A tegnapi cikkem úgy íródott szerda este, hogy párhuzamosan hallgattam Szijjártó előadását a Telexen, és már egy ideje befejeztem az írást, amikor azon vettem észre magam, hogy ez bizony több mint 3 órán keresztül nézte hülyének a kérdezőt meg a nézőket is, mintha még mindig kormányon lenne a Fidesz. El is mentem utána lefeküdni, és hát nem ezzel a nyomorulttal rémálmodtam? Kristálytiszta képeken láttam, hogy még mindig az állampárt uralkodik, röhögnek, vicsorognak bele az arcunkba, és én csak álmodtam, hogy megbuktak. Ha nem is jeges verejtékben, de viszonylag magas pulzussal ébredtem és konstatáltam, hogy ó, bassza meg. Szerencsére minden oké. Nem az elmúlt 16 év, mert azt nagyon sokan végigéltük, sokszor jobb híján ébren álmodtunk, miközben minden, ami akkor történt, kurvára maga volt a valóság. A narancssárga pusztító köd, a sivatag felől megállás nélkül érkező homokvihar, amit csak úgy tudtunk túlélni, hogy összekapaszkodtunk.
A szüleim 20 éve fideszesek. Pontosabban anyukám csak egy héttel ezelőttig volt az, a választás éjszakáján ugyanis rájött, hogy valami nem stimmel, és egy napjába telt, hogy 16 évnyi hazugság után elkezdje érdekelni a valóság. Anyukám sosem volt igazán meggyőződéses fideszes, nem pártpolitizált, de az M1 és a TV2 híradóját nézte, tisztelte és talán kedvelte is Orbán Viktort és Szijjártó Pétert, mélységesen egyetértett a kormány családpolitikájával, a határon túli magyarok támogatásával, és úgy általában majdnem mindennel, amit a Fidesz csinált, a hatósági áras termékektől a 3 százalékos hitelig. Évekkel ezelőtt bekövettem (az engedélyével) néhány független sajtóterméket a Facebookján, hogy legalább szalagcímeket lásson a kormánymédia teremtette buborékban. Ezek a gondolatok egy 444-es cikkből származnak, és Szijjártó után durván sokkolt, hiszen személyes élményem is, hogy milyen szisztematikusan mosták és öblítették át az agyakat, hogyan vált napi rutinná a hülyének nézés és hazudozás, a kirekesztés és ellenségeskedés, miközben tömegek teljesen vakon repültek az elmúlt években. Fogalmuk nem volt arról, hogy mi megy ebben az országban.
Úgyhogy bár a legvadabb álmaimban sem reméltem hasonlót se, miután kiderült, hogy Ruff Bálint lesz a kancelláriaminiszter, akinek első feladata az ügynökakták nyilvánosságra hozatala, a második vagyonszerzési hivatal felállítása lesz, szeretném könyörögve kérni, hogy mégiscsak a Szijjártó és Orbán famíliákra kellene sürgősen ráirányítani a reflektort, mert ha még sokáig hazudoznak és fröcsögnek és hajlítgatják a múltat bele a pofánkba, akkor ennek soha nem lesz vége. Egyébként meg azon gondolkodtam, hogy kurva nagy szerencséjük (egyben a mi szerencsénk is), hogy nem egy 1956, nem is egy 1989-es román forradalom (vagy egy 2013-2014-es Euromajdan?) vetett végett az uralkodásuknak, mert én most értettem meg azoknak a tehetetlen dühét és indulatát, akik az AVH meg a Securitate tagjait lerendezték, azokat, akik azt tettek a néppel, amit akartak, és nem érezték, hol kell abbahagyni. Kurva nagy szerencséjük van ezeknek, hogy nem kötötték az ebet a karóhoz. A Takács nevű is örülhet, hogy egy pláza mozgólépcsőjén kérdezték meg tőe, hogy mi a helyzet azzal a 8 milliárddal, amit a sógora lopott el jó eséllyel a közösből, ő pedig a jó orbánista reflexeknek megfelelően az anyjába küldte a kérdezőt. Szerintem örülhet, hogy békés a nép, viszont ennek a tempónak véget kell vetni, mondjuk úgy örökre.
Még Szijjártóhoz fűznék pár gondolatot, amire már nem jutott időm tegnap, ha már 16 évet három órába sikerült sűríteni, amiből annyi derült ki, hogy a kopasz nyakú kapirgáló tarka tollú egyed ott sem volt. Remélhetőleg az igazságszolgáltatás színe előtt már nem egy ilyen barátságos mérkőzés hangulatú csacsogásban lesz része. Ott remélem, sokkal keményebb kérdéseket fog kapni, mi meg élőben nézhetjük végig, mint annak idején Németország és a világ a nürnbergi pert.
Amikor lejátszották Péternek a tarkólövős videót, azt mondta, hogy ő ilyeneket nem néz, ő kizárólag az M4 Sport előtt butul. Ezt a fajta könnyes szemmel hülyének nézést szerintem tényleg be kellene fejezni, nem beszélve az olyan gyalázatos állításokat, miszerint ő milyen régóta ismer Rogán miniszter urat, aki nemhogy egy egész nemzetnek, de még egy félszárnyú, törött lábú légynek se tudna ártani. Ezt előadni nekünk, akiknek 16 éven keresztül amúgy is megszakítás nélkül hazudtak, akiket ipari mértékben loptak meg, miközben megpróbálták elhitetni a félhülyékkel, hogy ők a kiválasztott nép, Orbán isten népe és Moszkva az új Brüsszel… egyszerűen brutális. És még ő van felháborodva, hogy ellene mindig azt hozzák fel, hogy 2020 nyarán Szíjj László kormányközeli oligarcha jachtján nyaralt a feleségével, valamint a legjobb haverja (Benkő Szilárd) famíliájával, de ennek semmi köze ahhoz, hogy Szíjj mennyi lóvét kapott a külügyminisztériumtól, mint ahogy neki sincs semmi köze ahhoz, hogy Benkő haverja mennyi lóvét pályázott meg és kapott a külügyminisztériumtól, minden tiszta, a lelkiismerete pláne, korrupció nincs. Hogyne hinnénk el, hogy meg lehet nézni, azért hajtják csapágyasra az iratmegsemmisítő gépeket április 13-a óta, mert minden tiszta.
Azt ne tőle kérdezzék, hogy hány millió forintnyi ékszer volt a feleségén (amúgy kábé 6 milliót számoltak a hozzáértők), amikor 2025-ben kimentek a Hungaroringre, mert ilyenekről nem beszélnek otthon, és milyen kérdés már az, hogy ők milliárdosok. „Hogy mi milliárdosok lennénk? Nem. Hogy van-e otthon egymilliárd forintom? Nem, nincsen, honnan lenne?” A családi kasszában sincs ennyi pénz. Hát pedig minden erre utal, baszod. Szijjártóné 2019-ben alapított belsőépítészettel foglalkozó cége éves szinten 400-500 millió forintos nyereségeket realizál, vagyis bőven egymilliárd felett járhatnak. De mit nem értünk azon, hogy „ez nincs benne a családi kasszában”? Hát élni is kell, meg befektetni. A lényeg, hogy az asszony sikeres, a férje meg nem folyik bele a cégébe. Péter nem tudja, hogy lehet kapcsolatba lépni egy olyan céggel, aminek nincs se honlapja, se telefonszáma.
Ezek ők. Amnéziába estek és semmire nem emlékeznek. Hogy lenne már milliárdos Szijjártó Péter? Ugyan már, alig jönnek ki hó végéig, a felesége sem vett ki százmilliós osztalékokat a szigorúan piaci alapon működő cégéből. Ami olyan jól működik, hogy reklámoznia sem kell magát, mert egymásnak adják a kilincset az ügyfelek. A jachtos sztoritól a csodafeleségig vihogva nézett hülyének minket, mint egy hiéna. Csak időnként szakította meg az interjút azzal, hogy szerkesztő úr, ihatok egy kis vizet, mert kiszáradok (igaz, ha túl sokat iszom, ki is kell jönnie valahol), miközben nemrég még magas lóról hajtotta el a Telex újságíróit, akik hazudnak róla. A gödi szennyezésbe már belemenni sincs kedvem, most már a sorosista Greenpeace is jó volt hivatkozási alapnak, hogy sehol nem találtak szennyezést a gyár körül, de persze nem is erről írt a sajtó, mindegy. Hanem hogy a végén kijátszotta a halálos beteg kártyát, ami végképp feltette a pontot az egészre. Nem akart erről beszélni, ezért ha valaki nem tudná, annak elmondta, hogy több mint egy éve már betegen dolgozik, de soha nem mutatta, hogy megtámadta a kór, neki a haza és a főnöke volt a legfontosabb mindig, mert egy hős, egy igazi mártír.
A Casino című film vége jutott eszembe, amikor több évnyi fosztogatás után Las Vegasban lebukik a maffia, és a tárgyaláson, a vádlottak padján ott ülnek az úgynevezett górék (maffiafőnökök), akik addig a háttérben szedték be a nagy lóvét. Az ügyvédjük érvelt azzal, hogy a védencei öregek és betegek, mindenféle fogság az életükbe kerülne, és amúgy sem veszélyesek a társadalomra. Amikor szóba került a börtön, a maffiózók úgy megöregedtek, hogy egyből orvosra lett szükségük. A film egyik híres narrációja: „Amikor már úgy nézett ki, hogy 25 évet vagy életfogytiglant kaphatnak a kaszinó lefölözése miatt, betegség ide vagy oda, tudni lehetett, hogy embereket fognak eltenni láb alól.” A tárgyalás napján a górék összeültek a bíróságon egy hátsó teremben. Amikor ilyesmi történik, tudod mi az ábra: tanúk nélkül minden jobb. Magyarul: miközben a bíróságon a betegségeikre panaszkodnak, a háttérben hidegvérrel teszik el láb alól azokat, akik tanúskodhatnának ellenük. Nincs összefüggés, csak eszembe jutott.
Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát felelősségre kell vonni!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.