„Magyar Péter karmelitás ámokfutása lassan belém fojtja a szavakat. Nem azért, mert nincs mit mondani, hanem mert lassan elfogynak rá a jelzők.
A »bibliás jelenet« pedig tényleg az utolsó csepp volt a pohárban. Más dolgaihoz hozzányúlni, mindent a »ki-ha-én-nem« pózban előadni, vonaglani, mint egy kish… (ki sem mondom). (gondolom, a hímringyó lett volna amit ki sem mondott – szerk.)
A tudatalatti viszont dolgozott rendesen: többször is »Miniszterelnök úrnak« nevezte Orbán Viktort, majd pár másodperccel később idegesen javította magát. Van, amit még a kampánypszichózis sem tud teljesen felülírni.
És persze tartalom továbbra sem volt. Csak a jól ismert hergelés.
»Innen nézte Gáspár Evelin a tűzijátékot.«
Mert mindig kell egy mondat, ami arra épít, hogy a kisember érezze: neki rosszabb, másnak jobb. Irigységre, dühre, sértettségre épített politikai hakni ez az egész.
39 percen keresztül fröcsögni, lekezelően beszélni és folyamatos feszültséget generálni valóban egyfajta művészet. Csak még nem sikerült eldöntenem, pontosan melyik műfajba tartozik.”
Nem idézem a teljes szöveget, ennyi is bőven sok a jobboldali morális fölényből, amivel bizonyos Gulyás Virág patrióta magyar nő és propagandista (az amerikai Orbán-kegyencjárat propagandista különítményének tagja) nyugtázta Magyar Péterék hétfő esti-éjszakai múzeumlátogatását, aki szinte a nap 24 órájában szakérti a megválasztott miniszterelnököt, és a fenti stílusban sipákol, hogy uramisten. Gondoltam, hogy talán még nem késő segítenem a műfaj meghatározásában: a nép valósággal való szembesítésének hívják. Az eltitkolt igazság feltárásának.
Gulyás Virág nem érti, mert ő a pajtásaival a poroszos, birodalmi, aki nem lép egyszerre, nem kap júdáspénzt estére típusú kognitív hergelésben szocializálódtak, ott érezték jól magukat. Csak most meg kezdik kapiskálni, hogy az a játszótér, ami eddig nekik volt fenntartva, ahol csak ők hintázhattak meg csúszdázhattak kedvükre, mára mindenki számára elérhetővé vált. Mert ugye a grund mindenkié, nem csak a kockás ingeseké és Júdás Viktoré. Gondolom, hogy a propagandista hölgy egy lélegzetvételre elmondott 7 miatyánkot és 8 üdvözlégyet, amikor az ördög maga megjelent a bukott miniszterelnök uraság Bibliájával, amit valamiért ott felejtett a vaságy mellett. Lehet, hogy már gyakorolt a börtönévekre, és a Biedermeier ágyat tábori priccsre cseréltette, hogy szokja a dereka, ha esetleg be kell majd vonulnia valamelyik büntetés-végrehajtási intézménybe.
Mindegy is, én nem azon lennék kiakadva jó keresztényként, hogy Magyar Péter a Bibliából idézett a Tour de Karmelita során, hanem azon, hogy a doktorminiszterelnök uraság ott felejtette a Szentírást, ahova már nem teheti be többé a lúdtalpas lábát. Ha Magyar Péter fogta volna a kereszténység szent könyvét, az Ó- és Újszövetség gyűjteményét, és belehelyezte volna a vadonatúj iratmegsemmisítőbe, és teátrálisan ledarálta volna, akkor jogos lenne a sápítozás. De ugye ez nem történt meg, mint ahogy az sem állja meg a helyét, hogy nem szép dolog más dolgaihoz hozzányúlni, hiszen tudtommal ott már nincsen dolga a miniszterelnök uraságnak. Lejárt az ideje, kicsekkolt. Egyébként ha az otthagyott bútorra, könyvekre vagy festményekre gondolt az újságíró asszonyság, akkor is van egy rossz hírem: azok ott az utolsó szögig, a Magyar Nemzeti Galériából odahurcolt utolsó műalkotásig a magyar állam, vagyis a mi tulajdonunkat képezik. Ott minden egyes négyzetcentiméter a mi pénzünket dicséri. Szívesen. Merő öröm volt számunkra, hogy a plebejusok védőszentje 12 éven keresztül élvezhette a perverz, inverz, unortodox puritanizmus, a mértékletesség eme igazán szerény hajlékát. Ja, a főni eredetileg biztos putrit rendelt, a kivitelező félreértette, aztán ez lett belőle. Rettenetesen szánalmas és egyben elkeserítő, amit ezek itt több szólamban nyomnak arról, hogy itt micsoda kulturális örökséget, micsoda nemzeti értéket hagyott ránk az uraság a mi pénzünkből, csak ugye mi hálátlan pórok ezt sem tudjuk értékelni. Nem hittük el Lázárnak se, amikor mesélte, hogy a gazda ugyanúgy él, mint 25 évvel ezelőtt, nincs több cipője, nincs többi inge, nincs több autója, semmi. Nemhogy tízmilliárdokért pusztverszáji nyaralót építtetett volna magának.
Apropó Verszáj! A Roma Sajtóközpont videójából derült ki a minap, hogy a birtokon nem lehetett telefonozni, a munkásokat pedig nem közvetlenül Orbán Viktor, hanem egy vállalkozó alvállalkozója foglalkoztatta, aki 2024-ben 1500 forintos órabért fizetett nekik. A hatvanpusztaverszáji birtok hivatalosan a volt miniszterelnök apjának, Orbán Győzőnek az ingatlanja, (félkész) mezőgazdasági üzem. Amelynek csak a kertje 500 millió forintba kerülhetett, és amelynek az építésze is milliárdos lett. „Én dolgoztam is Anikó nénivel, volt, hogy túlórázni kellett miatta, bejött, gondolt egyet, ültetni kellett virágokat, nekünk kellett neki segíteni. Hozzá csak akkor lehetett szólni, ha megszólított vagy kérdezett valamit” – mondta az egyik munkás, aki nagyjából két évig, 2024-ben és 2025-ben dolgozott a kertben, és rendszeresen találkozott a volt miniszterelnök feleségével.A munkásoknak óriási területet kellett gondozniuk, gyomláltak, talicskáztak, földet hordtak, a medencéket is ők ásták ki. A férfi arról is beszélt, hogy látta a birtokon Orbán Viktor gyerekeit, unokáit, vejét, őt magát azonban egyszer sem, bár mások vele is találkoztak. Elmondása szerint Orbán „rendes volt, odament kezet fogni velük, hiába volt koszos a kezük, akkor is kezet fogott velük”.
Rendes gazdák ezek, na! Ezek szerint az egész család idegállapotban van ezeknél, mert Anikó asszonyhoz is csak akkor lehetett szólni, ha megszólított valakit, vagy ha kérdezett valamit. Az igazán stílszerű az lett volna, ha gyapotot ültettek volna a birtokra, ezek meg leszedték volna a végén a termést. De ne legyünk ennyire kirekesztőek, arra ott vannak a fideszesek, akinek a cigányok csak vécépucolásra meg ezek szerint a nagybirtokaik gondozásra jó biorobotok, 1500 forintos órabérért. Még, jó, hogy nem rabszolgákat tartottak, mert azon is biztos ki lenne akadva Gulyás Virág asszonyság.
Ahogy elnéztem Hadházy Ákos legújabb fotóit, eléggé el van hanyagolva a hacienda, kezdi benőni a gaz, mintha a dinasztia Anikó nénistül látványosan leszarná mostanában. Jó, hát annyiból érthető, hogy van más gondja is mostanában a bukott felséges úrnak. Ettől függetlenül felvethető a kérdés: hol van a lóvé, ha már kertészekre se fussa? Mert ugye az a duma, hogy ő kiépített egy új nemzeti tőkésosztályt, aminek az a lényege, hogy például Lölő Magyarországon vállalkozik, itt teremt munkahelyeket, eltart családokat, ami azért jó, mert ha ezt a geci multik csinálják, akkor azok kiviszik a profitot az országból. Az lenne a kérdésem, hogy akkor az a kurva sok pénz, amit ezek nagytőkeileg bevételeztek, hol a f*szban van? Mert én többet látom külföldön a nagy tökű nagytőkés Lőrincet meg az asszonyát valami luxusüzletben szórni a rajtunk keresett pénzt, mint mondjuk itthon a CBA-ban. Ha ezek nem viszik külföldre a profitot, akkor miért Cannes-ban szórják a közöst? Meg ha már ennyit elloptak, akkor miért nem tartják fenn ezeket a böszme uradalmakat, amiket maguknak építtettek meg velünk, a mi pénzünkből? Stadler Józsi bácsi legalább nem ment elszórni a lóvét Rómába vagy Párizsba, az legalább Akasztót fejlesztette, és ha nem baszogatják, akkor talán lehetne ma egy mini Las Vegas a stadionja mellett.
És tényleg úgy fog járni itt minden, ahogy azt előre megmondtuk. Ezeket az épületeket, amiknek a léte brutális üzemeltetési és fenntartási költségekkel jár, előbb-utóbb az enyészet zabálja fel, a korrupció és a megalománia örök dicsőségére. Azt mondom, nyissák meg ezeket a nagyérdemű előtt, hogy megnézhessük, mire szórták el puritánék a mi befizetett adóforintjainkat. Az embert egyszerűen a gutaütés kerülgeti.
Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!
A címlapképen Magyar Péter Szinyei-Merse Pál A Balaton a fonyódi partról című festménye előtt, a Karmelitában (Fotó: Magyar Péter / Facebook)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.