Jó reggelt az olvasóknak, a nem olvasóknak, a szombaton is olvasóknak!
Szerencsére ma sem, még mindig nem tört ki a világ- és atomháború, már az Origón is egyre ritkábban törik ki, mióta kiderült, hogy a magát a liberális terror áldozatának képzelő párt nemhogy nem legyőzhetetlen, hanem. Miután keserves heteken és hónapokon át hallgattuk, hogy Oroszország nem veszíthet, csak a háború pártján álló, a kontinenst a pusztulás felé taszító brüsszeliek nem hajlandók ezzel szembenézni, most már ott tart a morfondír, hogy talán már meg vannak számlálva Putyin napjai, talán Ukrajna meg is nyeri a háborút. Mert hatalmas fordulat, hihetetlen változás történt a fronton. Ha jól értettem, ez azt jelenti, hogy háborús pszichoterror bukott pártjának riogatásaival ellentétben nem lesz szükség magyar apákra, fiúkra az ukrán fronton. Amellett, hogy ez engem megnyugtat, pedig eddig sem voltam ideges, ebből nem következik semmi, legfeljebb annyi, hogy van, akinek az a kényszerképzete, hogy neki mindig igaza lesz, és van, akinek nincs ilyen kényszerképzete. Ez utóbbiaknak kevésbé csúnyán vénülnek a kinyilatkoztatásai.
Nem függ össze a fentiekkel, de mégis örömteli, hogy miután kiderült, hogy senki nem legyőzhetetlen, és ennek rengeteg pozitív következménye van már önmagában is, az egyik ilyen pozitív következmény az, hogy Magyarország visszavonja kilépését a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Ahonnan a korábbi Magyarország kormánya arra a mondvacsinált okra hivatkozva óhajtott volna kilépni, hogy a szervezet egy elfogult politikai testületté vált, amelynek döntései sértik a nemzetközi jogot és az államok szuverenitását. Valójában soha nem lesz arra értelmes magyarázat, hogy miért volt nemzeti érdek felborogatni újabb asztalokat azért, mert az ICC nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen. Az meg kifejezetten üdítő, hogy a magyar külügyminiszter a NATO-főtitkárral vagy éppen a német, lengyel, osztrák és ukrán kollégájával folytat egyeztetéseket, ahelyett, hogy a Föld sokadik körberepülésének visszatérő fix pontjaként Moszkvában csattogtatná a bokáját, és állna mindenben rendelkezésére a háborús agresszor orosz külügyminiszternek.
Amiben nincs változás az előző kormány által nyomorgatott ország állapotához képest, hogy az új kormány alatt is nőni fog az államadósság. Ezt állítja legalábbis a Moody’s hitelminősítő, amely rontotta a magyar gazdasági növekedésre vonatkozó korábbi előrejelzését: az idei évre már csak 1,9 százalékos GDP-bővülést várnak. A Moody’s szerint az előző kormány intézkedései miatt még idén és jövőre is nőni fog az államadósság GDP-arányosan. Az értékelés alapján az uniós források megszerzésén múlik, ősszel leminősítik-e Magyarországot.
Ahol tizenhat éven keresztül az ún. kormányzás nem az ország előremozdítására, hanem a teljhatalom megtartására volt optimalizálva, ahol a fő csapásirány a kirakat csinosítgatása, a minden rendben van látszatának propagandával való fenntartása volt, ahol meg sem próbálták teljesíteni azokat a szakmai mérföldköveket, el sem kezdték kivitelezni azokat a vállalásokat, amelyek garantálhatták volna az uniós források lehívását, ellenben azt sulykolták a populációnak, hogy tulajdonképpen megéri, hogy ők fizessenek a belga fővárosnak azért, hogy a szuverén Orbán Viktort hagyják békén azt csinálni, amit akar – hadd költse magára és a pártjára nagy szuverenitásában az állami költségvetés jelentős részét, hadd vásároljon szavazatokat a közösből, ha van kedve, árazzon túl, állítson le beruházásokat, és közben pumpálja a csilliárdokat a Balásy Gyulákba -, ott azért nem oly egyszerű mutatvány elkerülni a leminősítést, pláne csodát tenni. Akkor se lenne az, ha Magyar Péter flottul meg tudna egyezni a nyugdíj-, illetve adóreformról az Európai Bizottsággal, ami most a tárgyalások fő vitapontját képezi. Persze már az is jelentős siker, hogy egy héten belül Magyar Péter és Ursula von der Leyen aláírhatja az EU-s forrásokról szóló politikai megállapodást, de azért nem lesz egy fáklyás menet kirángatni a gödörből az országot, és egyidejűleg teljesíteni azt a nem kevés jólétinek is nevezhető intézkedést, ami a kampányban ígéretként elhangzott.
Szóval plafonig érő aranytartalék, devizatartalék ide vagy oda, nem kis unortodox teljesítmény április végére elégetni az egész évre tervezett költségvetési hiány 91 százalékát, és 3849 milliárdos mínusszal utánam az özönvíz jelleggel elvonulni a függöny mögé, és még a választási vereség után is két kézzel szórni a milliárdokat. Ja, és onnan kiabálni másfél hónap bátor meditálás után, hogy árad a gyűlölet és az erőszak, ezért megalakítod a Védvonalat, mert valójában te vagy az áldozat, nem az a frusztrált, traumatizált, lelki sebeket részben öntudatlanul hurcoló ország, amit tizenhat éven keresztül a saját pénzén nyomasztottál és terrorizáltál, hazudtál neki, átverted, kizsigerelted, mert azt hitted, hogy az idők végezetéig minden így marad. Ehhez képest tényleg rohadtul nem az a kérdés, hogy akkor visszamenőleges hatály (nem, nem az és nem tört ki a Magyar-diktatúra), meg úristen, mi az, hogy Orbánt ki akarják zárni a politikai versenyből, meg a demokrácia és a jogállamiság, meg mit szabad és mit nem szabad egyáltalán beleírni egy sokszorosan lehugyozott alaptörvénybe, hanem hogy az elmúlt 16 év egy hatalmas, szerteágazó büntetőjogi kategória. És akként kell kezelni. Nem kesztyűs kézzel, hanem a független hatóságok útján.
Például úgy, ahogy a NAV költségvetési csalás, valamint hűtlen kezelés bűncselekmény gyanúja miatt nyomoz a Nemzeti Kulturális Alap által nyújtott támogatásokat vizsgálva. Nem politikai leszámolás jelleggel, ahogy Kocsis Máté óbégatta, hanem törvényesen. Azért az mégis világ szégyene, hogy lassan nincs olyan zenész az országban, akit Mága művész úr ne írt volna bele a félmilliárdos NKA-pályázatába, és aki tudna is arról, hogy Mága művész úr beleírta. De hát nem tud róla, mert Mága művész úr, akinek ugyanolyan feneketlen az étvágya, mint szeretett pártjának és bukott kormányának, elfelejtett előzetesen egyeztetni azokkal, akiknek a nevét felhasználta ahhoz, hogy legomboljon 500 millió forintot az adófizetőkről. Hogy aztán jótékonykodhasson, mint a Várkonyi-Mészáros duó.
Azért remélem, nem kell hálát rebegni, amiért Bayerné dr. Matusovits Andrea szíveskedett lemondani Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) főigazgatói pozíciójáról, már múlt héten is késő lett volna. Ha a világjárvány idején történt, milliárdos nagyságrendű, túlárazott PCR-teszt beszerzéseket el is engedjük, azért azt nem kéne elengedni, hogy a vérplazmát milyen gyanús körülmények között, piaci ár alatt kiknek értékesítette a nagyságos asszony. Aki jól beperelte a gyanús vérplazmabiznisz részleteit nyilvánosságra hozó Válasz Online-t, jogerősen pert vesztett, viszont a rendőrségnek nem sikerült nyomozást indítania a tesztbeszerzések miatt, az istennek nem találták a hűtlen kezelésre és más bűncselekményekre utaló jeleket Bayerné körül. Szóval az a minimum, hogy lemondott, most már csak az van hátra, hogy elinduljanak azok a nyomozások is, amelyek eddig nem indulhattak el, mert kicsattanó formában volt a jogállam is, nemcsak az államkassza. Még lett volna mondanivalóm, de majd legközelebb. Ameddig még lesz legközelebb. Boldog hosszú hétvégét!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.