NEHAZUGGY

Korrupció mindig lesz. A mértéke az, ami nem mindegy

Lázár Gergő | Ma | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 507,990 forint, még hiányzik 2,492,010 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Indexen – amely tapasztalatom szerint, szabad szemmel is elég jól látható módon próbál helyezkedni a kormány- és reménybeli rendszerváltást követően – a minap egy olyan fantasztikus cikket olvastam, amelyik azt próbálja elmagyarázni, hogy miért nem fog véget érni a korrupció azzal, hogy a Tisza Párt került kormányra. Ugyan a cikk tartalmával kivételesen nagyjából egyetértek, azért azt fontos lenne tisztázni, hogy a legnagyobb probléma nem a korrupció, hanem annak a mértéke. Azt ugyanis mindenki tudja, hogy ahol politikusok vannak (és nem csak ilyen helyeken), ott jelen van a korrupció is. Amerikában ezt olykor lobbitevékenységnek hívják, ami a politikai élet velejárója, nálunk pedig az elmúlt 16 évben annak létezését is tagadta az országvezetés. Holott az Orbán-kormány szuverenitását védő Lánczi Tamás apja is megmondta, hogy amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Szerintem is. Az elmúlt 16 évben olyan rendszer épült ki a NER képében, amely szinte minden korábbi rendszert lepipált. Mégis kötötték az ebet a karóhoz. Az volt a nem túl bonyolult érvelésük évekig, hogy a gazdaság folyamatosan növekszik, az ország évről évre megdönti a beruházási rekordokat, vagyis ha rendszerszintű korrupció lenne, a külföldi befektetők nem jönnének Magyarországra, és nem hoznák ide a pénzüket. Miközben nem hiszem, hogy van bármi túlzás abban, hogy még soha nem loptak el annyi közpénzt államilag szervezetten, mint az elmúlt 16 évben, amit a magyar adófizetők konkrétan a pénztárcájukon tapasztalhattak meg.

Sokan emlékeznek még a Nokiás dobozra és arra, hogy annak idején pár tízmillió forintért könnyen megüthette az ember a bokáját, viszont az elmúlt években már nem tíz milliók, hanem tíz milliárdok köddé és magánvagyonná válásáról beszélhettünk. Ezeknek az ügyleteket pedig lényegében semmiféle retorzió nem követte, vagyis szabadon rabolhattak az országban. Egyes becslések szerint akár 20 000 milliárd forint is eltűnhetett a közösből, ami egy olyan szám, amelyet felfogni se nagyon lehet, hát még számokkal leírni. A maffiarendszer elképesztően sok pénzt emésztett fel, de ennek csupán pár száz, talán inkább néhány ezer ember látta a hasznát, senki más. Miközben egyesek napról napra éltek, holott tisztességesen és keményen dolgoztak, addig kormányközeli tolvajok százmilliókkal játszadozhattak. Ezt pedig azért tehették meg, mert haverok ültek minden fontos pozícióban, és meg tudták védeni egymást attól, hogy bármiféle büntetőjogi következménye legyen a lopásnak.

A cikk szerzője leírja, hogy korábban is volt korrupció és ezután is lesz, mivel egyik újonnan megalakult kormánynak sem érdeke az, hogy megbüntesse az előzőeket. Ez különben mostanig igaz is volt, hiszen szinte mindenki érintett volt bizonyos ügyekben, 2010-ig működött a politikai váltógazdaság, viszont a mostani kormány tagjai nem érintettek az elmúlt évek vagy évtizedek mocskos ügyeiben, ezért minden gond nélkül a mélyére tudnak ásni szinte minden korrupciós ügynek. Magyar Péter és csapata kivizsgálhatja mindazokat az ügyeket, amelyeket nem mert a hatóságok elé tárni gyakorlatilag egyik politikai oldal sem. Itt emberek százainak, ha nem ezreinek érintettségéről lehet szó és arról, hogy fejek fognak hullani, akár jobb-, akár baloldalon. Mert nehogy azt higgye bárki is, hogy a korrupció egy jobboldali találmány, hiszen azért voltak bűnösök bőségesen a „másik” oldalon is, akik sokszor megúszták a múltjukat, mivel a kormányváltást követően hatalomra kerülő párt érdekei ezt diktálták.

Persze nem vagyok naiv, és nem kergetek olyan hiú ábrándokat, hogy mostantól kezdve a korrupció megszűnik Magyarországon. Ilyen sehol máshol sincs, legyen szó akár Svájcról vagy Norvégiáról, ahol azért egészen más a politikai és társadalmi kultúra és a mentalitás. Viszont nagyon nem mindegy, hogy a korrupció aránya mekkora, mint ahogy az sem közömbös, hogy mindazok, akik lebuknak egy-egy esettel, azok ezért megfizetnek, vagy hagyják őket futni, mert ehhez fűződik érdekük. Nyilván lesznek olyanok, akik majd megpróbálnak élni a lehetőséggel, és úgy helyezkednek majd, hogy egy picit több csurranjon vagy cseppenjen nekik, de ha van esze az újonnan felálló kormánynak, akkor ezeket az embereket már a legelején kiveti a soraiból, és azt az üzenetet küldik a társadalomnak, hogy ők nem tűrik meg azt, ami a Fidesz legfőbb politikája volt: a lopást. Nyilván még ha esetleg ez is az általános felfogás és az elvárt alapvetés a párton belül, egészen biztosan lesznek olyan esetek, amelyekről hallani fogunk.

Viszont ha ezeknek következménye lesz, és ezek az emberek kikerülnek a pártból, akkor véleményem szerint arról beszélhetünk, hogy érdemi változások történtek. Nem egyik pillanatról a másikra fogjuk elérni a skandináv országok korrupciós szintjét, viszont ha azért dolgozunk, hogy a korábbi lopásnak még csak a gondolata is kizáró tényező legyen egy-egy párttagnál, akkor azért ez nem egy elérhetetlen cél. A kezdet ilyen értelemben jó, viszont nyilván nem szabad abba a csapdába esni, hogy nem akarjuk meglátni a hibákat, mert ilyenek egészen biztosan lesznek. Viszont már önmagában az, hogy a korrupció megszüntetésére, de legalábbis annak visszaszorítására koncentrálnak, egy abszolút pozitív és érezhető változás lesz. Elvégre az elmúlt 16 évet más sem dominált, mint az elképesztő mértékű lopás és korrupció. Többek között ebből lett elege közel 3,4 millió magyarnak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!