A média hatásairól szeretnék írni az alábbiakban, amely média működésének, minőségének, mint azt mindannyian tudjuk, sejtjük, vagy tapasztaltuk is már, súlyos következményei tudnak lenni. A túráimon elég sűrűn találkozom amerikai turistákkal, akik sajnos sok esetben bedőlnek a média hazugságainak és igencsak megrettenve érkeznek Granadába. Pedig Spanyolország – sok más európai országhoz hasonlóan – a világ egyik legbiztonságosabb helye, ellentétben az Egyesült Államokkal. Persze egyáltalán nem mindenhol veszélyes az élet Amerikában, de azért akad jó pár nagyváros, ahol nem ritkák a lövöldözések, a fegyveres rablások sem. Nyilván Európa egyes országaiban is előfordulnak ilyenek, de azok száma meg sem közelíti az amerikait. Európában egyszerűen nem divat, nem általános, nem jellemző fegyverrel rátámadni bárkire, mint ahogy a késelések sem olyan gyakoriak, mint azt a sajtó el szeretné hitetni egyesekkel. Bizonyos amerikai városok a világ legveszélyesebb helyei között vannak, miközben igencsak kutatni kellene akár egyetlen európai nagyvárost is ezeken a listákon.
Legutóbb egy házaspár női tagja mesélte el nekem, hogy levette minden ékszerét, mielőtt Spanyolországba utazott, mert azt mondták neki, hogy itt gyakran kifosztják a tehetős turistákat. Mondanom sem kell, hogy ez egyáltalán nem igaz – noha például Barcelona La Rambla utcáján valóban akadnak tolvajbandák, akik szeretnek és szoktak is lopkodni a turistáktól -, mivel Granada egy barátságos, békés város, ahol egyáltalán nem jellemző sem a tolvajlás, sem a bűnözés úgy általában. Tőlem soha semmit nem loptak el az elmúlt 10 évben, sőt, verekedésbe sem keveredtem. Csupán egyetlen necces esetet nem sikerült kikerülnöm néhány évvel ezelőtt, de az is azért volt, mert egy férfi igencsak komoly mennyiségű drog hatására megvadult. Ettől eltekintve viszont nem volt ilyenre példa, ami jól mutatja, hogy a turista által leírt félelem és rettegés teljesen megalapozatlan. De messze nem ő volt az egyetlen, hiszen nemrégiben egy másik amerikai pár mondta el nekem, hogy terveztek Marokkóba utazni, de látva, hogy mi történt Ceutában, a saját biztonságuk érdekében erről inkább lemondtak.
Persze érdemes a híreket követni, hogy valamiféle képünk legyen a világról, amiben élünk, de sokszor érdemes elutazni az említett helyekre és a saját szemünkkel meggyőződni arról, hogy valóban igazak-e az állítások. Itt nyilván nem Afganisztánról beszélek vagy Libériáról, de Európában konkrétan nincs olyan ország, ahol bajban érezhetné magát egy turista. Kivéve talán Belaruszt, de oda ma már messze nem olyan egyszerű bejutni, mint volt annak idején, ezért ott úgysem kötne ki egy egyszerű turista manapság. Az amerikai polgárok egy része valamiért úgy viselkedik, mintha az ő országuk lenne a világ legjobb és legbiztonságosabb országa, pedig ez teljesen nyilvánvalóan nem igaz. Jóval nagyobb az esélye annak, hogy megtámadják az embert Chicagóban vagy Detroitban, mint mondjuk Párizsban vagy Londonban. Mert lehet, hogy bizonyos sajtótermékek szeretik azt terjeszteni, hogy a migráció áldozatává váltak ezek a nagyvárosok, és ott ma már az utca törvényei szerint élnek az emberek, de ezek a híresztelések nyilván nem igazak.
Nem mondom, hogy ezek a nagyvárosok nem változtak az elmúlt években, de hát ez mindig is igaz volt. New York például pont azért olyan nagyszerű és pont azért akarják olyan sokan meglátogatni évente, mert egy csodás olvasztótégelye a különböző nemzetek szülötteinek. Azért gondoljunk bele abba, hogy a legtöbb amerikai nagyváros, amelyek turisták által is látogatottak, pont azok a városok, amelyek a különböző kultúrák olvasztótégelyeivé váltak. Valahogy az emberek többsége nem Oklahoma Cityt vagy Wichitát keresi fel, hanem New Yorkot, Bostont és Los Angelest. Ezek a városok viszont a multikulturális hátterükről ismertek, amely nélkül vélhetően soha nem váltak volna olyan ismertté és érdekessé, mint amilyenek manapság. Mégis úgy tűnik, hogy egyes turisták emiatt a multikulturális lakosság miatt tartanak bizonyos dolgoktól, hiszen nyilván nem azt feltételezik, hogy Spanyolországban a spanyolok lopják le a nyakláncukat, hanem példának okáért a marokkóiak.
Ugyan nyilván előfordulnak ilyen esetek is, ezt kár lenne tagadni, de Európa országai és városai akkor is biztonságosabbak, mint a legtöbb amerikai nagyváros, ahol a fegyvertartási törvények miatt lényegében mindenki veszélyben lehet, szinte bárhol. Voltak már tömegmészárlások iskolákban, bevásárlóközpontokban és templomokban is. Akkor ezzel az erővel az amerikai polgár ne menjen ezekre a helyekre, hiszen könnyen megütheti a bokáját, vagy ami még rosszabb, otthagyhatja a fogát. Bár erre van is esély, nem lehet állandó félelemben élni az életet, hiszen akkor soha, semmit nem fogunk megtapasztalni az élet szépségeiből. Pont ezért nem kellene hallgatni mindig a sok esetben rémhíreket terjesztő vészmadarakra, és akkor nem kellene fölöslegesen attól tartani, hogy bárki is megtámadja az embert Európa utcáin. Nem azt mondom, hogy nincs rá példa, de ez igaz a világ bármely más nagyvárosára is, hiszen ahol emberek milliói élnek, ott mindig lesz egy-két idióta aki úgy véli, hogy neki bármi megengedett. Ez a kisebbség viszont ne tántorítson el senkit az olyan nagyszerű helyek meglátogatásától, mint Barcelona vagy London.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.