Nem mintha a neheze nem ezután jönne, de csupa derű, jókedv, kacagás van az országban, mióta április 12-e lett a kvázi második nemzeti ünnepünk, szép életet te hoztál nekünk, vagy hogy szól a nóta. Pedig a tegnapi átadás-átvételi ceremóniáról készült felvételről most nem is fogok beszélni. Egyelőre nincs különösebb túlzás abban – és ezt mindenütt észreveszem, ahol emberekkel találkozom -, hogy mintha elpárolgott volna a nyomasztó szoci flash, az észak-koreai típusú bálványimádás, a napi mesterségesen gerjesztetett (mű)rettegés, és az elvetemült főleltárosnak a permanens visszaélése a nép kiszolgáltatottság- és félelemérzésével. Ami többek között abban nyilvánult meg – ha már péntek van eszembe jutott -, hogy ugye zsebre rakott kézzel begurult a saját szócsövévé silányított közmédia épületébe, és onnan fenyegetőzött és paráztatta az alattvalókat, hogy ha nem ő marad az ország ura, akkor itt harmadik, negyedik világháború, vagy atomháború fog kitörni, viszik a gyerekeket a frontra, megfagyás és állfelkopás fog bekövetkezni, mert a rezsi is minimum háromszor annyiba fog kerülni, mint az elmúlt 16 éve elmúlt nyolc évben.
Ehhez képest olvasom az újságban például a következőt: Egyszerűen túl erős lett a forint, a Magyar Nemzeti Banknak gyengítenie kellett. Technikai kamatcsökkentéssel beavatkozott a jegybank a forint árfolyamába, mert túl erős lett számára a magyar deviza. Ez azt jelenti, hogy sokkal olcsóbban tudunk vásárolni, nyilván az export az így kicsit necces, de ha ez beáll, akkor a kettő ki fogja egyenlíteni egymást, és ha lehet tartani a költségvetési hiánycélt és az árfolyamot, akkor belátható közelségbe kerülne az euró bevezetése, ami viszont ezt a dilemmát teljesen megszüntetné. Mármint az árfolyam különbözetből fakadó áremelkedést. És mivel sok mindenből behozatalra szorulunk, ezért ez nagyon nem mindegy. Ezért sem értette senki, hogy miért nem ebbe az irányba viszik a fiskális politikát. Pontosabban de, értettük, csak nem volt sokáig következménye. A lényeg pedig az volt, hogy a Matolcsy-klán az MNB révén nyerészkedni tudjon az Orbán által bitorolt államon, a profitot meg ügyesen kiszivattyúzzák mindenféle magántőke-alapokba vagy alapítványokba, és ha ott jól elvesztette közpénz jellegét, akkor lehetett belőle luxizni. De jó, ne legyünk már ilyen rohadékok, hogy állandóan ezen lovagolunk. Legyen béke végre, legyen minden úgy ahogyan köll!
Olvasom továbbá az újságban ugyanott azt is, hogy ötéves csúcsra ugrott a lakossági bizalom a választások után, ilyenre az elmúlt 30 évben nem volt példa! Soha nem látott mértékben nőtt a lakossági bizalom az ország jövőjével kapcsolatban a Tisza-győzelme után – derül ki a GKI fogyasztói bizalmi indexéből. Az emelkedés hátterében elsősorban az ország következő 12 havi gazdasági helyzetének, valamint a lakosság következő 12 hónapra vonatkozó pénzügyi kilátásainak jelentős javulása áll. Vagyis elkezdtük elhinni, hogy van élet a NER-en kívül is, hogy lehet másképp is, hogy ennél csak jobb lehet, van egyfajta megelőlegezett bizalom a kormány irányába, az állam irányába ez megnyugtatja a piacot, ami jó hatással lesz a befektetésekre is.
Bár a Tisza sajtóosztálya a Telex erre vonatkozó kérdésére azt írta, hogy semmilyen informális egyeztetés nem zajlott a felek között, Iványi Gábor arról beszélt a Népszavának, hogy Tarr Zoltán kulturális miniszter megígérte, hogy a kormány támogatni fogja, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség visszakapja eredeti egyházi státuszát. Nem gondolom sem azt, hogy a lelkész légből kapta volna ezt az információt, sem azt, hogy lenne ennek bármilyen akadálya a kormány részéről. Ne is legyen! Szegény Iványi Gábornak mennyi mindent el kell viselnie hosszú évek óta, miután a leghazugabb politikai keresztény nekiállt vegzálni, ellehetetleníteni, mióta a másik szemforgató, ájtatos politikai kereszténnyel közösen úgy döntöttek, hogy megfosztják azoktól a támogatásoktól, amelyekből az elesetteket támogatta. Mindezt azért, mert mélyen megvetette Orbán mocskos politikáját, és nem állt be abba a sorba, ahol olyan sokan mások egymás tyúkszemére taposva tülekedtek. Azok, akik ma hisztizve kérik ki maguknak, hogy utánuk köpnek az utcán, vagy a kurva anyjukba küldik el őket. Pedig szimpatikus és szerethető emberek, akik olyan sok jót tettek az országért, a magyar társadalomért, hogy nem ezt érdemlik. Hát a karma már csak ilyen. Az igazság legyőzi a hazugságot. Ezt a kereszténység lényege, amire ezek egyfolytában hivatkoztak, most meg csodálkoznak, hogy mi folyik itt. Most van az a rész, hogy tartsd oda a másik orcádat is. Mondjuk nektek az nincs, nektek pofátok van az is még mindig akkora, mint a budai Vár kapuja, de sebaj, lesz ez még így se.
Közben egymás után derülnek ki mélymagyarék disznóságai, én még a műkincseknél vagyok lefagyva, miközben tíz-, száz- és ezermilliárdokat vettek ki a közösből. Nekik mindent szabad volt, a köz tulajdonában álló kincsek és műtárgyak meg azért vannak, hogy az ő irodáikban lógjanak, vagy a seggük alá betolják őket. A Nemzeti Múzeum 2012-ben a saját állandó kiállításáról volt kénytelen Tisza István egykori házelnöki székét eltávolítani, miután a frissen újraalapított Parlamenti Múzeum visszaigényelte azt. A szék ugyanis magának Kövér Lászlónak kellett, aki az elmúlt 14 évben sajátjaként használta azt. Beszarsz. Ezek tényleg ennyire betegek! Rohadt nagy szerencse, hogy ez a baromarcú nem találta ki, hogy legyünk újra királyság, mert akkor a kollégiumi lábszagtársa tényleg a szent koronával a fején meg a jogarral hadonászva játszotta volna a dagad királyt. Ezek olyanok, mint a legelvetemültebb nácik, akik miután elkezdett lángolni a talaj a lábuk alatt, műkincsekkel megpakolva húztak el a megszállt országokból. És még hogy Tisza István széke… Amikor a Parlament jó pár termét a magyar történelem ismert figuráiról nevezték el néhány éve, ez a nyomott agyú, beteg lelkű kitalálta, hogy azokat a névadók portréival kellene dekorálni. Nosza. És nemhogy kikölcsönözte volna a festményeket, hanem titkos szerződéssel vagyonkezelésbe szerezte meg a Magyar Nemzeti Múzeumtól: több mint 60 műtárgy, titoktartási függelék. Ahelyett, hogy a műkedvelő közönség gyönyörködhetett volna bennük, ez kisajátította magának.
A másik gigantikus suttyónak nem meglepő módon Lázár János bizonyult, öröm volt nézni az ábrázatát tegnap az átadási ceremónián. Amikor irodája lett a Karmelitában, titokban kirendelt magához 13 festményt a Demeter Szilárd vezette Nemzeti Múzeum Képcsarnokából, hogy legyen miből válogatni. Hogy legyen választék, baszod, ami alapján el tudta dönteni a tekintetes batidai rém, hogy melyik megy jobban a bútorhoz. 13-ból három nyert, azokat kiakasztotta, a többit visszaküldte. Egyszerűen eláll az ember szava, és nem tud megszólalni. Ez a csávó üvöltözött padokra felállva, utcasarokra kiállva, ez forgatta a szemét a luxizó kullancsokon, ez nyomott le egy rakás disznóságot az ország torkán, ez vécékefézett, élősködött rajtunk, mióta az eszét tudja. És ez a csávó ott ül a Fidesz-frakcióban, mintha semmi nem történt volna. Nagyon remélem, hogy mindegyiket el fogják számoltatni, és az utolsó fillérig visszavesznek tőlük mindent, amit eltulajdonítottak másoktól.
Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!
Címlap: 2018-as archív felvétel. Kövér László házelnök úr megtisztelő meghívásának eleget téve Lázár János részt vett és köszöntő beszédet mondott az 1568. évi tordai vallásszabadság törvénye és a magyar unitarizmus című jubileumi konferencián, az Országház felsőházi termében. (Fotó: Pető Zsuzsa, OGY. Sajtóiroda/Lázár János Facebook-oldala)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.