A Magyar-kormány leendő minisztereinek parlamenti meghallgatása az esemény protokolláris jellege és borítékolható kimenetele ellenére is sokkal izgalmasabb esemény, mint hogy ki mit gondol arról, hogy a megválasztott miniszterelnök első beszédében, abban az emelkedett, ünnepélyes pillanatban nekiment az államfőnek, de túl azon, hogy az ellenzékbe szorult Fidesz miképpen védi a saját emberét, akinek az elmúlt bő két évben egyszer sem sikerült demonstrálnia, hogy hajlandó és alkalmas lenne megtestesíteni a nemzet egységét, szerintem van egy hatalmas félreértés ebben az ügyben, amire Fodor Gábor hatalmas lélegzetvételű írása világított rá az Index hétfő reggeli címlapján. Amely Indexnek kiemelt szerepe volt a választási kampányban a Magyar Péterről és a Tisza Pártról szóló pervesztes koholmányok terjesztésében.
Az, hogy Gulyás Gergely miniszterelnökhöz méltatlannak tartja Sulyok Tamás Magyar Péter általi kendőzetlen bírálatát, az nem hírértékű, ez a dolga, mi mást tehetne a parlamenti fideszes egynegyed birtokában. Mint ahogy például az osztrák polgári-liberális napilap, a Die Presse újságírója is gondolhatja azt, hogy Magyar Péter „botrányt keltett”, amikor „közvetlenül megtámadta az államfőt”, mivel „a nagy nyilvánosság előtt megalázta Sulyok Tamást”, aki „láthatóan meg volt döbbenve”. Mindenki gondolhat bármit arról, hogy minek illik, vagy nem illik elhangoznia egy miniszterelnök ünnepélyes beszédében, véleményem szerint az viszont súlyos félreértése ennek a konkrét helyzetnek, hogy a közéleti kultúra építése és a jogállami normák tiszteletben tartása miatt határt kell szabni az államelnöki tevékenység bírálatának, hiszen – Fodor szerint – nem Sulyok Tamás személyes megítéléséről kell véleményt mondani, hanem az elnöki intézménynek tiszteletet adni. Igaz, hogy soha nem voltam se miniszter, se jogász, de éppen ezt tartom problémának: hogy a személy olyan mértékben járatta le az intézményt a 2024-es hivatalba lépése óta, hogy nem hagyott más lehetőséget, mint az arcába mondani, hogy gyáva és hazug, és lemondásra szólítani. Ez szerintem nem sértegetés, nem udvariatlan megtámadás, ez a magyarok túlnyomó többségének a megítélése annak a legfőbb közjogi méltóságnak a tevékenységéről, akinek az lenne a feladata 2024. március 5-e óta, hogy kifejezze a nemzet egységét, és őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett.
Fodor Gábor érvelése szerint a miniszterelnök által megütött hang sajnos „folytatása annak a sértegetésekre építő destruktív politikai kultúrának, amelyik az elmúlt bő két évtizedben itthon meghonosodott”, vagyis annak amelyik a másik oldalt ellenségnek, bűnözőnek, hazaárulónak tekinti, nem pedig olyan ellenfélnek, aki tiszteletet érdemel. Márpedig ennek kellene sürgősen hátat fordítani, például úgy, hogy a kormányfő megfogadja a saját tanácsát és a megértés szándékával kopogtat be Sulyok Tamáshoz. Nekem ez itt egy súlyos félreértésnek tűnik. Magyar Péter mondanivalójának teljes félreértése, aki amellett, hogy pontosan ugyanazt mondta el szombaton a parlamentben, amit az elmúlt két évben, a választási kampányban az országjárása összes helyszínén elmondott és megígért, nyilvánvalóan az elmúlt tizenhat év politikája által egymás ellen fordított választópolgárok egymáshoz bekopogására és megbékélésére utalt. Nagyon világosan beszélt a választási felhatalmazásáról: neki és kormányának nem arra adott kétharmados felhatalmazást a társadalom, hogy kiegyezzen az Orbán-kormány által valamennyi közjogi tisztségbe bebetonozott pártkáderrel, az összeomlott rezsim valamennyi itt maradt relikviájával, hanem hogy véget vessen ennek a rendszernek. Az új rendszerben pedig egyszerűen nincs helyük azoknak, akik a régi, illiberális rendszer jogtiprásaiban tevékenyen részt vettek, vagy a Sulyokra is kiemelten jellemző elhallgatásaikkal asszisztáltak.
Teljes félreértésnek találom, hogy itt sürgősen hátat lehetne fordítani a bűnökkel terhelt múltnak. Ráadásul hogy úgy lehetne ezt megtenni, hogy a bűnelkövetőket, a bűnelkövetők cinkosait átmentjük abba a másik, teljesen más típusú rendszerbe, amit megígértünk a választóknak: ahol a jogállamot helyreállítjuk, ahol megszüntetjük a mindent behálózó korrupciót, és ahol az igazságszolgáltatás meg a közjogi intézmények nem a politika szolgálólányai vagy rabszolgái. Biztosan nem Fodor Gábor az egyedüli, aki valamiért nem érti, hogy Sulyok Tamásra nem lehet a nemzet egységét megtestesítő elnökként tekinteni, és eme feladatára hivatkozva azt mondani, hogy persze sok múlik az elnök kvalitásain, hogy sikerül, vagy éppen nem sikerül neki betölteni a funkcióját, de ez nem kizárólag az ő emberi minőségén, hanem a politikai élet szereplőinek a hozzáállásán is múlik. Csak egy részletet idéznék a hosszú írásból, aminek hosszú kiindulópontja egyébként az, hogy itt nem rendszerváltás történt (az 1990-ben volt) a precíz fogalom a korszakváltás:
A frissen megszavazott miniszterelnök a köztársasági elnök udvariatlan megtámadásával a hétvége másik politikai szereplőjévé tette Sulyok Tamást. Azt az elnököt, akinek eddig a politikai profilja nem rajzolódott ki, leginkább korábbi, nem túl szerencsés kommunikációs megjelenéseivel foglalkozott a sajtó. Az elmúlt napokban kritikával illette a leköszönő miniszterelnököt, Orbán Viktort azért, mert levelében arról tájékoztatta, hogy nem kívánja végrehajtani az Európai Unió Bíróságának döntését a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatba. A hétvégén kormányalakítási megbízást adott Magyar Péternek, elmondott egy korrekt beszédet és tűrte a modortalan támadást a törvény házában. Érdemes felfigyelnünk erre a karakterváltozásra.
Tehát mivel szó nincs rendszerváltásról, sima korszakváltás történt, ezért függetlenül attól, hogy milyen megítélés alá esik szerintünk Sulyok Tamás személye, az általa képviselt intézmény iránti tiszteletből, az elmúlt tizenhat év destruktív politikájának való sürgős hátat fordítás szükségessége okán, egyben méltányolva, hogy miután a megbízója megbukott, máris felbátorodott és kritikával illette a leköszönő miniszterelnököt, továbbá nagyrabecsülésünk jeléül, amiért Magyar Péternek adott kormányalakítási megbízást (miért, kinek kellett volna?) figyeljük meg, hogy képes a karakterváltozásra, ezért kopogjunk be hozzá a megértés szándékával és ne támadjuk, ne bántsuk, hisz ő is érez. Őszintén szólva nem hiszem, hogy ez menni fog, miután az államelnöki intézmény iránti tisztelet újjáépítésének akadálya történetesen Sulyok személye. Aki a Fidesz embere. Aki 2014 óta, előbb az Alkotmánybíróság tagjaként, majd 2016-tól annak elnökeként, 2024-től pedig államfőként semmi mást nem tett, mint alapjaiban rombolta a jogállamiságot, és tette tönkre az általa vezetett intézmények hitelességét, tekintélyét integritását. Vagy azzal, hogy döntést hozott, vagy azzal, hogy éppen nem hozott döntést, amikor kellett volna. Vagy azzal, hogy megszólalt (bár ne tette volna), vagy azzal, hogy hallgatott, amikor üvölteni kellett volna.
Szerintem fordítva ül a lovon, aki a népakaratot az államelnöki intézménynek alanyi jogon kijáró tisztelettel véli felülírhatónak. Nehogy a végén eljussunk odáig is, hogy együtt is kelljen éreznünk ezzel az emberrel és az összes hasonszőrű társával, akik a köz szolgálata helyett az Orbán-rendszert szolgálták, majd a Fidesz választási veresége után hirtelen megvilágosodtak (a legfőbb ügyésznél látványosabban senki), de annyira azért nem, hogy ne gondolnák azt, hogy folytathatják. Nincs az a karakterváltozás, ami tisztára moshatná a múltat. A társadalmi megbékélés, valamint a darabjaira hullott nemzet egyesítése nem képzelhető el a Fidesz nehézsúlyú végrehajtóival való alkudozás, tárgyalás, kedélyes beszélgetés révén. Velük nem kiegyezni, hozzájuk nem bekopogni kell, őket felelősségre kell vonni. Teljesen mindegy, hogy minek nevezzük azt, ami április 12-én történt, de éppen azért, mert egyáltalán nem mindegy az, ami április 12-e előtt történt 16 éven keresztül.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.