NEHAZUGGY

A tűrhetetlen „tuzsonizmus”

Molnár Bálint | Ma | 8:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 406,850 forint, még hiányzik 2,593,150 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, május 13-a van. Szerda, nem péntek.

Ugyan a kormány honlapja szerint (kormany.hu) még mindig bizonyos Orbán Viktor a miniszterelnök, ezt senki ne higgye el, ne essen pánikba. Már nemcsak a miniszterelnök nem Orbán, de 16 miniszterrel éjfél óta hivatalba lépett az új magyar kormány. Vagyis a Magyar-kormány. Ezt a politikatörténeti rekordgyorsaságot sok minden indokolja, de leginkább az a csata utáni elborzasztó tájkép, ami az orbánizmus után itt maradt.

Annak ellenére is, hogy a rovott múltú és jelenű Pintér Sándor nyugdíjas rendőr tárcája nem bírta ki, hogy ne villantsa meg utolsó rúgkapálásával, az utolsó kiadott közleményében azt a mocskos cinizmust, ami miatt a Fidesz április 12-én elhajtották a magyarok a picsába. Magyar Péterék hétfői, a Belügyminisztérium épületét (is) érintő éjszakai látogatását úgy értékelte, hogy „sikeres a Belügyminisztérium épületlátogatási programja”, hiszen „az épület történelmi jelentősége és a felújított terek látványa iránti folyamatos érdeklődés visszaigazolja a kezdeményezés létjogosultságát”, mármint azt, hogy a középületekben rejlő nemzeti kincsek a szélesebb közönség számára is elérhetővé váljanak, ez a valóságtól teljesen elszakadt, fékevesztett rongyrázás, a gőg és a hübrisz olyan tobzódása, amitől az ember teljes joggal érzi magát Ruff Bálint ökölbe szorult kezének. Ezeknek tényleg beteg a lelkük, ezek tényleg nem értik most sem, hogy micsoda károkat okoztak, hogy micsoda pusztítást végeztek, hogy mennyi mindent vettek el ettől a néptől, hogy inkább 20, mint tíz évbe fog telni a tizenhat éves háborújuk okozta romok eltakarítása, a sebek begyógyítása.

Az elmúlt tíz évben mindig egyetértettünk abban, hogy bármennyire is igazságtalan és elviselhetetlen az, amit megenged magának ez a fajta elszabadult hajóágyú politika, amit az állampárt visz, nem juthatunk el arra a szintre, ahol megengedett bárkinek a dehumanizálása. Hogy bármenyire indulatosak vagyunk, soha nem patkányozunk (poloskázunk?), senkinek az emberi méltóságába nem gázolunk. Akkor se, ha nyilvánvaló számunkra, hogy a saját népükre rátámadó, bűnözőnek kinéző bűnözőpolitikusoknak vagy az őket fenntartások nélkül kiszolgáló személyzetnek nem nagyon van méltósága, amibe bele lehetne gázolni. Sőt, még abban is egyetértettünk, hogy ha Bangóné patkányozza a fideszeseket (nem baj, ha már senki nem emlékszik rá), akkor azt is szóvá tesszük, mert így helyes. Tegnap, amikor végignéztem, Ruff Bálint miniszterelnökséget vezető miniszter miniszteri meghallgatását (a belügy közleményének elolvasásával párhuzamosan), úgy éreztem, hogy rohadtul indokolatlan volt itt minden finomkodás.

Az, ahogy a Tuzson nevű hűtőszekrény-ügynök és bukott igazságügyi miniszter végig olyan hangnemben beszólogatva kommentálta Ruff szavait, mint egy bebaszott szurkoló a lelátóról, amikor éppen veszít a csapata, az, hogy a bekapcsolva maradt mikrofon mellett tisztán hallhatóan kiesett a száján, hogy „nehéz lesz még ezzel az alakkal. Szegény olyan sötét, hogy az valami borzalom”, végképp ledobta az agyamról az ékszíjat. Ezért amikor úgy érzem, hogy már-már elkezdeném megsajnálni őket, vagy némi empátiát érezni ezeknek a toprongyoknak az irányába azért, ami április 12-én történt velük, és láthatóan azóta sem tudnak, mit kezdeni ezzel, akkor csak erre az igazságügyi miniszterek szervilis szégyenére, vagy mondjuk a független sajtóba az elmúlt 16 éves pöffeszkedés gyakorlatát követve a lábát törölgető, a főnökét a kocsmai vadhajtások szintjére követő Pócs János random megszólalására kell asszociálnom, és rögtön magamhoz térek. Igaza van a kollégának, aki Sulyok Tamással kapcsolatban reflektált erre, tovább is megyek: soha semmiért nem szabad megsajnálni ezeket a figurákat, viszont határozottan üdvözölni kell, hogy a választói felhatalmazásnak megfelelően az új kormány nem vesztegeti az időt. Nagyon helyes, hogy ma már az Ópusztaszerre – nem rongyrázásból, hanem az aszályhelyzet miatt – kihelyezett kormányülésen nekilátnak a munkának, hogy alig egy hónappal a választási földcsuszamlás után már döntést hoznak a minisztériumok és az állami cégek azonnali, teljeskörű átvilágításáról, de elkezdenek tárgyalni a Fidesz alapfércművének és több más, fontos jogszabálynak a módosításáról is. Az van, hogy egy rakás intézkedés gyorsan, könnyen, különösebb anyagi ráfordítás nélkül meghozható (az Orbán szuverenitását a néptől védő hivatal sóval behintése például ilyen), és ezekre szükség is lesz, mivel az elszámoltatást érintő választói elvárásoknak való megfelelés adott esetben nehezebb lesz, de szerintem most már konszenzus van abban, hogy megvárja a nép. Ha már idáig eljutott.

Ezért nekem nem kezd el viszketni a tenyerem, ahogyan a magát nemzeti oldalként aposztrofáló bukott népnyúzóknak szokott, de ez tolerálhatatlan. Egyszerűen tűrhetetlen, hogy az az ember, akinek az egyetlen megjegyezhető miniszteri megmozdulása az a szégyenteljes pillanat volt, amikor az ún. jelentését lobogtatta, amiben néhány óra leforgása alatt, egy kurva nagy időutazást végrehajtva egyértelműen megállapította, hogy a Szőlő utcai gyalázatnak nem voltak kiskorú áldozatai, borzalmasan sötét alaknak nevezze és gyalázza azt a miniszterjelöltet (azóta miniszter), aki arról beszél, hogy a kormányzás nem kiváltság, hanem szolgálat, hogy tévedni és bocsánatot kérni nem gyengeség, hanem erény, hogy nincs nemzeti és nem nemzeti kormány, mert minden kormány nemzeti, amelyet magyar emberek többsége választ meg és hatalmaz fel az ország vezetésére, vagy hogy döbbenetes és felfoghatatlan az a pazarlás, amit azon a bizonyos hétfői tárlatvezetésen látott, miközben Mészáros Lőrincen kívül semmi nem működik az országban, aminek működnie kellene.

A Ruff által képviselt politikai hangnem és hozzáállás teljes hiánya juttatta ebbe a helyzetbe az országot. Az a pöffeszkedő tuzsonizmus, aminek a lényege, hogy a kormányzás nem szolgálat, hanem bármire, konkrétan akármire feljogosító eszköz a hatalomra került érdekcsoport kezében, hogy a legbetegebb vágyait is kielégítse. Luxusszivarszobát, márványbudit, ezeret. Orbán és bandája uralkodása szinte az első pillanattól az utolsóig erről szólt, ezért ha az eltartott kisujjú politikai elemzők és a közpénzcsöcsről leválasztott cselédpropagandisták esetleg nehezményezik, vagy meg vannak sértődve azon, hogy a történelemben még nem volt eddig egyetlen miniszterelnök sem, akinek eszébe jutott volna azzal lejáratni az elődjét, hogy bemutatja annak dolgozószobáit, miközben gunyoros megjegyzésekkel illeti az épületet és a szóban forgó munkáját, akkor szeretném jelezni, hogy szerintem nincs itt semmiféle lejáratás. Ahogyan a Rogán-féle propaganda- és gyűlöletközpont, vagy a Pintér-féle Belügyminisztérium bemutatása sem Orbán Viktor kormányzásának csúnya és gonosz lejáratását célozza. Nem az új miniszterelnök járatja le az elődjét, hanem az előző miniszterelnök uralkodásának mindenki számára megtapasztalható, látható minősége járatta le saját magát. Ez az ún. lejáratás nem jelen idő, ez ment 16 évig. Permanens önlejáratás volt. Magyar Péternek semmit nem kell bizonyítania, ezek a tények: az ország vergődött a szakadékban, ezek meg százmilliárdos épületekben, földi halandók számára felfoghatatlan luxusban gyártották a kifogás-propagandát arról, hogy ki mindenki tehet arról, hogy az ország vergődik a szakadékban. Az új kormányfő nem a tiszteletet nem adja meg az elődjének, amikor bukott miniszterelnöknek nevezi, hanem a tényeket közli. A magát érinthetetlennek képzelő, jellemhibás, torz lelkű, csillapíthatatlan étvágyú hatalomtechnikus a lehető legmagasabbról hullott a lehető legmélyebbre. Megbukott. És amíg el nem nyeri ezért jogállami keretek között az ő méltó büntetését, addig minden percben indokolt lesz az elmúlttizenhatévezés.

Nem mellesleg a Tiszának van választási programja, nem kevesebb, mint 243 oldal, minden benne van abból, hogy mit tennének kormányon. Ha pedig a választóknak úgy tűnik, hogy letértek az ösvényről, akkor számon tudják kérni. Számon is fogják kérni.

Címlapkép: Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszterjelölt (szemben) kinevezés előtti meghallgatásán az Országgyűlés igazságügyi és alkotmányügyi bizottságának ülésén az Országházban 2026. május 12-én. MTI/Bruzák Noémi

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!