Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már. (József Attila)
Jó reggelt, kizárólag szebb napokat kívánok mindenkinek! Azoknak is, akik csak a szépre emlékeznek, ezért elcseszik a leltárt, miközben nyomják a fogalmatlan, szétesett, vénülő antidemokratát, aki liberálisnak hazudja az őt elhajtó kormányt csak és kizárólag azzal a céllal, hogy ezredszer is odahányhassa az ország arcába: ő a nemzeti oldal, tegnap óta nem nemzeti kormánya van Magyarországnak. Hallottam közéleti kommentátorokat arról beszélni, hogy ha megértők akarunk lenni Orbán Viktorral, akkor be kell látnunk, hogy nemigen mondhatott mást, ha már elővakarta magát a szertárból a leltárával. Én ezzel szemben nem akarok és nem is tudok megengedő lenni annak a négy kétharmados pöffeszkedő ciklus után a választáson rommá vert pártnak az elnökével, aki valódi leltár helyett ugyanazt a kínos sikerpropagandát nyomja, ami miatt a választópolgárok elhajtották a fenébe.
Akiknek – a választópolgároknak – a hülyének nézéséhez ugyanúgy ragaszkodik, mintha mi sem történt volna április 12-én. Azokkal értek egyet, akik szerint nem lehet a Fidesz földbe állását kegyeleti okokból megértéssel és együttérzéssel szemlélni, nem lehet másfél évtized gazdasági, társadalmi, politikai és erkölcsi pusztítása után csak a szépre emlékezni, mert itt annyi csoda történt 16 év alatt, hogy az egyetlen veszély, ami az országra leselkedik, tényleg csak annyi, hogy a liberálisnak hazudott kormány esetleg elronthatja. Mindezt úgy mondja, hogy a szelektív leltárába bekerült nagyszerű eredmények szinte mindegyike vitatható/csúsztatás/ konkrét hazugság (az egyik legsúlyosabb pusztításnak én akkor is a fél ország nem rászorultsági alapú, diszkriminatív felmentését tartom az adókötelezettség alól), és még így is ráfért arra a széthulló ábrázatra megint nemzetizni egy öblöset.
Nem idegesítem fel magam ennél jobban, pláne hogy nemcsak a jelenkor legkorruptabb, önjelölt világpolitikai tényezőből elszámoltatás előtt álló pártelnökké visszafejlődött Orbán nem hajlandó semmit megérteni abból az egyszerű, Ruff Bálint miniszter által megfogalmazott felvetésből, hogy csak nemzeti kormány van, mindenki nemzeti, akinek magyar választópolgárok bizalmat szavaznak az ország vezetése céljából. A Juhász Hajnalka nevű honanya is csak annyit bírt dekódolni a miniszter bizottsági meghallgatásán elhangzottakból, hogy gyűlöli a konzervatív, keresztény világot. Az mindegy, hogy még csak hasonló sem hangzott el, ráutaló magatartást sem láttunk, sőt, szóba se került semmi hasonló (annyi igen, hogy „csak a Jóisten tévedhetetlen”, és vélhetően a Fidesz-KDNP-ben ez sértésnek számít, hiszen ott Orbán Viktor a Jóisten, akinek mindig igaza lesz), de én nem gyakorló keresztényként nem csodálkoznék annyira, ha ezt a Fidesz mérgező nyálával beköpött politikai keresztény világot az igaz keresztények is mélyen megvetnék. Sőt, szerintem a tisztességes, becsületes ateisták, akik soha nem nyerészkedtek más emberek nyomorúságán sokkal közelebb állnak a kereszténységhez, mint Juhász Hajnalka és az ő kereszténységgel öblögető, képmutató elvtársai és elvtársnői.
Továbbá ha véletlenül egy pillanatra mégis ragaszkodunk ehhez a nemzeti oldal/kormány – nem nemzeti oldal/kormány beteg dichotómiához: számomra sokkal nemzetibbnek tűnik egy olyan kormány, amelynek külügyminisztere a magyarok lakta Kárpátalját ért OROSZ dróntámadás után kérdés nélkül berendeli az orosz nagykövetet, ahelyett, hogy kifogásokat kezdene el gyártani arról, hogy miért nincs erre szükség és miért nem szükséges ezt egyáltalán szóba hozni se. Sulyok Tamás, az ún. nemzeti oldal államfője veheti úgy, hogy megdicsértem, miután korábbi gyakorlatával szembehelyezkedve ezúttal bátoran megszólalt a Kárpátalját ért OROSZ támadás ügyében, és még most sem törölte a posztjából az orosz szót. Nem úgy, mint a Munkácsot ért 2025 augusztusi rakétatámadás idején, amikor egy óra sem kellett ahhoz, hogy a moszkovita Orbán-kormány ízlésének nem megfelelő jelzőt eltávolítsa a bejegyzéséből.
Szóval Orbán Anita, Magyarország külügyminisztere gondolkodás nélkül berendelte az orosz nagykövetet (Gulyás Gergely fideszes frakcióvezető is engedélyt kapott a tiltakozásra és elítélésre), miközben nekem eszembe jutottak azok a szégyenletes, sötét pillanatok (2023-at írtunk) az új orosz állami tankönyvek fasiszta lázadásnak minősítették az 1956-os magyar forradalmat. Mi történt akkor? A Kreml alázatos kifutófiúja, Szijjártó Péter nem az orosz nagykövetnek, hanem az őt kérdésekkel provokáló újságíróknak merte elmondani, hogy senkitől sem fogadjuk el, hogy megalázza az ’56-os hősöket és a magyar forradalmat. Nemhogy nem rendelte be a nagykövetet, elintézte az egészet annyival, hogy ebben a kérdésben nem hajlandóak vitát nyitni, mivel az 1956-os forradalom megítélése a magyar történelem egyik alapköve. Az Orbán-kormánnyal együtt megbukott, egy parlamenti mandátumot azért megcsípett volt külügyminiszter nyilván most is mélyen kushad. Pedig már semmi tétje nincs az orosz agresszor kényeztetésének, akik a Fidesz választási veresége után alig két nappal (?) siettek világossá tenni, hogy nekik Orbán soha nem volt a barátjuk.
Ötödik éve tart Putyin beteg háborúja Ukrajnában, és most először van az, hogy a magyar diplomácia azonnal és félreérthetetlenül fogalmaz, nem maszatol, nem óvatoskodik. „Magyarország kormánya mélységesen elítéli a Kárpátalja elleni orosz támadást”. Amire az ukrán fél – államelnöki és külügyminiszteri szinten – köszönetét fejezi ki. És nem azért, mert bele akarja rángatni a magyar embereket a háborúba. Talán fel se tudjuk fogni, hogy a leltáros ember és az ő elvtársai mennyire elinflálták, kiüresítették, bemocskolták, lejáratták a nemzeti jelzőt, és nem elégedtek meg ezzel, még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy magukra aggassák és tovább amortizálják. A nemzeti szót márpedig többek között ilyen teljesen természetes és magától értetődő gesztusokkal lehet újra tartalommal megtölteni. Nyilván rohadt nehéz újratanulni a normalitást, de csak ennek van értelme, csak ennek lesznek kézzelfogható eredményei. Annak, hogy nem állandóan a konfliktust keressük saját létezésünk legitimálására, hanem az együttműködésben vagyunk érdekeltek. Nem fenntartjuk mindenáron a háborús pszichózist, mert abból vannak szavazatok, hanem megállapodásra törekszünk. Nem relativizáljuk, hogy ki a gyilkos és ki az áldozat, ki a bűnöző tolvaj, ki a tisztességes ember, nem nevezzük kereszténynek azt, aki kizárólag attól keresztény, hogy annak nevezi magát, és nem döngetjük a mellünket, hogy mekkora csodákat tettünk 16 éven keresztül, amikor mindenki látja, hogy egy eladósodott, szegény, bántalmazott, lelkileg és mentálisan lelakott országot hagytunk magunk után.
Fene tudja, mi ebben a nemzeti. Konkrétan semmi, úgyhogy vegyük szépen vissza a szavainkat. Orbán Balázs bukott kampányfőnök azt mondta egy minapi, a Patrióta kanálisnak adott interjúban, ahol az MCC sorsa is szóba került, amivel kapcsolatban bízik abban, hogy nem lehet azt államosítani és teljesen leállítani, és tudnak majd erről józanul tárgyalni az illetékesekkel: „Tegyünk úgy, mintha egy normális, civilizált országban lennénk”. Az a helyzet, hogy szerintem ne tegyünk úgy. A leltáros és bandája mindent elkövetett azért, hogy ez egy beteg, infantilizált szolgaország legyen. Egy hónap alatt nem lehet leváltani a fideszes mélyállamot, ami foglyul ejtette az intézményeket, egy hónap alatt nem lehet begyógyítani a sebeket, de igen, az a cél, hogy ez egy normális, civilizált ország legyen. Ahol Szentkirályi Alexandrát se köpik le és nem kurvázzák le az utcán. Ehhez tükörbe kellene néznie a leltárosnak és bandájának, ehhez kell a szavaknak visszaadni a jelentését, és ezért nem maradhat következmények nélkül az elmúlt 16 év.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.