NEHAZUGGY

Én biztosan elengedném, hadd menjen

Vogronics András | Ma | 10:49

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 692,090 forint, még hiányzik 1,607,910 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Havas Jon… beszélek hülyeségeket… Havasi Bertalan tovább okádja magából a szennyt, mint Daenerys Targaryen sárkánya a tüzet, mert azt hiszi, még van ereje. Mármint a köpetének. Pedig már nincs neki. Megszűnt. Beütött a súlytalanság. Illetve ha Kunderával próbálom megragadni ezt az állapotot, akkor az történt, hogy a lét (korábban) elviselhetetlen könnyűsége immár ólomnehéz páncélként nehezedik rájuk. Azokra, akik valamiért még mindig nem értik, hogy annak a szép világnak, amelybe ők belerendezték magukat, vége van.

Havasi ezt láthatóan nem vágja. Ő úgy érzi, hogy ugyanaz van, mint eddig, csak még durvábban kell tolni. Pár hete, hónapja sértett dúvadként gyújtott rá egyik cigarettáról a másikra, miközben mártírként közölte a nagyérdeművel, hogy neki volt már egy infarktusa is, de nem számít, mert majd a mentő elszállítja. Gondolom, el is szállította, ezért tud még mindig arcosodni. Pedig ilyen intő jelek után én biztosan visszavennék a tempóból meg a kurva nagy arcomból, szépen eloldalognék a balfenéken, és a hátralévő életemben kímélném a szív- és érrendszeremet, mert senki és semmi nem ér annyit, mint az ember egészsége. Főleg, ha azt másért áldozza fel. Havasi valamiért Orbánt szolgálva akarja magát továbbra is kísértésbe vinni. Van annyira hülye, hogy mindenféle rizikófaktorra nagy ívben szarva, tovább tolja ugyanazt, amibe valószínűleg egyszer már majdnem belehalt. Nem a cigarettázásra gondolok, hanem Orbán fedezésére, miatta az érdekében felvállalt hazudozásra, védhetetlen dolgainak megvédésére. Erre mondják, hogy aki hülye, haljon meg.

Szóval az egyszer már leköszönt, majd újra visszatért Bertalan imígy reagált, miután a közmédia bemutatta, hogyan hazudtak felsőbb utasításra és hogyan szűrték meg a híreket aszerint, hogy az hogyan hatna a rajongótáborukra. Vagyis most, hogy a golyóálló üveg túloldaláról (részben) el lettek zavarva hírhamísítóék és képviselőrángótóék, nyilvánossá váltak azok a belső információk amik felfedik, hogyan működött az orwelli agymosás elmúlt évtizede. A magukat Pro Domo munkacsoportnak nevező tudósítók és hírszerkesztők több mint 10 éven át gyűjtötték a levelezéseket, emaileket, csetüzeneteket, amik bizonyítják, hogyan manipulálták, hamisították, hallgatták el az ország egyik legfontosabb hírforrásának számító MTI-nél a híreket. Ami mind ellentétes volt a szerkesztőségi alkalmazottak munkaköri leírásával, az MTI Szerkesztőségi Kézikönyvével, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvénnyel, Közszolgálati Kódexszel, Alaptörvénnyel, mindennel. Jó, a Bibliát hagyjuk. Mire a főnöke Bertalanja megint kitett magáért:

„A közmédia új vezetése tovább folytatja a gusztustalan belső feljelentgetősdi eredményeinek kiteregetését. Lelkük rajta, ez a belső ügyük. (…) Nem tőlem kell félteni a (köz)médiát, hanem a kis Facebook-huszártól, aki kommentben üzeni meg, ki lehet, vagy ki nem lehet az M1 Híradó új főszerkesztője, vagy éppen a kormányfői bársonyszékéből határozná meg, hogy mi jelenhet meg a Mandinerben.”

Még mindig le vagyok fagyva ettől a hangnemtől és ettől a faszitól, akinek semmi más dolga nem volt tízen éven keresztül, mint félrelökdösni a félisten útjából az újságírókat, hülyének nézni őket, és teli pofával fake news-ozni reggeltől estig. Úgy, hogy az időközben megbukott miniszterelnök – ha nagy ritkán böffenteni méltóztatott – a böffentése kimerült abban, hogy ember, most jövök a templomból, üzleti ügyekkel meg foglalkozom, ellenben harminc éve is, most is, és ezután is így lesz, ez lesz.

Ezzel kiegészítve még szürreálisabb a fentieket annak a sajtóelhárítónak a pofájából érvként hallani, aki bizonyíthatóan személyesen intézte, hogy mikor mi jelenhet meg a főnökéről a közmédiában. A csávó úgy tesz, mint aki valami időhurokban ragadt, mintha a körülötte lévő világ még mindig az orbáni makettekből és díszletből állna. Olyan, mint a drogos, aki képtelen lejönni a cuccról, akinél olyan jól beütött a varázsgomba, hogy ugyanabban az állapotban lebeg, mint 16 éve, amikor először szállt el. Hogy akkor ő várja a zsoldját az ellenségtől, amelyik kicsapta a szerájból. Egészen elképesztő. Nem az, hogy igaza van vagy nincs igaza, hanem az, hogy ezt ország-világ előtt kommunikálja. Ki a bánatos faszt érdekel, hogy egy tolvaj csicskása megkapta, vagy nem kapta meg a végkielégítését? Kire tartozik ez? Intézze, ahogy tudja, és kész. Ja, hogy ez közpénz, azért toporzékol meg hisztizik? Aha. Hát talán attól kéne kérni, aki sajátjaként kezelte az ország vagyonát, és vitt is haza belőle rendszeresen nem keveset. Talán ott kéne reklamálni, Bertalanka, ahonnan éppen kukorékolsz meg kotkodálsz a pénzedért. Pont ott. A török szultánnál, aki időközben kiesett pixisből. Mert neki dolgoztál, nem nekünk, te őt fedezted, nem a közt, akitől a pénzedet kaptad. Kurvaélet, hogy én egy fillért nem adnék neked, aztán mehetnél, mint Baka András Strasbourgig, hogy megtudd, igazat adnak neked, vagy sem. Tudod, ahogy ti elbántatok másokkal. Gondolom, emlékszel.

Péter nem küldött nekem semmit 🙁. Se pénzt, se semmilyen írást, hogy mégis mi a (jogi) problémája

– ezt írta a HVG-nek ez az ún. kommunikációs igazgató, miután megérdeklődték tőle, hogy kapott-e már pénzt az egykori helyettes államtitkár elvtárs, akinek az a kínja, hogy nem kapta meg a felmentési időre járó illetménye havi összegét. Szégyelld magad, Havasi, és a környezetednek is szólj. Nem volt neked kötelező ugrabugrálva, a kritikus nyilvánosságot pofán hugyozva védeni a védhetetlent. De nyilván volt az a pénz, és még van ma is, amiért az elveidet bebaszod a sutba. Különben rohadjak meg, ha értem, hogy kik azok, akik még egyáltalán bármit is remélnek Orbántól. Aki látványosan szarik mindenre, pedig állítólag egy igazi patrióta. Az igazi patrióta pedig nem csak akkor szereti a hazáját meg a népet, ha tud tőle lopni, hanem akkor is, ha éppen nem. Egy patrióta most nem a tengeren lubickolna, miközben itthon az aszály már szottyadtra szívta az ország testét, és az elapadt Duna nem tudja hűteni az atomreaktort. Egy igazi patrióta mindent félre dobva küzdene, lobbizna és feltűrt ingujjban ásna, hogy a haza ne legyen ellenzékben. Bocsánat, hogy ne dögöljön bele a 40 fokos melegbe. De ő annyira patrióta, hogy nemhogy a kispadig nem jutott el, de az öltözőben és a szertárban sem talált magának munkát. Így átkúrni két és félmilliót azért nem semmi. Nem semmi történelmi összefosás idején két bűnözővel zabálni Opátiában, miközben az orbánista álcivilek támogatottsága is olyan mértékben alábbhagyott, hogy ha nincs lóvé, akkor nem dobbannak, nem vonulnak utcára a fejükre szaró diktátorért.

Nem csoda ezek után, hogy Lázár meg bujkálva járja a vidéket. Nem azért, hogy az aszálykárokról érdeklődjön a nagy vadász, lófaszt. Az már nem érdekes, az már nem érdekel senkit, az már nem az ő bajuk. Hanem azért, hogy megtudakolja: vannak-e még? Mármint akik eddig voltak. És ha igen, mire hajlandóak? Azt nem tudom, de egy városligeti lufi jelenleg nehezebb, mint ez a Fidesznek becézett párt. Vagy bűnszervezet vagy ami maradt belőle. Én biztosan elengedném, hadd menjen, kifelé belőlünk lelkesen, szaladjon, repüljön jó messzire, és vissza se jöjjön. (Vagy kiszúrnám a picsába.)

Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!