NEHAZUGGY

Az amerikai hegemónia véget ért

Lázár Gergő | Ma | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 50,730 forint, még hiányzik 2,249,270 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Donald Trump most éppen azzal próbál hatni az Egyesült Királyságra, hogy azt mondta, megvizsgálja a Falkland-szigetek (Las Malvinas az argentinok számára) helyzetét. Ez a több szigetből álló, britek által birtokolt, ámde Argentínától nem messze fekvő terület ugyan nem rendelkezik szinte semmiféle valódi értékkel egyik fél számára sem, mégis évtizedek óta vita tárgyát képezi. Pontosan ezért próbálja Trump ezt a kérdést kvázi fegyverként használnia a britekkel szemben. Ez persze nem újdonság, az amerikai elnök lassan már szinte mindenkivel szembeszállt, kivéve mondjuk az észak-koreai diktátort vagy az orosz háborús agresszor elnököt, akikkel valamiért látszólag legalábbis szívélyes kapcsolatot alakított ki, és minden más demokratikus ország tiltakozása ellenére igen sűrűn kommunikálnak.

Donald Trump külpolitikája egyébként is, enyhén szólva is érdekesnek mondható, mivel szembeszáll egykori partnereivel, időnként állami vezetőket rabol el, megnyerhetetlen háborúkba kezd, és lényegében pár év alatt lerombolja azt, amit az elődei évszázadok alatt építettek fel. Tény, hogy sikeresen rátenyerelt a venezuelai olajkészletekre, amivel elvileg csökkenteni tudja majd az Amerikában kapható üzemanyag árát, de kérdés, hogy mi fog vele történni a hamarosan esedékes félidei választásokon? Kevés pozitív változás történt ugyanis az Egyesült Államokban azóta, hogy újra megválasztották Trumpot az ország elnökének. Az ország legfontosabb partnerével, Kanadával éppen vámháborút folytatnak, amelyet Trump kezdett, valamint elérték, hogy a korábbi jó viszony ellenére ma már sokan negatívan gondolnak Amerikára. Sok kanadai utazik inkább Európába, miközben az ország miniszterelnöke tárgyalásokba kezdett az Európai Unióval, mint potenciálisan legfontosabb gazdasági partnerrel.

Trump leginkább maga alatt vágja a fát és még az sem kizárható, hogy eléri, hogy az Egyesült Államok többszáz év után elveszítse a dominanciáját a világban. Sokan ugyanis elfordultak az Egyesült Államoktól igen sok téren, és nagyon úgy tűnik, hogy egy több pólusú világ alakul ki, ahol Kína, az Egyesült Államok és talán – reményeim szerint – idővel az EU fog diktálni. Meg fog szűnni az a katonai és gazdasági hierarchia, ahol lényegében minden az Egyesült Államoktól függött. Ahol úgy változtatták a törvényeket és intézkedéseket, hogy pillanatnyilag kiszolgálják az amerikaiak igényeit. Számtalan olyan területe van az életnek, ahol az amerikai dominancia évtizedek óta kézzelfogható, azonban ennek könnyen lehet, hogy hamarosan vége lesz. Egy ideig még fenyegetőzhet Trump – a britekkel vagy Kanadával szemben -, de sokan már most rádöbbentek arra, hogy a király meztelen. Trump már messze nem rendelkezik olyan hatalommal, mint az őt megelőző elnökök.

Azon azért nehéz felülemelkedni, hogy Trump egy szenilis óvodás képét kelti, sőt, ha jobban megnézzük, akkor rádöbbenünk, hogy ez nem csak a látszat, és hogy sokan teljesen érthető okokból nem képesek már komolyan venni azt, amit mond. Többé nem olyan félelmetes az Egyesült Államok és annak hadserege, mint ahogy az amerikai gazdaság és annak fenyegetései se. Egyre többen döbbentek arra rá, hogy már nem az van, amit az USA mond. Kína megerősödött, India is növekszik, miközben az EU is nagy nehezen szembenézett azzal, hogy egy megbízhatatlan bohócnak nem a kedvében kell járni, nem vagyunk kötelesek úgy ugrálni, ahogy az Egyesült Államok fütyül. Vélhetően a Trump által vezetett Amerika világhatalmi szerepében az utolsókat rúgja. Ennek oka az, hogy túlságosan elkényelmesedtek és azt hitték, hogy bármit megtehetnek. Ezzel viszont szembement Kanada, Grönland és Mexikó is. Lehet, hogy Venezuela erre nem volt képes, és Trump sikeresen meglopta a venezuelai lakosokat, de nem lennék biztos abban, hogy örökre tartani fog az a megállapodás, amely az Egyesült Államok és a venezuelai kormány között köttetett.

Hiszen mégis csak arról van szó, hogy az amerikai hadsereg elrabolta egy ország vezetőjét, majd hogy, hogy nem, egy olyan megállapodást kötöttek a felek, amely igencsak hátrányos Venezuela számára. Ezt a későbbiekben – sokak reményei szerint – még meg fogják vizsgálni, és még az is lehet, hogy felülírják a mostani megegyezést. Persze nem emiatt fog összeomlani az amerikai dominancia, hanem a jelenlegi vezetés döntéseinek sora miatt. A győztes pedig a világ lesz, amely végre nem szorul rá az amerikai „segítségre”, amely ha belegondolunk, soha nem volt ingyen. Most még fenyegetőzhet Trump, de egyre kevesebb ország van, amely amellett, hogy komolyan veszi, még meg is retten tőle. Irán tökéletesen bebizonyította, hogy a világ egykori legerősebb katonai hatalma ma már nem képes arra, hogy pár hét leforgása alatt „rendet” tegyen bárhol is. A valóság az, hogy megváltozott a világ, amelyben az Egyesült Államok szerepe csökkent. És nem csak ideiglenesen, hanem vélhetően végérvényesen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!