NEHAZUGGY

A normalitás irányába

Molnár Bálint | Ma | 8:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 507,990 forint, még hiányzik 2,492,010 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, kordonmentes szép napokat, legyen előttünk mindig út és a hátunk mögül fújjon a szél!

Nem akarnám elragadtatni magam, nem is fogom, de az tök jó, helyes és normális, hogy a közterület az közterület. Például a Színház utca is. Nincs ellenemre a gesztuspolitizálás, pláne abban az esetben, ha érdemi politizálással párosul, ha nem az érdemi politizálást helyettesíti. Márpedig gesztusokat tenni hatalmi pozícióból a legkönnyebb, pláne ha semmibe nem kerül. Az, hogy egy rakás dolognak hírértéke van mostanság, például annak, hogy egy kormány a közterületet hosszú évek után visszaadja a népnek, az pontosan arra világít rá, hogy a 21. század Európájában mégiscsak előfordulhatott az a csúfság, hogy egy, a néptől totálisan elszakadt hatalom úgy gondolta, hogy neki márpedig joga van a saját kénye és kedve szerint lezáratni egy közterületet annak ellenére, hogy közben rohadt sok közpénzt költött az úri hóbortjaira, sok esetben nettó fényűzésre. Banális dolog, de ez is a normalitás irányába mutat. Tizenhat év után mélyről indulunk, szó se róla. Alacsonyra tette a lécet az Orbán-kormány, egy rakás mindent kis erőfeszítéssel is könnyű megugrani. Csak egy kicsit jobban kell csinálni, és máris hatalmas dolognak tűnik. Még ha nem is az.

Ilyen szimbolikus, de fontos üzenet az is, hogy miután Kövér László indulatkezelési problémákkal küzdő, alufóliasisakos házmester 14 évig pöffeszkedett benne az utódja már nem fog. Ugyan Forsthoffer Ágnes házelnök az Országgyűlés alakuló ülését még Tisza István egykori elnöki székéből vezette le, a továbbiakban másik széket használ majd. A kiemelkedő történeti és műtárgyi értékű bútordarabot múzeumi kiállításon helyezik el. Nem nagy ügy, de mégis fontos lépés a normalitás irányába.

Azt nem tudom, hogy a Fidesz nem egyszerűen populista, de az ország hosszú távú érdekeit a rövid távú párt- és hatalmi érdekek oltárán visszatérően feláldozó, pusztítóan káros ársapkapolitikájával mihez kezd a Magyar-kormány, egyelőre nem néz ki jól a helyzet. Pedig közgazdászok szóltak elég hangosan, hogy nem jó ötlet belesétálni a fenntarthatatlan kettős üzemanyagár csapdájába (a kettős rezsidíj is magára veheti), tovább rontani a helyzetet, súlyosbítani a gazdasági problémákat, és természetesen megint a leggazdagabbakat támogatni, amikor a legszegényebbeknek lenne rá szükségük. Az iráni háború negatív hatásai nem átmenetiek, ezeket nem lehet megállítani a határon azzal, hogy mesterségesen beavatkozunk a piaci folyamatokba, hogy ösztönözzük az üzemanyag-fogyasztást, amikor éppen csökkenteni kellene, és ezzel megint azt a leggazdagabb 10 százalékot támogatjuk, amelyik egyáltalán nincs rászorulva a sapkára. Nagyszerű feladat érdemi kihívás lesz ezt a feladványt megoldani, azaz megszabadulni a sufniközgazdászok és sztárjogászok bukott kormányának eme káros örökségétől, de előbb-utóbb muszáj lesz leszámolni a posztkommunizmussal, és elmozdulni az önsorsontó populizmus irányából a társadalmi edukáció irányába. Vannak kétségeim, de türelmes vagyok.

Majdnem más. „A vagyonnyilatkozata alapján nincstelen Orbán Viktornak az általa hozott jogszabály alapján 38.801.013 végkielégítés járna hazánk kifosztásáért. Nem fogja megkapni” – szögezte le a miniszterelnök, miután az már korábban eldőlt, hogy a miniszterek sem kapják meg a tíz- vagy több tízmilliós lelépési pénzüket. Nem mondom, hogy nyomj egy lájkot, ha egyetértesz, oszd meg és kommenteld, de tény, hogy nincs semmilyen elfogadható érvem vagy magyarázatom arra, hogy egy olyan országban, ahol sapkát kell húzni bizonyos termékekre, hogy úgy tűnjön, mintha a kormány kormányozna és a nép nem nyomorogna, Nagy Mártonhoz és a volt főnökéhez miért kellene egy kisebb vidéki lakás árát vagy egy fővárosi új építésű lakás induló önerejét, esetleg egy prémium kategóriás autó árát hozzávágni. A hála és a köszönet jeléül. Persze lehet erre is azt mondani, hogy populizmus és jogállamtiprás és önkényeskedés (gondolom, mondják is a schifferiánus-fodorgáboriánus szegleteiben a nyilvánosságnak), de szerintem itt nem arról van szó továbbra se, hogy egy átlagos kormányváltás történt a langyos és unalmas politikai váltógazdaság jegyében, úgyhogy mindenki kapja meg, ami jár, menjen Isten hírével, vagy éppen maradjon, mint Sulyok Tamás. Szerintem Orbánnak se lesz semmi baja, ha a minisztereihez hasonlóan a kárpátaljai nagydobronyi gyermekotthonnak ajánlja fel ezt a csinos összeget, ezzel is valami egészen minimálisat jóvátéve abból a felfoghatatlan rombolásból, amit az elmúlt 16 évben volt szíves véghez vinni.

Ennek a rombolásnak, a totálisan beteg állami működésnek, a közpénz teljesen félreértett rendeltetésének és hűtlen kezelésének másik példája, a dagadó NKA-botrány tegnap este itt megénekelt egyik főszereplője, aki körül a Telex talált még pár százmillió forint közpénzt. Így a leltár szerint (ez nem az a leltár, ez egy másik) 10 év alatt közel 5,4 milliárd, vagyis 5400 millió forint támogatás jutott kizárólag Mága Zoltánnak és köreinek. Tudom, hogy a 4iG 1311 milliárdos szerződéséhez képest (ez az összeg az ötszöröse az MNB-alapítványokba a történelem hajnalán elhelyezett 266 milliárd forintnak) ez aprópénz, amihez képest szégyelljem magam, mert sajnálom a levitézlett leltáros-miniszterelnök közel 39 milliós fájdalomdíját. Azt is tudom Hankó gyógyszerésztől, hogy a kulturális döntések olyan „ízlésbeli kérdések”, amelyek a hazaszeretetet, a magyar büszkeséget, az életigenlést és a hagyományokat hivatottak erősíteni. De hogy jótékonykodásnak, vagy éppen az állami dolgozók megbecsülésének, esetleg a nagy, közös Kárpát-medencei összetartozás erősítésének hazudták itt tíz éven keresztül azt, amit Mága művész úr és köre több ezer millió forint közpénzért cserébe művelt, az mégiscsak tarthatatlan. És nem elég, hogy jótékonykodásnak hazudták ezeket az államtól, a költségvetésből, a közösből kapott támogatásokból létrejövő haknikat, de a választási kampányban fideszes politikusok, országgyűlési képviselőjelöltek mutogatták magukat a színpadon.

És igen, az is beteg dolog, hogy teljesen titokban és átláthatatlanul, személyre szabottan hozzávágsz 261 milliárd forintot (éves átlagban nagyjából az MTA teljes költségvetése) Krausz Ferenc Nobel-díjas kutató alapítványához, miközben a Magyar Tudományos Akadémiát mondvacsinált politikai okokból támadod és kivérezteted a tudományos intézményrendszert. Az már szinte mellékes, hogy ezt is nem sokkal a választás előtt teszed. Szóval igen, véget kell vetni ennek az átpolitizált, a transzparenciát, jelen esetben a tudományos autonómiát szájba rúgó gyakorlatnak, amiből jellemzően mindig azokat hagyják ki, akik az egészet finanszírozzák. Nem jövök azzal se, hogy bezzeg Karikó Katalin csak ingyen volt hajlandó elvállalni a tanácsadói szerepet Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter mellett, de az elég visszásnak tűnik, hogy miközben az Orbán-kormány a lábát törölte a magyar tudományba és annak szereplőibe, Schmidt Mari néni hangján keresztül ótvar módon uszítottak az MTA ellen, ilyen hatalmas összegű támogatást lényegében személyre szabottan ítélnek oda. Nem kétlem, hogy a támogatás céljai hasznosak, de ezt majd a szerződés felülvizsgálata kideríti. Addig is a szerződés új kormány általi felbontása teljesen jogos és indokolt. Nem csak azért, mert amihez Hankó Balázs – nyilvánvalóan a főnöke utasítására – hozzányúlt, az kisebb tragédia. Nem ízlésbeli kérdés, tragédia. Innen folytatjuk.

Címlapkép: Magyar Péter miniszterelnök, Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter és Pósfai Gábor belügyminiszter a Karmelita kolostort övező kordon lebontásán (Fotó: 2026. május 15-én. MTI/Hegedüs Róbert)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!