Friss hír a szombati ebéd mellé, fogyasszuk jó étvággyal: Matolcsy György nem fogadja el a gyanúsítását az Erste-ügyben, panasszal élt ellene az ügyészségnél. A(z általa kirabolt) jegybank volt elnöke jelezte: a folyamatban lévő ügy részleteiről nem nyilatkozik, interjút sem ad.
Az unortodox gazdasági zseni megsértődött, amiért szeptember 22-én a nyomozó hatóság gyanúsítottként hallgatta ki egy, a Magyar Nemzeti Bank 2023–2024-es felügyeleti eljárásaival összefüggő ügyben, úgyhogy közleményben jelezte: nem fogadja el a gyanúsítást. És mivel akkora az önkény és a cenzúra Magyarországon, hogy az állami hírügynökség a bukott rezsim kádereinek nyilatkozatait, közleményeit, seggfájásait nem hozza le, az MTI-ből tudjuk, hogy Matolcsy azt írta:
„A törvény szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg, és a bizonyítás a hatóság feladata. Ez engem is megillet”.
Meg hát. Viszont György annyira berágott, hogy már nem készít mindenféle zsibbasztó/manipulatív Youtube-videókat, az álláspontját nem a nyilvánosság előtt, hanem a törvényes eljárásban, védője útján fejti ki. Ennek jegyében a folyamatban lévő ügy részleteiről nem nyilatkozik, interjút sem ad. Ez nem a sok százmilliárdos, széleskörűen dokumentált MNB-ügy, aminek a részleteire csak Kósa Lajos és Bánki Erik nem emlékszik, mert olyan régen történt, hanem Matolcsy elődjének áprilisban tett nyilatkozatain alapuló nyomozás: Simor András azt mondta, Magyarországról nyomást gyakoroltak az osztrák Erste Bankra az annak anyabankjában, az Erste Groupban viselt felügyelőbizottsági tagsága miatt. Az ügyészség megalapozott gyanúja szerint az MNB Bankfelügyeleti Központjához tartozó főosztályokat irányító egyes személyek 2023-ban, vezetői utasításra, hivatali hatáskörükkel visszaélve nyomást gyakoroltak egy osztrák anyavállalatú magyar bankra. Amely nyomásgyakorlás elérte, hogy Simor lemondjon tisztségéről.
Szóval Gyuri nem fogadja el a gyanúsítást és duzzog. Jó, hát egyrészt nem is kell neki, attól az eljárás folytatódik. A gyanúsítás elfogadásának vagy elutasításának hiánya nem akadályozza meg a nyomozást; a hatóságnak nem a beismerésre, hanem objektív bizonyítékokra kell alapoznia az ügyet. Mondjuk azt nem értem, hogy a megalapozott gyanú közlésének mi köze lehet az ártatlanság vélelméhez, de engedjük el. Hanem hogy nincs gyomorforgatóbb bűnözőgyanús figurák önérzeténél. Nem arról van szó, hogy nem teheti meg, hogy visszautasítsa a gyanúsítást, de neki közleményt kell kiadnia róla. Nem elég, hogy neki vannak jogai (igen, vannak), mindenképpen bele kell dörgölni a nyilvánosság pofájába. Nem elég, hogy a gyanúsítotti kihallgatása után szabadon távozhatott, nem elég, hogy további hat pajtásával együtt a szabad lábán védekezhet (majd ők is írnak egyenként közleményt az MTI-nek, mint a Brüsszelt gyalázó fideszesek Brüsszelnek?), mindenki vegye tudomásul, hogy még ő sem tekinthető bűnösnek, és hagyja békén.
Jó. Hát belátom, hogy Matolcsynak ennél csak nagyobb bűnei vannak, nekem aztán tökmindegy, miért sittelik le. Tényleg: hogy áll az évszázad bankrablásának ügyében a nyomozás? Ha netán abban meggyanúsítják, akkor is ez lesz? Nem fogadja el? És ha véletlenül tényleg sitt lenne a vége, majd azt is visszautasítja egy közleményben? Kinézem belőle.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.