NEHAZUGGY

Ne most sajnáljuk meg

Lázár Gergő | Ma | 19:18

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 380,042 forint, még hiányzik 2,619,958 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Éppen azon megy a „vita” a nyilvánosság különböző felületein, hogy akkor meg kell sajnálni Sulyok Tamást azért, amit vele „műveltek” az újonnan felálló kormány miniszterei. Amit műveltek vele, amikor a Tisza-kormány miniszterei a Sándor-palotában átvették tőle a megbízólevelüket, az az, hogy miután Magyar Péter miniszterelnök a választások óta többször is követelte az államfő lemondását arra hivatkozva, hogy az Orbán-kormány bábelnöke, erre az alkalomra az volt a kérés/utasítás, hogy ne fotózkodjon az új miniszterekkel.

Az eredmény elég idétlenre sikerült, de végül összejött. Az megbízólevelét elsőként átvevő Bóna Szabolcs esetében Sulyok Tamás még odaállt az átadást követően a csoportképre, a többi miniszter esetében ezt már nem tette meg. Elég jól érezhető volt a teremben, ami eddig is: senki nem akart azzal az emberrel mutatkozni, akinek a nemzet egységét kellett volna megtestesítenie 2024 márciusa óta, viszont erre egyértelműen képtelen volt. Véleményem szerint Sulyok nem megsajnálandó figura, mivel tudtommal senki nem tartott fegyvert a tarkójához, amikor köztársasági elnöknek kérte fel. Szerintem Orbán se. Pontosan tudta, hogy mire vállalkozik, és annak rendje és módja szerint el is játszotta azt a szerepet, amit kijelölt számára az immár megbukott állampárt. Ez egy nettó fideszes köztársasági elnökre szabott szerepkör volt, soha nem emelhette fel a hangját az igazságtalanságok ellen, hiszen nem az volt a feladata, hogy kiálljon az emberi méltóságért, pártállástól függetlenül a magyar emberekért, hanem az, hogy elvégezze a gazda által kiadott feladatot. Ami legtöbbször az volt, hogy kussoljon.

Sajnálni talán akkor lehetne, ha valaki belekényszerítette volna ebbe a szerepkörbe, de az igazság az, hogy akár élvezte, akár nem, mégis asszisztált az ország kirablásához, bizonyos emberek jogainak sárba tiprásához és a különböző társadalmi csoportok alázásához. Nem 2024 óta, hanem azóta, amióta beejtőernyőzték az Alkotmánybíróságba (2014), majd még nyolc évig, miután az AB elnöke lett (2016). Sulyok emlékeim szerint soha, egyetlen alkalommal se mert szembefordulni a Fidesz által kiadott parancsokkal, és soha nem mutatta meg, hogy még akár a kormányon lévő párttal is lehet egyet nem érteni. Sulyok követte elődei példáját és ugyanolyan semmirekellő köztársasági elnökként kerül be a történelemkönyvekbe, ahogy Schmitt Pál, Áder János vagy a közvetlen elődje, Novák Katalin. Lehet, hogy a korábbi köztársasági elnökök sem örvendhettek túlzottan nagy elismerésnek – azért Mádl Ferenc vagy Sólyom László államférfi volt ezekhez képest -, de ők biztosan nem azzal kerültek be a történelemkönyvekbe, hogy tétlenül bámulták, ahogy egy autokratikus hatalom kifosztja és tönkreteszi az országot. Az utolsó köztársasági elnök, akire sokan elismeréssel gondolnak vissza, az Göncz Árpád volt, noha az elnöksége végére az ő megítélése is megváltozott némelyek szemében.

Sulyokban viszont azon túl, hogy egy csetlő-botló nagypapa látszatát kelti, véleményem szerint semmi sajnálatra méltó nincs, ráadásul vélhetően már ő maga is tudja, hogy a legjobban azzal járt volna, ha lemond a köztársasági elnöki pozíciójáról. Ezt persze nem tette meg, viszont ezzel csak rontott a helyzetén. Jól láthatóan új köztársasági elnökre van szüksége az újonnan megalakuló kormánynak, egy olyan emberre, aki képes megteremteni a nemzet egységét. Hogy ez az ember végül ki lehet, az kérdéses persze – nyilván több név és felmerült már -, de hogy Sulyok napjai meg vannak számlálva, abban szinte biztos vagyok. Amennyiben egy elfogadható, nem a fideszes parancsokat követő elnökről lenne szó, úgy simán hagyták volna, hogy kitöltse a hátralevő hivatali idejét (még ha nem is kevés ez az idő), viszont mivel erről nem beszélhetünk, ezért jogos az, hogy úgy viselkedik vele a Tisza-kormány, mint a Fidesz utolsó ügynökével. Hát hiszen pontosan az.

Persze ráhatása már nincs az eseményekre és valódi vétójoga se nagyon van, és nem is lenne ajánlott okvetetlenkednie, mégis úgy érezheti, hogy talán sikerül kihúznia, ha árnyékban marad. És lemarad a fotókról. Pedig ezzel nem segíti sem a Fideszt, sem pedig a saját helyzetét. Akik jelenleg a maradását követelik, azok pont olyanok, akiktől egyetlen épeszű ember sem szeretne támogatást kapni. Ez is jól mutatja egyébként, hogy kik érzik saját elnöküknek Sulyok Tamást. Az az ember ugyanis, aki nem mert szembeszállni a Fidesz gyűlöletkeltésével, aki nem emelt szót a gyermekvédelem kérdésében, akit nem zavart, hogy a gyűlöletpropaganda tönkreteszi gyerekek, idősek lelkét, az nem való köztársasági elnöknek. Sőt, semmiféle komoly tisztségre nem alkalmas. Ezért érthető az a fajta viselkedés, amelyet most vele szemben a Tisza Párt miniszterei képviselnek, hiszen nem akarnak közösködni egy olyan emberrel, aki cinkosa, bűntársa volt a Fidesznek. Nem mondom, hogy Sulyok nélkül nem épülhetett volna ki a NER – hiszen nyilván az már a beiktatása előtt is létezett -, sem azt, hogy bármit is tehetett volna a Sándor-palotából az ellen, hogy Orbán kirabolja az országot. Az lett volna az egyetlen vállalható döntés a részéről, ha elutasítja a köztársasági elnöki jelölést és ezzel megtartja a becsületét. Annyit, amennyi még volt neki. Erre nem került sor, tehát a vele szemben mutatott viselkedés nemcsak érthető, de teljesen jogos is. Ne most érzékenyüljünk el, hiszen akkor, amikor szükségünk lett volna egy valóban a nemzetet képviselő köztársasági elnökre, akkor Sulyok sehol sem volt. Most már késő ezen változtatni, ezért az egyetlen méltányolható döntése az lesz, ha lemond a tisztségéről.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!