényesíti a lámpavasat, hanem! Hanem szájbarágó, magyarázó, mentegetőző videót készít arról, hogy bocsesz, faszparasztok – mivel ehhez is hülyék vagytok, én most majd jól elmagyarázom nektek -, de van egy kurva fontos különbség a költségvetésben lévő közpénz és az MNB-nél lévő közpénz között, mégpedig az, hogy a jegybank pénzt teremt, a jegybankban lévő pénz nem az adóforintokból származik, ezért gecire nem kéne itt ugrálni, mert az a pénz sehonnan nem hiányzik, az csak úgy oda lett. Hogy benne van a devizahitelesek minden nyomorúsága, szenvedése, félresiklott egzisztenciák sora, hogy a devizahitelek forintosításán való, gengsztereket és útonállókat megszégyenítő nyerészkedés helyett a brutális árfolyamveszteséget benyelő devizások terheit is lehetett volna csökkenteni, az a saját paródiájaként létező Matolcsy György számára fel sem merülő szempont.

Valami egészen beteges pofátlanság kell ehhez, de ez történik. Ebben a morálisan ránézésre is sérült emberben semmiféle szégyenérzet nincs, úgyhogy köti a döglött ebet a rohadt karóhoz: ő soha nem mondott olyat, hogy elvesztette közpénz jellegét. Mondjuk az unortodox alufóliasisakos eszelős helyében én se örülnék annak, hogy az MNB-botrányt vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság első ülésén eldőlt, hogy a bűntársait, Bánki Eriket és Kósa Lajost hallgatják meg először, hogy egyáltalán meghallgatják (azt mondjuk nem tudom, hova tenni, hogy Balog Zoltán, minden reformátusok szégyene áll a kegyelmi ügyet feltáró bizottság elébe, ha kérik. Miért, volt olyan verzió, hogy ez kívánságműsor?), de ez még mindig halovány vigasz azoknak a magyaroknak, nem kizárólag devizahiteleseknek, akiknek a Matolcsy-horda egészen konkrétan rávizelt a fejükre, kiforgatta őket mindenükből, távozóban meg még az asztalukra is szart.

Tudom, hogy mindennek rendelt ideje van, és lépésről téglára és kurva sok fontos, üdítő dolog történik az adósságspirálba került családok megsegítésétől a minimálnyugdíj növeléséig és a megváltozott munkaképességű dolgozók ellátásának emeléséig, a dohány- és kaszinókoncesszió rendszereinek átalakításától a kórházi fertőzések adatainak nyilvánosságáig, de vajon a legfőbb ügyész kinevezésével mi a helyzet? Nem mintha sietnék valahova, mert én már soha sehova, sőt, azt is tudom hogy nagyítóval is nehéz lesz elegendő nyomozót találni a mindenféle dinasztiák, klánok és hordák által ellopott vagyonok visszaszerzésére, tudom, hogy senki nem tudja megmondani, hogy miután 16 évre visszamenőleg minden gyanús gazdasági ügyletet ki akarnak vizsgálni, hogyan és honnan lesz elegendő ember az NVVH-ban vagy az eredeti nyomozó hatóságnál (rendőrség, NAV, ügyészség), hogy a NER brutális cégbirodalmai mocskos vagyonszerzésének ezer árnyalatát felgöngyölítsék, de azért az megnyugtató lenne, ha lenne egy legfőbb ügyész, akiről viszont lehet tudni, hogy elkötelezett amellett, hogy Polt Péter gennyes örökségének véget vessen és a legjobb tudása szerint üldözze a bűnt. Mert kardélre hányta mindenki Unger Annát, talán van, aki soha nem fogja tudni lenyelni, hogy miért nem Ligeti Miklós került az NVVH elnöki pozíciójába, de legyünk őszinték: nem volt hazugság, hogy az a hat év a jogerős ítéletekkel.

Szóval ha az a kérdés, hogy ennek a pofátlan tolvajnak hogy van pofája több százmilliárdos vagyonvesztés okozás, azaz bankrablás után odaülni a kamera elé és kiselőadást tartani, hát ez a válasz. Pontosan tudják, hogy olyan mértékű, olyan szövevényes, olyan irdatlan mennyiségű korrupciós ügynek kell utánamenni, hogy abba nagy valószínűséggel belefulladnak az illetékes hatóságok, ők meg majd a zavarosban szarnak bele mindenbe. Ugassanak, acsarkodjanak, vakarják a viszkető tenyerüket a népek, lehetőleg forduljanak a kormányuk ellen, hogy nem erről volt szó, nekik tökmindegy, a szajré már rég Dubajban van. Hát ezért fontos odafigyelni az első pillanattól, mert tizenhat év alatt idáig fajulhatnak egy talán jobb sorsra érdemes ország dolgai. Ezért nem kell érteni a politikához, elég felelősséget érezni az ország sorsa iránt.

Ennyi fért a reggelbe, a többi később lesz. Nélküled pedig nincs Szalonna. Jó hétvégét!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!