NEHAZUGGY

Négyszer négy év sötétség és a rendszerváltás lehetősége

Molnár Bálint | Ma | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 293,096 forint, még hiányzik 2,706,904 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Népünnepélyes, utcabálos, rendszerváltás illatú szép napot mindenkinek! Magunknak is.

Azt hiszem, tegnap nem sikerült elég nagy segget kerekíteni az április 12-én a legmagasabbról a legmélyebbre bukott, azóta többnyire sötétben bujkáló 16 évig miniszterelnök utolsó munkanapjának. Lehet, hogy azért, mert nem volt ilyen szándék, és mert ma is el tudom mondani, amit tegnap is el lehetett volna: pont olyan volt, mint jó ideje az összes többi napja, amikor miniszterelnökként mérgezte, hülyítette, kreténnek, alattvalónak, és – lássuk be, Márki-Zay Péter pontosan fogalmazott a maga idején – sötétben tartott gombának nézte a híveit, de mindenki mást is, és nem foglalkozott azokkal az ügyekkel, amelyek egy kormányfő munkaköri leírásába tartoznak. Pontosan olyan volt az utolsó munkanapja is, mint az összes többi napja, amikor szabad szemmel jól láthatóan az volt az önkényesen definiált főállása, hogy megcélozza az erkölcsi pöcegödör legalját.

Mivel Orbán Viktorról van szó, azt nem jelenthetem ki most se teljes bizonyossággal, hogy el is találta a pöce legalját, mert ha róla van szó, akkor mindig van mit beszorozni, köbre emelni, és akkor sem biztos, hogy annál már nincs lejjebb. Ilyen szempontból és minden más szempontból is történelmi pillanat az, hogy az új parlament megalakulása, az új miniszterelnök megválasztása és eskütétele után ma délutántól már nem Orbán Viktor Magyarország kormányfője. (Ha ő lenne, akkor lehet, hogy ugyanazzal a repülővel, Németország felé kerülve közelítené meg Moszkvát, hogy együtt ünnepelje a győzelem napját a hírek szerint rettegő Vlagyimir Vlagyimiroviccsal.) Tegnap, amikor még ő volt a miniszterelnök, történetesen úgy emlékezett, hogy ő 20 évre tervezett, azaz még pontosan négy év hiányzott neki ahhoz, hogy a szuterén Magyarországot a saját lábára állítsa. Arról valamiért nem beszélt a korábban nők bántalmazásról danoló rapper méltán népszerű műsorában, hogy a padlássöprés, vagyis az a tény, hogy lerabolta az államkasszát, és április végére a költségvetési hiányt az éves cél 91 százalékára katapultálta, az ennek a 20 éves tervnek volt-e a része, és ha nem, akkor ki mindenki tehet arról, hogy egy romhalmazt hagy maga után. De hát ő eddig sem járt olyan helyekre, ahol nem kedélyesen, nyálat csorgatva kérdeznek alá. Az persze friss fejlemény, hogy már a csahos médiája egy része se elég jó neki (TV2, Index, Mandiner), elripacskodta, hogy ezekhez semmi köze, miután ellenzékbe kerültek (?) és még keresik a hangjukat (?), hogyan is tudnának saját hang hiányában vele beszélni. De legyen Király Nóra és a fideszesek problémája, hogy a bukott keresztapa a testéhez álló Doperanosban Dopemannel óhajtja értékelni a választási eredményt és a saját helyzetét, ahelyett, hogy a velük tenné.

Amiről és ahogyan beszélt, a nálam ebben szakavatottabb kolléga majd még szolgál néhány további adalékkal, én nem a legvadabb hajtását emelném ki a választási vereség megértésében az első lépéseknél elakadt, ugyanazokat, a bukásának megágyazó szólamokat ismételgető történelmi formátumú szélhámos delíriumának, mert én már évekkel ezelőtt se voltam hajlandó vitába szállni azokkal, akik úgy érveltek, hogy nem homofób ez, nem rasszista, nem náci, dehogyis fasiszta, csak azért mondja, teszi, amit mond és tesz, mert ez működik, és hát ő egy kivételes, zseniális politikus, akinél jobban senki nem muzsikál a néplélek húrjain. Nem úgy gondolja, de ebből van a szavazat. És hát tegnap expressis verbis belehányta az arcomba, hogy dehogynem: neki ez a napi igeforrás, ő nem kamuból szélsőséges geci, hanem véresen komolyan gondolja. Köszönöm a visszaigazolást, rohadtul meglettem volna nélküle.

Amire viszont felhívnám a figyelmét mindazoknak, akiknek a Vadhajtásos beismerő vallomásán akadt fel a szemük nyilván nem alaptalanul, az az, ami a fel nem vett parlamenti mandátumát érintő felvetésre („Vagány dolog, hogy nem vette fel a mandátumot, főleg annak a fényében, hogy micsoda fenyegetések vannak”) elhangzott az arcából:

„Én állok minden vizsgálat elébe. Már bocsánat, én egy becsületes ember vagyok, becsületesen elvégeztem a munkámat. Esküt tettem 1990 óta minden négy évben (…), ami úgy hangzik, hogy a jogszabályokat megtartom és megtartatom. És én megtartottam és megtartattam”.

Konkrétan ez esett ki a sebes száján és még azzal is megfejelte, hogy ő SZÍVESEN MEGKÜZD BÁRHOL, a parlamentben pont nem akar megküzdeni, mert annak semmi értelme, de „nehogy már ők mondják meg”. Szerintem ez sokkal fontosabb és ijesztőbb is annál, mint hogy ez a vénülő gazember azzal teszi fel a pontot 16 éves miniszterelnöki rombolására, a modern magyar történelem egyik legsötétebb másfél évtizedes korszakára, hogy elismeri: nem elég náci seggfejnek lenni, annak is kell látszani.

Azt hiszem, hogy itt van némi félreértés, amit érdemes komolyan venni. Az egy dolog, hogy Balásy több mint ezermilliárdos gyűlöletpropaganda mocskát már-már felháborodva és sértődötten próbálta meg Karácsony és Magyar Péter nyakába varrni (Balásy cégei a fővárossal és Magyar Péterrel is szerződtek, erre most azt látja, hogy „ők jönnek szemben most. Hát álljon már meg a menet”.), de ez az alak simán meg van győződve arról, hogy miután ő tényleg tokától bokáig becsületes, ő mindent törvényesen és a jogszabályoknak megfelelően tett, nem mások fogják neki megmondani, hogy kivel, mikor hol álljon szóba.

Ezen a történelmi napon, amikor néhány óra múlva nem Orbánnak hívják a miniszterelnököt, és hivatalosan is véget ér az elmúlt négyszer négyéves sötétség, ne tévesszük szem elől a kiváló Hadházy Ákos szavait és intelmeit, akinek a szívós, következetes munkája nélkül nem biztos, hogy itt tartana az ország. Ő mondta tegnap, amikor elbúcsúzott a parlamenttől és a képviselői munkájától, hogy bár sokan ma a rendszerváltás ünnepére készülnek, de ennek a hosszú, sötét korszaknak az örömteli lezárása mellett is, valójában ez az ünnep „csak” a rendszerváltás kezdetének, a rendszerváltás lehetőségének az örömünnepe. A különbség nem szemantikai: aki azt hiszi, hogy ma befejeződik valami, téved. Ami ma kezdődik, az egy hosszú folyamat első napja. Ez pedig úgy kapcsolódik össze a bukott miniszterelnök fenti hörgésével, hogy

„akkor fogjuk tudni, hogy jó úton jár az ország vezetése, amikor Orbán ellen megindul a büntetőeljárás”.

A mondat azzal folytatódik, hogy az is fontos mérföldkő lesz, amikor az első tiszás gyanús ügyet, mert előbb vagy utóbb lehetnek ilyen ügyek, nem söprik szőnyeg alá, de szerintem ez a legfontosabb kijelentés, amit ma két ünneplés között szem előtt kell tartani. Az ember, aki most már évtizedek óta soha sehol nem mert megküzdeni senkivel, belemondta a pofánkba, hogy az fel sem merül benne, hogy ő itt bármit elcseszett volna, az ő becsületessége minden vitán felül áll, neki 63 évesen már nincs ideje a parlamentben bohóckodni, vagy az utolsó sorban csendben üldögélni (Lázár Jánossal). Az a baj, hogy szerintem nem elmebeteg, nagyon is eszénél van, és feltétlenül komolyan gondolja, fel sem merül benne, hogy itt van bármi, amivel neki el kellene számolnia. Nem a parlamentben, a bíróság előtt. Majd ő eldönti, mikor, kivel, hol küzd meg, mert szerinte ez kívánságműsor.

Nos, remélem, hogy az ország új vezetése pontosan tudja, hogy mi a feladat. Mert ha ez az ember megússza a múlttal való szembenézést, ha ezt az embert nem sikerül jogállami eszközökkel (!) felelősségre vonni és méltó elismerésben részesíteni, ha ez az alak megtarthat bármit is abból, amit kicsavart az ország kezéből, akkor nem az lesz a legnagyobb problémánk, hogy amúgy náci vagy csak úgy tesz. A rendszerváltás lehetőségét fogja elszabotálni. Erről márpedig szó sem lehet. Minden jót kívánok mindenkinek a rendszerváltás felé vezető út első napján!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!