NEHAZUGGY

Vissza kellene venni a nagy arcból, soha nem volt aktuálisabb

Civilizált jó reggelt, tücskök cirpelését, madarak füttyögését, friss levegőt, jó időt, új időszámítást mindenkinek! Augusztus 19-e van, mától hivatalosan Baka András Magyarország köztársasági elnöke, a Tisza Párt választási ígéretének megfelelően, ha nehézkesebben, lassabban is, mint sokan számítottak rá, de a hajlott hátú kesztyűbábot eltávolították. Facebook-kormányzás ide vagy oda. Mától sokak/sokunk reményei szerint egy egyenes gerincű, ha a nemzet egységét kifejezni nem is képes (erre nulla esélyt látok ebben az orbánizmus utáni traumatizált, sérült, ökölbe szorult, frusztrált fertőben), de a megosztásán legalább nem szándékosan ügyködő, nem pártokat, hanem a magyarokat szolgáló elnöke lesz Magyarországnak.

Már csak egyet kell aludni az augusztus 20-i állami ünnepség fénypontjáig, a politikai kereszténydemokraták szerint a magyar néphez méltatlan, csupáncsak 10 perces tűzijátékig. Akinek nem kötelező mindenféle kritika és fenntartás nélkül elfogyasztani azt, amit Rétvári&Co. epe gyanánt kiokád a száján, az ragadja meg onnan ezt a hatalmas tragédiát, hogy a kultúráért felelős államtitkár tájékoztatása szerint az egész ünnepi fennforgás negyedannyiba kerül, mint tavaly, amikor még az Orbán-kormány szervezte nem kevesebb, mint 17,5 milliárdból. A 4 milliárd se tűnik kevésnek, és nem is szándékozom feltekerni a demagógia potméterét, hogy milyen sok jobb helye lenne ennek a pénznek, mert tényleg jelentősen olcsóbb, mint amikor a maffia a nyomorúságra applikált ragtapaszként nyomult a rongyrázó giccs ötven árnyalatával.

Ráadásul ezen a napon – úgy értem, több mint szimbolikusan ezen a napon – új fejezet kezdődik a közmédia történetében, aminek keretében „elindul a független és hiteles Híradó”. Miután a minap nyolc év után először Hadházy Ákos állatorvos, korábbi független parlamenti képviselő, a propaganda és a korrupció elleni harc ikonikus alakja is bejutott az épületbe, az előcsarnokon is átverekedte magát, és miután a véleményét meghallgatták, nem dobták ki az épületből, bizony fontos pillanatok ezek.

Pont ennyire fontos lenne minél több polgártársnak szembesülni azzal a közel 500 oldalas kórdokumentummal, amiben az Magyar Távirati Iroda (MTI) külpolitikai témákkal foglalkozó munkacsoportja gyűjtötte csokorba több mint tíz év olyan eseteit, amikor az adófizetők pénzéből működő állami hírügynökség számos kreatív megoldással manipulálta, hamisította az adófizetőkhöz eljuttatott valóságot. Vagy elhallgatott, vagy parancsra, felsőbb utasításra szerkesztett, vagy kidobott, vagy cenzúrázott vagy egy az egyben hazudott, álhíreket terjesztett alkalomadtán Havasi Bertalan orbánista sajtóelhárító kottájából.

És akkor jön ez a szerencsétlen kapcarongya a mérhetetlenül korrupt, bukott maffiafőnöknek, aki természetesen nem vitte magával Horvátországba nyaralni, hanem itthon hagyta, hogy verje magát a földhöz, mert neki a miniszterelnök tartozik az elbocsátási pénzével (ezért az összes eszével nem közjegyzői fizetési meghagyást küld az államkincstárnak, hanem ügyvédi felszólítást a miniszterelnökségnek és Magyar Péternek, mert a pénze az kurva fontos, de a balhé még annál is fontosabb), és kiesik a száján, hogy „a közmédia új vezetése tovább folytatja a gusztustalan belső feljelentgetősdi eredményeinek kiteregetését. Lelkük rajta, ez a belső ügyük”.

Ott van bazmeg, feketén-fehéren leírva, hogy például olyan anyag meg sem jelenhetett az ország egyik legfontosabb hírforrásának számító MTI-nél, amiben nemzetközi szervezetek bírálták Orbánt, vagy amiben téma volt a magyar sajtószabadság helyzete. Ott van feketén-fehéren, hogy ez a toprongy maga diktált az MTI-nek, azaz miniszterelnöki sajtófőnökként előre megírt szöveget küldött az MTI hírigazgatójának (Szia, ebből tudnátok írni egy MTI-hírt, forrásként rám hivatkozva? Köszi), 482 oldalon keresztül szembesülhetünk azzal, hogy a politikai hatalom pillanatnyi érdekét szolgáló utasítás hogyan válik valósággá, mire végighalad a politikai hatalom által engedelmességre idomított, pórázon rángatott intézményen, ez a cseléd pedig a három évtizedes sajtószakmai pályafutására hivatkozik, amikor állítólag csakis olyan dolgokat kért a sajtó munkatársaitól, és csakis olyan kéréseiket teljesítette, amelyek megfeleltek a törvényeknek, a sajtóetika szabályainak és a napi szintű, szakmai együttműködés sztenderdjeinek, továbbá gusztustalan feljelentgetősdinek, kiteregetésnek és belső ügynek nevezi, hogy ő és a pártja előre megfontoltan, tudatosan, minden kibaszott szabályt és sztenderdet szájon fosva hazudott a magyaroknak. Havasi szolga tévedésben van: ő is meg a pártja végighazudott, végigmanipulált, végiglopott másfél évtizede is a legszélesebb közügy.

Ha nem így lenne, ha nem lenne itt semmi látnivaló, akkor mivel magyarázható például az – hogy egy másik dimenzióról is beszéljünk -, hogy Fidesz-közeli cégek fizettek vissza százmilliókat az NKA-nak? Miért fizetnének vissza Orbánhoz lojális cégek közpénzeket az államkasszába egy másik kormány hivatalba lépésének 100. napja környékén, ha ezekhez a pénzekhez a törvényeknek mindenben megfelelve, jogosan és támadhatatlanul jutottak hozzá? Ez a csúszómászó Orbán-cseléd, akinek az élete teljesítménye, hogy Orbánt szolgálhatja, kicsit olyan, mint Vidnyánszky Attila, másik Orbán-cseléd színházigazgató és kultúrjanicsár. Az persze tény, hogy nagy igazsága van abban a Nemzeti Színház árokásó, jellemtelen, megélhetésileg sértődött, mindenféle fóbiákkal megvert mártírigazgatójának, az SZFE és a sokszínű magyar színházi és kulturális élet okleveles hóhérjának abban, hogy ő nem egy súlycsoportba tartozik Molnár Áronnal (ha már itt tartunk, Havasi Bertalannal se), de a hasonlóság közöttük – Vidnyánszky és Havasi  között – ordító. Mindketten pontosan így, pontosan ebben a stílusban, pontosan ugyanezzel az indokolatlanul magas lóról leugató magabiztos arroganciával nyomultak az elmúlt tizenhat évben is. Most viszont most van, és mintha senki nem szólt volna nekik, hogy elvtársak, már nincs mögöttetek a hatalmas Párt, a vezénylő tábornok és istencsászárkirály, akinek mindig igaza lesz és mindentől megvéd, de már az állami propaganda gőzhengere is kihullott alólatok, most kell visszavenni a nagy arcból.

Már csak azért is, mert a főnök szarik rátok nagy ívben. Miközben az új kormány az általa szándékosan ittfelejtett szart takarítja, és küzd az elemekkel azért, hogy a paksi erőmű turbináit vissza lehessen kapcsolni, mert az energiaellátás biztonsága és a gazdasági érdek ezt kívánja, Orbán Horvátországban hereverézik, magasról tesz a magyarokra, a fideszesekre, a nemzeti oldalra, az ígérvényeire és fogadkozásaira, Havasi veri magát a földhöz, Lázár sunnyogva járja az országot, a maffiapárt vezetése meg arról kérdezi bizalmasan a párttagokat, hogy érdemes még oldalba rugdosni a félig hulla dakota lovat, mert hátha elindul, vagy megérett a pusztulásra és a beszántásra a Fidesz.

Minden irányból ömlik a szar, annak a bizonyítéka, hogy nemcsak hazudtak a magyaroknak minden hullámhosszon, de meg is lopták őket, ahogy nem szégyellték (példa: hat NER-alapítvány vagyis álcivil gittegylet kapta a civil szférának szánt nagyjából 400 milliárd forintnyi támogatás felét, ami úgy nyer értelmet, ha mellérakjuk, hogy összesen 19 874 civil szervezet kapott valamilyen támogatást, ergo hat orbánista bugyor kapott ugyanannyit, mint 19 868 másik szervezet), a Havasi- és Vidnyánszky-féle utóvédharcosok viszont nem adják fel, még mindig úgy viselkednek, mintha védelmet élveznének, és ők szabnák meg a játék szabályait. Pedig a gazdának, a védelmezőnek most már legfeljebb olyankor kedvező a széljárás, amikor a Schmidt-klán horvátországi luxusvillájánál kiemelkedik a tenger habjaiból (nem akarom látni). Már a Huth-különítmény is megértette, hogy átbaszta őket a párt és a főnök.

A többiek meg, akik úgy tesznek, mintha politizálnának, már rájöttek, hogy amit Paks ügyében műveltek, abból nemhogy nem jöttek ki jól, de még tovább vágták maguk alatt a fát, ezért úgy látom, hogy a gazdasági adatok javulásával párhuzamosan sükebókáék megtalálták az új csodafegyvert: Kapitány István már a gázáremelést készíti elő. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter természetesen nem a gázáremelést készíti elő (erről majd írunk részletesebben), hanem arra világított rá, hogy egy rakás gazdasági sarokszám, mutató, adat utal arra, hogy beindult a gazdaság: GDP-növekedés, a költségvetés helyzete, az infláció, a fogyasztás, az ipari termelés vagy a lakossági bizalom alakulását is. Nem egy adat, hanem a mutatók összessége jelzi a fordulatot, és azt, hogy alig néhány hét, hónap alatt mennyi minden történt. Szerintem ez lehet az egyik végső kegyelemdöfés a Fidesznek: ha még a szétszéledő nyáj számára is nyilvánvalóvá válik, hogy jobban él, mint Orbán és csakafidesz alatt. Ámde ehhez még rengeteg finom elszámoltatás is szükséges, amit egyelőre türelemmel várunk. Csókolom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább